Október 22,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Mondják meg Máriának, hogy ne vergődjön, ebből már nem lehet jól kijönni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,716,901 forint, még hiányzik 1,283,099 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már elég régóta foglalkoztat a kérdés, és miután tegnap eszembe juttatta magát egy 1956-os, ünnepinek nevezett megemlékezésen elmondott ordas beszédével, még inkább foglalkoztat a kérdés, hogy Schmidt Mária milliárdos történelemhamisító NER-ideológus pontosan milyen minőségében, milyen megfontolásból tűnik fel most már rendszeresen a miniszterelnök delegációjának tagjaként szerte a világban, amerre a gazdájának jelenése van. Milyen hivatalos kormányzati pozíciót tölt be a Terror Háza Múzeum főigazgatója és számos más, közpénztől nem független pozíció birtokosa, hogy a miniszterelnököt kísérgeti Észak-Macedóniától Kínáig mindenhova, amerre jár? Szerintem nem érdektelen, hogy kinek a pénzén turnézik a nulla százalékos LMP-t vezető Ungár Péter álellenzéki politikus drága jó anyja Orbánnal, milyen minőségében ül ott a tárgyalóasztalok mellett a világ különböző pontjain, és zabálja a garnélás tagliatelle-t az Orbán-házaspárral?

Viszont. Legalább ennyire érdekes kérdés, hogy miképpen lehetséges az, hogy miután bizonyíthatóan meghamisította és meggyalázta (Pruck Pál versus Dózsa László botrány) az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, mintha mi sem történt volna, ma is habzik a szája ünnepileg mindenkire és vitatja el mindenkinek a jogát, aki nem a Fidesz, hogy egyáltalán viszonyuljon valahogyan, hogy magáénak érezze azt a 68 évvel ezelőtti eseményt, amely az orbáni állampárt eredettörténetének alapja, és amelyet néhány hete Orbán Balázs mérgező gondolatai helyeztek borzasztó fénytörésbe. Ezek után az a harcias uszítóbeszéd, amit Schmidt a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének az ‘56-os forradalom évfordulója előtti ünnepi rendezvényén előadott, szerintem nemcsak a politikai foglyokra, de mindenki másra is szégyen. Mindenkire, akit az oroszok előtti fegyverletételről deliráló, önfeladáspárti Orbán Balázs szavai felháborítottak, és akik Schmidt Máriával ellentétben védhetetlennek tartják, amit a miniszterelnök politikai igazgatója mondott.

Muszáj a babérkoszorús történelemhamisító, terjedelmes kirohanásból néhány passzust idéznem, mégpedig azért, mert Schmidt az, aki miután gusztustalanul beletaposott egy 56-os hős emlékébe (egy Pruck Pálról készült fotó alá Dózsa László nevét írta az alapítványa által szervezett, hírhedt 1956-os Emlékév kiadványaiban, majd inkább perre ment csak azért, hogy ne kelljen bocsánatot kérnie, mert hazudott). Felháborítónak tartom, hogy egy ilyen blama után még mindig ez az újabban szexológusnak állt NER-káder mondhatja meg, hogy ki a kommunista és ki veheti egyáltalán a szájára 1956-ot, ráadásul minden magyar nevében beszél, hálálkodik, vagy éppen másokat minősítget és oktat:

• 1956 üzenete az a feltétlen szabadságvágy, ami nem ismer gátat, nem tűr akadályokat”: az ‘56-os forradalom és szabadságharc újra megerősítette, hogy a magyar emberek nem tudnak a szabadság nélkül élni, amikor már fulladoznak, ásót-kapát, puskát, kalasnyikovot vagy Molotov-koktélt ragadnak és legyen bármekkora fölényben is az ellen, a megszálló, a zsarnok, akár az életük árán is harcolnak ellenük”.

