NEHAZUGGY

Ha még nem is fogta fel ép ésszel

Vogronics András | Október 24, Csütörtök | 10:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon nem akartam ezzel foglalkozni a szabadságom alatt, de nem tudok szó nélkül elmenni én sem Júdás Viktor 1956 kapcsán előadott állami-ünnepi fenyegetőzése mellett. Volt tegnap minden a Millenárison, csak a valóság kerülte el nagy ívben az összetrombitált közönséget. Ahogy megszokhattuk volna már igazán tizennégy éve. Én nem tudom megszokni, de az enyhe vigaszt nyújt, hogy egy fogatlan oroszlán kétségbeesett vernyákolását hallhattuk, amint a még hozzá dörgölődző nőstényeknek próbálja megmutatni, hogy ő az úr a félsivatagban.

Szerintem meg nem egészen. Róma tündöklése és bukása jutott eszembe, meg az, hogy milyen, amikor a kognitív disszonancia találkozik a valósággal. Egy olyan alak előadásában, akinek meggyőződése, hogy akár évtizedeken keresztül is lehet hülyíteni egy társadalmat olyan hamis lózungokkal, mint migráns, Brüsszel és Soros. Bocs, ez utóbbinak már lejárt a szavatossága, Gyurcsány is súlyosan okafogyottá vált, a helyükön meg mi maradt? Semmi más, csak az összefüggéstelen, nevetséges, ellentmondásos, izzadságszagú panelek hazugságcsokorba kötése, és az ezzel való leánykérés azok irányába, akik 14 éve a menyegzőt várják. Házasodna a gazda, de a menyecske közben vénlány lett, és most már meglehetősen tele van a puttonya az ígéretekkel. Mert csak azok maradtak: ígéretek. Meg a stabil keménymag-tábor, de az meg lehet, hogy már kevés lesz. Ahogy elnéztem a 21 Kutatóközpont legutóbbi közvélemény-kutatását, feltétlenül. Ha igazak a számok, akkor külön bája van annak, hogy pont azon az október 23-i napon, amikor Orbán Balázs ótvar elszólása után Júdás megpróbálta megvédeni a védhetetlent, kiderült – bár egyelőre nagyon óvatosan mondom -, hogy nagyon kevés ő már ide. Még nincs vége, de öles léptekkel halad a vége felé.

Az a kusza, ragacsos hazugságcunami és propaganda-szemfényvesztés, ami eddig nagyon jól működött, mostanra csődöt mondott, és bármennyire is próbálja lenyomni a birodalmi-háborús faszságait a hívek torkán, azok elakadtak, vagy ami neki még rosszabb: telítődtek velük. Sokáig gazdasági konjunktúra volt, érkeztek az uniós források, a fosztogatás mellett futotta osztogatásra is. Na ezek már/most nincsenek, és mint tudjuk, ígéretekkel nem lehet jóllakatni senkit. Még a hívőket se. Ezt meg egyedül saját magának köszönheti az utcai harcos, akire már nagyon régen rászámoltak, de ő még mindig győzködi magát, hogy nyerni tud, nyerni fog. Bár viszonylag rövid, de elképesztően szánalmas és izzadságszagú volt a tegnapi ünnepi gyűlöletmonológja, főleg úgy, hogy már egy évtizede lényegében one man showt-t nyom, miután minden többé-kevésbé hitelesnek nevezhető figura kidőlt mellőle, akik legalább valamelyest tartották a színvonalat. Ez az év eddig minden értelemben katasztrófa a diktátornak, a magát halhatatlannak és legyőzhetetlennek gondoló figura, aki elhitte, hogy neki mindent szabad, ő mindent megtehet ezzel az országgal.

Én úgy gondolom, hogy konkrétan nincs mit elemezni ezen a tudatosan előadott, megúszósra sikerült, helyenként egészen ocsmány keménykedésen, ezen a szánalmas produkción, amit a vízügyiseknek és a saját agresszív, elvakult híveinek előadott az 56-os forradalom 68. évfordulóján. Főleg azok után nem, hogy úgy mocskolta a kihívóját, hogy Magyar Péter nevét a cserepes szájára sem vette, pontosan úgy, ahogy a tartótisztje sem tette soha a megboldogult Alekszej Navalnijjal. Ez beszél kollaborációról meg árulásról, miközben ki sem látszik Vlagyimir Vlagyimirovics ánuszából, és miközben ha ő nem is, de a külügyminisztere lassan több időt tölt Moszkvában és Szentpéterváron, mint Budapesten.

Megint volt pofája előadni, hogy kvázi Ukrajna a hibás azért, mert védekezik, és az Ukrajnát támogató Európai Unió, vagyis Brüsszel az, aki támad. Totális abszurd, nonszensz, hazugság. De legfőképpen szégyen ránk nézve, mert folyamatosan valami összetartásról beszél, miközben hazaárulózza azokat, akik nem kérnek már belőle, és mintha valóban Brüsszeltől kellene félteni az ország szuverenitását, és nem Oroszország öldökölne harmadik éve a szomszédban. Ha van a zagyvaságnak és tudatos mellébeszélésnek mértékegysége, akkor ez biztosan a megengedett szint felett van.

