NEHAZUGGY

Elmebaj

Lázár Gergő | Október 23, Szerda | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Brüsszelben bejelentették, hogy meg fognak szabadulni Magyarország kormányától, azt is bejelentették, hogy egy brüsszeli bábkormányt helyeznek Magyarország élére – mutatott rá a miniszterelnök. Ismét itt a régi kérdés: meghajolunk az idegen akarat előtt, vagy ellenállunk neki? Ez a súlyos döntés vár Magyarországra Orbán Viktor szerint.

Mi a jó fenéről beszél ez az ember, de komolyan? Október 23-a van, az 1956-os hősökre, a szovjetekkel szemben vívott szabadságharcra kellene emlékezni, erre Orbán Viktor ismételten elragadtatta magát és ahelyett, hogy méltó megemlékezést tartott volna, már megint arról hadovált, hogy Brüsszel meg akar szabadulni a magyar kormánytól, és egy bábkormányt akar idehelyezni, amit mi nem engedhetünk. Sőt, nemhogy nem engedhetünk, de ellent kell állnunk, akár úgy is, mint 1956-ban. Mennyire kell elborultnak lenni ahhoz, hogy az ember így gondolkodjon és hangot is adjon annak, hogy ilyen gondolatai vannak? Orbán lényegében az EU-val szembeni harcra szólította fel a híveit – sokadszorra -, ami véleményem szerint teljességgel elfogadhatatlan. Miközben kuncsorog az uniós forrásokért, ezzel párhuzamosan néhány ezer ember előtt arról kiabál, hogy harcban állunk Brüsszellel, és meg fogjuk nyerni ezt a csatát.

1956-ban a megszállókkal szálltak szembe a forradalmárok, amely forradalmat sajnos nem nyerhettek meg a túlerőben lévő szovjetekkel szemben. Példát mutattak viszont a világnak abból, hogy miként lehet még úgy is megharcolni a szabadságért, ha pontosan tudták, hogy vereséget fognak szenvedni. Ugyanezt tették 2022 februárjának végén az ukránok, és ha a Nyugat nem támogatta volna őket pénzzel és fegyverekkel a honvédő háborújukban, akkor annak is hasonló kimenetele lett volna. Azzal az igen valószínű különbséggel, hogy Ukrajna, mint önálló, független állam ma már nem létezne. A szovjetek nem törölték el Magyarországot a Föld színéről, „csupán” visszavetették a évtizedekkel, megfojtották a fejlődésben, erőszakoskodtak, embereket kínoztak és öltek. Bizonyos értelemben ezt az időszakot nyögjük a mai napig, és talán ezért sem sikerült soha valódi demokráciát meghonosítani Magyarországon, mivel nem tudjuk, hogy az miként is működik, és hogyan szolgálja az érdekünket. Uralkodóink voltak, idegen hatalmak vették át az irányítást az ország felett, ami ma már nem így van, de ettől még nem sokkal jobb magyarnak lenni.

Annak idején legalább elmondhattuk, hogy megpróbáltunk megharcolni a szabadságunkért, de vereséget szenvedtünk a túlerővel szemben. Sokáig hős nemzetként tekintettek emiatt a magyarokra. Csakhogy Orbánék hatalomra kerültek, és lényegében arról van szó, hogy a magyarok egy diktátort választottak meg negyedszerre is, kétharmados többséggel a kormány élére. Mi magunk választottuk meg az elnyomónkat, tehát még tapsolunk is neki, ami szembemegy mindazzal, amit ’56-ban történt. Időközben létrejött az EU, amelyhez még Orbán hatalomra kerülése előtt csatlakoztunk és amely a szabadságot jelenti sokak számára, mégis ma ott tartunk, hogy vannak bőven olyanok, akik az EU-ban nem lehetőséget, hanem problémát, nem szövetségest, hanem ellenséget látnak, ami számomra teljességgel felfoghatatlan. Nem mellesleg Orbán Viktor úgy szapulja évről évre az EU vezetését, hogy pontosan tudja, hogy a magyar szavazók többsége EU-párti. A kérdésem tehát az, hogy akkor mégis mi a célja ezzel? Évek alatt persze meg lehet változtatni az emberek felfogását, de az Unió mégis csak egy olyan lehetőség a többség számára, amelyről nem szívesen mondanának le. Itt azért nem migránsokról vagy genderről van szó, hanem arról, hogy valaki szabadon akar-e utazni, dolgozni és élni más országokban, vagy erre inkább nemet mondana?

Nem igazán értem tehát, hogy Orbán milyen céllal hergel Brüsszel ellen, mert abban még az ő szavazóik is egyetértenek, hogy az EU egy pozitív dolog a többség számára, és annak mindenféle problémájával együtt is jobb a tagjának lenni, mint azon kívül maradni. Jobban tenné tehát Orbán, ha ahelyett, hogy Brüsszel ellen hergelne egy nemzeti ünnepen, mondjuk leróná a tiszteletét a hősök előtt. A kormány már évek óta képtelen az ünnepi megemlékezésre és inkább arra használja fel ezeket az alkalmakat, hogy vagy Brüsszelt vagy az ellenzéket, esetleg mindkettőt együtt szidja. Eddig erre sokan vevők is voltak, és megteltek a terek és utcák Orbán beszédei alatt, de ez most igencsak másként néz ki. Arról nem is beszélve, hogy megérkezett az első olyan felmérés, amely szerint a Tisza Párt átvette a vezetést, és már nem a Fidesz a legnépszerűbb párt, ami egészen elképesztő dolog 14 év folytonos kormányzását követően. Ez lehet Orbán egyik utolsó október 23-i megemlékezése, és még ezt is képes volt mások szapulására felhasználni. Úgy vélem, hogy ez is elmond mindent a természetéről.

Remélem, igen hamar eljön az az idő, amikor újra a megemlékezésről szólnak majd ezek az ünnepek, és nem arról, hogy milyen elmebaja van éppen Orbán Viktornak. Ma már a kokárda használata vagy a nemzeti szó is gyakorlatilag a kukába került e nacionalista, árokásó senkik miatt, ami talán a bukásukat követően újra visszakerülhet az emberek mellkasára és szótárába, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldaliak. Talán már nem kell olyan sokat várni erre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!