• Mi magyarok soha nem voltunk senkinek a gyarmata, gyarmattartók sem voltunk, minket nem lehetett soha megvásárolni, minket csak harcban lehetett legyőzni; mi a megszálláskor is szabadnak éreztünk magunkat, és mindig fellázadtunk azok ellen, akik szolgaságba akartak taszítani bennünket”.

• Szabadság és a vele járó függetlenség nélkül nem tudunk létezni, ezért lázadtunk annyiszor – soha nem az anyagiakért, hanem az önrendelkezési jogunk miatt.

• „Nem lehetett kalkulálni, latolgatni, nem számított a túlerő sem, mert nem lehetett többé realistának lenni. Az a biztos pusztuláshoz, az önfeladáshoz vezetett volna. Fegyvert kellett ragadni és harcba kellett szállni a félelmetes Szovjetunióval”. Nemzetté vált a nép, egyet akart, független szabad Magyarországot. A magyarság a legjobb arcát mutatta meg a világnak, a magyar szó a bátorság,  a szabadságszeretet, a nemzeti összefogás, a hősiesség szinonimája.

• „Amikor a baloldal, a liberális politikusok, közszereplők, újságírók 1956 emléke és becsülete miatt aggódnak”, akkor nem dőlünk be nekik”: „a magyar baloldal soha nem érezte magáénak 1956-ot”. Aggódásuk ezért a báránybőrbe bújt farkas aggodalma azon, hogy vajon be tudja-e csempészni a lábát a kecskegidák házába. Az ő eredetmítoszuk ugyanis 1956 tagadásából sarjadt”.

• A Nyugat nem segített, csak harcra buzdított. A levert forradalom és a brutális megtorlás olyan tragédia, mely mély csöndet borított évtizedekre az országunkra. Nem felejtettük el a tettesek nevét sem, nem felejtettünk semmit és nem is bocsátunk meg”.

• „Amikor a birodalompártiak (szevasz, Magyar Birodalompárti Péter!) az ‘56-os lyukas zászlóról beszélnek, annak kisajátítására tesznek kísérletet, azt valójában azért teszik, hogy függetlenségünk, szuverenitásunk kiárusításával, feladásával újra meggyalázhassák azt a lyukas zászlót,  ami felmutatta azt a sebet, amit az idegen megszállás és a kommunista diktatúra a nemzetünk szívén ejtett”.

• Az Európai Unió tisztségviselői (értsd: von der Leyenei), akik hazug párhuzamot vonnak 1956 és az orosz-ukrán háború között, „ne vegyék a szájukra ‘56-ot!” Az uniós tisztségviselők nem tanulták meg ‘56 leckéjét. „Ha felfogták volna, akkor nem hagyták volna magukat a kommunista ígéretektől elszédíteni. Mára ugyanis a nyugati világ értelmiségi körei marxistákká, kommunistákká váltak”, köreikben kommunistának lenni nem ciki, sőt büszkén vállalják. „Minket pedig, akiktől a kommunisták félszáz évet raboltak el – és a saját bőrünkön tapasztaltuk meg a kommunizmus hideg valóságát -, taszít a tudatlanságuk, a provokatív valóságtagadásuk”.

Azt értem, hogy egyre kínosabb kommunikációs, szómágiás lóugrásokra és cikkcakkokra kényszerülnek a Nagy Imre koporsójára felkapaszkodott Orbán Viktor állampárttá hízott, egypártrendszerre berendezkedett katonái, Terror Máriához hasonló propagandistái, miután Orbán Viktor politikai igazgatója elkotyogta, hogy ők azt tanulták meg ’56-ból, hogy bizony nem védekeznének a böszme Oroszország ellen. Értem, hogy mivel kirúgni nem lehet Orbán Orbánját, hát serényen kenegetni kell az amúgy eltakaríthatatlan fekáliát, amit kipréselt magából. Világos a kényszer szülte szándék, ami Schmidt és társai (hány ilyen beszédet fogunk hallani a következő napokban, atyaúristen) verejtékszagú vergődéseiből kiolvasható: valahogy egyenesbe kellene hozni a viszonyukat 1956 emlékezetével, amely viszonyt ők maguk kompromittáltak és tapostak sárba akkor, amikor a szabadságszeretőnek nevezett magyar nép által mai napig nem ismert okokból úgy döntöttek, hogy Brüsszel az új Moszkva és Moszkva mindig is a barátunk volt, van, lesz. Mert a mi feltétlen szabadságvágyunk, ugye.