„Nem a ruha teszi a szabadságharcost, és nem a duma teszi a szabadságharcost, csak a tettek számítanak, a tettek pedig magukért beszélnek”.

Az biztos, komám. De ha már a ruha és a tettek szóba kerültek: ne feledkezzünk meg Júdás nemrégi strasbourgi műsoráról sem, aki trottyos gatyában és gyűrött ingben indult meg már nem tudom hányadszorra leverni az állítólag hanyatló Nyugatot és kiosztani néhány tockost, aztán a végén ő szégyenült meg, ő jött haza jó nagy monoklikkal. Unalmas, de ez a helyzet: nincs fogás egyelőre Magyaron, nem tudják mit kezdjenek vele, próbálkoznak, mint kutya a baszással, de valahogy nem akar összejönni az aktus. Szar lehet szarban lenni. Mi tudjuk, milyen az, mi hozzászoktunk 14 év alatt, de Júdás nem, és pont úgy beszél, mint akinek fogalma sincs arról, hogy milyen, amikor szar van.

„Internacionalista hagyomány kiárulni a hazát és elárulni a családot. Régi ellenzék, új ellenzék, csak a címke változik. Ez az új is azt csinálja, amit a régi: idegeneket hív a magyarok ellen segítségül.”

Na itt tényleg ledobtam a láncot, amikor egy olyan rockoperára utalt áthallásosan, ami pont az ellenkezőjéről szól annak, amit ő képviselni akar. Totális képzavar. Mert ugye ezt Koppány mondja Istvánnak, aki a bizánciakhoz fordul, hogy legyőzze a pogányokat, vagyis a konzervatív törzsi vezetőt. Mi van? Minden mindegy, csak rímeljen.

Meg ez:

„Az ellenzék új vezére ott ül az asztaluknál Manfred Weber mellett. Ez nem összeesküvés-elmélet, ez összeesküvés a gyakorlatban ország-világ előtt (…) Egy új, 21. századi love story, a brüsszeli gazda megvakarta a kutyus fejét, a többit mindenki láthatta. Csak úgy áradt a szerelem.”

Bazdmg! Állítólag ti léptetek ki az Európai Néppártból, és nem kibasztak titeket onnan, mert vállalhatatlanul viselkedtél ott is, mert akkora fasisztává változtál az évek alatt, mint a 12 kerületi turulszobor. Abból a pártcsaládból, aminek 10 évig a tagjai voltatok, és amire büszkék is voltatok. De az egészben a sunyi buzizás a legvisszataszítóbb, a sorok közötti buzizás egy nemzeti ünnepen sem maradhat el, mert akkor nem te lennél, akkor nem ti lennétek. Mert ennyit tudtok, és egyre mélyebbre süllyedtek. Mert hátha, hátha ez megint működni fog. Nem fog működni. Főleg úgy nem, hogy naponta derül ki valamelyik sütőtökszínűről, hogy csatakmeleg, hogy a nagy gyermekvédő és hagyományosan családpárti birodalmi állampárt és köre tele van melegekkel, akik nem csak úgy szőnyeg alatt a négy fal között melegek, hanem járvány idején, a szabályokat megszegve az ereszcsatornán menekülnek a szexorgiáról, miközben otthon várja a kamufeleség, aki nem mellesleg a bírói kar elnöke.

És hát azt kell mondanom, hogy az a bizonyos ováció sem volt már a régi: „Mi győzünk, ők veszítenek, mi, magyarok meg tudjuk és meg is fogjuk csinálni, újra meg fogjuk csinálni.” Mert a történet vége mindig ugyanaz: Góliát veszít, Dávid győz, aztán lehet pakolni és elhúzni a csíkot. „Kun Béláék Bécsbe, Rákosiék Moszkvába, a mostaniak pedig Brüsszelbe” – ezt bírta mondani az ellenzékről. Azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy ők is a háborús Moszkvába járnak és Pekingbe. Hitelekért. Az meg hogy Júdás Dávid lenne, az olyan messze van a valóságtól, mint Makótól Jeruzsálem. Gyenge, kurva gyenge és hazug párhuzam ez Hatvanpuszta urától, a teljhatalmú oligarchától, aki letarolta tizenöt év alatt az országot.

Mindenki megnyugodhat: Júdásnak annyi, és ha még nem is fogta ezt fel ép ésszel (mert az már rég nincs neki), rajta kívül szerintem már mindenki érzékeli azt, hogy ha Magyar Péter nem lesz valami véletlen baleset áldozata, akkor Júdásnak politikai értelemben nagy valószínűséggel szűk másfél éve van hátra. Ő nem azonos a magyarokkal, hiába hivatkozik állandóan ránk. Mi választók majd veszünk neki egy jegyet az egyirányú vonatra, ami véget vet a 2010 óta tartó dúlásának. És végre talán lesz remény arra, hogy elkezdjünk fejlődni és felzárkózni oda, ahonnan ez kiutáltatta magát és minket is, de ahova mindig is tartozni akartunk, ahova most is tartozni akarunk: Európához.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!