NEHAZUGGY

Vitatkozni persze lehet

Lázár Gergő | Október 22, Kedd | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Mandineren szépen kielemezte a lap egyik szerzője, hogy miért is ne aléljunk el attól, hogy egyesek Spanyolországba mentek a nyugdíjas éveikre, mivel elmondása szerint ott semmivel sem jobb az élet – jó, a nap valóban süt és télen sincs fagy -, mivel Magyarországon is van lehetőség szinte bármire, és egyébként is, az egészségügy Spanyolországban sem tökéletes. Nos, nyilvánvalóan nem tökéletes, de hogy a világ egyik legjobbja a spanyol egészségügy, az nem kétséges. Nekem már volt szerencsém megtapasztalni, hiszen valóban várnia kell az embernek, ha csak nem sürgős ellátásra szorul, de a problémát megoldják. Várólisták persze itt is vannak, mint minden más országban is, de a mentő nem 2 óra múlva ér ki és nem is téved el, mint ahogy az emberek nagy többsége sem meghalni megy a kórházakba, hanem gyógyulni, mivel ezek az intézmények nincsenek tele fertőző betegségekkel – van fertőtlenítő és még akár szappan is a WC-ben – és nem zárják össze szándékosan a fertőző beteget a frissen operált emberrel.

De a két egészségügyi rendszert csupán számok alapján össze lehetne hasonlítani, nem kellene még csak mendemondákra sem alapozni, hiszen a különbség zongorázható. De nyilván az egészségügy azért nem az egyetlen dolog, ami elválasztja a két országot egymástól, mint ahogy a napsütés és a tengerpart sem az a két dolog, ami miatt olyan sokan ideköltöznek. Itt az emberek összejárnak, elképesztően sokat beszélgetnek és idős korban sem érzik úgy az emberek, mintha már csak a halált várnák. Ezt maguk a videóban megszólaló nyugdíjasok mondták el, akik Magyarországon úgy érezték, hogy már az életük jobb részé maguk mögött hagyták, és csupán az a kérdés, hogy mennyi idejük van még hátra. Spanyolországban viszont az időseket megbecsülik, itt a nyugdíjasok sokszor közösen utaznak más országokba, túráznak, vagy egyszerűen csak összejárnak beszélgetni és egy jót enni.

Ez nyilvánvalóan a kultúra része is, nem azt mondom, hogy ne lenne erre lehetőség egyébként Magyarországon is, de az igazság mégis az, hogy a magyar felfogás eltér a spanyoltól. Ebben az időjárás is szerepet játszik persze, de ott vannak a skandinávok, akiknél az idő ugyanolyan rossz, mint Magyarországon, mégis sokkal teljesebb életet képesek élni. Ennek oka, hogy a társadalom máshogy viszonyul az idősekhez, valamint ott van pénz arra, hogy az ember valóban élhessen is. Spanyolországban a nyugdíjak nem arra elegendőek, hogy az ember éhen haljon, hanem akár arra is, hogy elmenjen az ember nyaralni. Itt a fizetések is elérik a nettó 1100 eurót – kivéve persze, ha az ember feketén dolgozik -, ami persze nem minden városban feltétlen elegendő a legjobb élethez, de például Granadában bőven ki lehet belőle jönni, pláne, ha az ember idősebb és már rendelkezik saját otthonnal.

Nem kell menekülni sehova, ha az ember boldog ott, ahol él, de úgy kezelni ezeket az embereket, mint akik kvázi hazudnak, minimum érdekes. Egyetlen percig sem mondták, hogy otthon egyébként éheztek, mint inkább azt, hogy Spanyolországban a hazai nyugdíjukból úgy érzik, hogy jobban meg tudnak élni. Ezt a saját tapasztalataikra alapozták, amivel vitatkozhat persze a szerző, de kérdés, hogy ő miért is tudná jobban, mint a riportban megszólalók? Nem mindenkinek való a külföldi élet, hiszen egyeseket a honvágy hazavisz, vagy a rokonok, akikre úgy érzi vigyáznia kell, de sokan igenis boldogok külföldön, ahol a mentalitás nagyban eltér a hazaitól. Nyilván itt sem politikamentes az élet – a politika mindenhol jelen van az életünkben -, de nagyon nem mindegy, hogy milyen kormánya van egy országban és milyen a társadalom demokráciafelfogása. Magyarországon ugyanis bárki bármit mond, egy diktátor van hatalmon immár 14 éve, és még legalább két évig ez a helyzet nem fog változni.

Spanyolországban szocialista kormánya van az országnak, amivel nem kell boldognak lenni, ha nem akar az ember, de itt leváltható a kormány. Itt nincs mindenhez is joga a kormánynak, ugyanis nincs kétharmados többségük, és választáson már párszor le is váltották őket. Itt létezik a sajtószabadság, az embert nem bocsátják el állami pozícióból, ha valami negatívat mond egy rendelkezésről, vagy politikusról, mint ahogy a hatóságokat sem eresztik rá politikai megfontolásból. Sok mindenben hasonlít persze Spanyolország Magyarországhoz, de még így is fényévek vannak a két ország között, amelyet a videóban megszólaló nyugdíjasok is szépen elmondtak. Lehet, hogy a cikk szerzője ezekkel nem találkozott, mivel a tűzhöz közel munkálkodik, de a magyar rögvalóság mégis elég elkeserítő és szomorú. Nem véletlenül élnek jóval kevesebb ideig a magyarok – legyen szó nőkről, vagy férfiakról -, mint a spanyolok, mint ahogy nem véletlenül vitatkozó magyar turistákkal lehet találkozni külföldön, szemben a nevetgélő, fitt spanyolokkal.

Nem kell elhagyni az országot, ezt senki sem mondja, de azért úgy sem kellene tenni, mintha az, aki elmenne, az rosszul döntene, vagy hazudna. Itt sincs kolbászból a kerítés, ahogy mondani szokás, de itt a munkának megvan az eredménye és idősként igenis jó életet lehet élni. Ki lehet jönni, meg lehet nézni a saját szemükkel, aztán lehet vitatkozni. Én a saját szememmel látom, már csak azért is mondom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!