Tehát mit mond Schmidt Mária? Hogy minket legyőztek, megszálltak, de mi sosem voltunk gyarmat, mi akkor is mindig szabadnak éreztük magunkat, amikor éppen végigrontott rajtunk a vörös hadsereg, nekünk fegyvert és Molotov-koktélt kellett ragadnunk a félelmetes Szovjetunióval szemben, de a kurva anyját a kommunista von der Leyeneknek és a birodalompárti Magyar Pétereknek, akik a magyarokhoz hasonlítják az imperialista lázálmokkal megvert Vlagyimiroviccsal szemben fegyvert és Molotov-koktélt ragadó ukránokat, és akik szégyellik magukat Orbán Balázs mérgező szavai miatt. Zavaros ez az okfejtés. Nem kicsit, de mi más lehetne, ha valakiknek a pénz és a hatalom az istene?

Szerintem mondják meg Máriának, ne vergődjön, ebből már jól sehogy nem lehet kijönni, addig csűrték-csavarták az orbánizmus pillanatnyi érdekeihez hajlítva 1956-ot, amíg elvesztették. Mondják meg Máriának, hogy ő, az első számú történelemhamisító ebben a történetben nem az ártalmatlan kecskegida. Mondják meg Máriának, hogy ha az ember a történelmet hajlítja a saját pillanatnyi érdekeihez, abból ez lesz: szánalmas paródia. A Fidesz eredetmítosza megsemmisült, és nem a kommunistának bélyegzett brüsszeliták, nem is Magyar Péter, hanem az elvtelen, korrupt, kilóra megvehető orbánista hatalomvágy semmisítette meg. Az Orbánoké, a Schmidteké és társaiké. Meg kellene mondani Máriának, hogy ne áltassa magát, nem áll jól neki: a pártja és a főnöke hívei azok, akik a legkevésbé védenék meg a hazájukat, ha a történelem kereke úgy fordulna. Beérett a vetés, vagyis a hazudozás, a gyávaság és a köpönyegforgatás politikája.

Szerintem nem tévedtem nagyot, amikor azt írtam a minap, hogy ez nem annyira 56 népe, mint amennyire Kádár és Orbán népe. Ennek ellenére nem lennék Schmidt asszonyság helyében, ha netán a fenti, Orbán Balázst mosdató kirohanása valóra válna, és a magyarok fellázadnának. Azok ellen, akik szolgaságba taszították, kirabolták és megmérgezték az agyát és a lelkét. Nem lennék Schmidt Mária helyében, amikor a magyarság újra a legjobb arcát mutatja meg a világnak és a nemzeti árokásás és ipari korrupció keserves évei után a bátorság és a nemzeti összefogás újra értelmet nyer Magyarországon. Valószínűleg nem élete legjobb napja lesz a NER-milliárdos kútmérgező asszonynak. Akinek azt is mondja már el valaki, hogy a főnöke volt az első, aki párhuzamot vont 1956 és az orosz-ukrán háború között, ezért nemhogy taszító, de egyenesen undorító a provokatív valóságtagadása. Akkor is, ha semmit nem várok el valakitől, aki szerint Németország nem létezik, a klímasemlegesség pedig azt jelenti, hogy betiltják az időjárást.

Címlapkép: Orbán Viktor Orbán Balázzsal és Schmidt Máriával együtt tárgyal Észak-Macedóniában egy nappal a politikai igazgatója lemoshatatlan, szégyenteljes beismerő vallomásának nyilvánosságra kerülése után (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher/MTI)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.