NEHAZUGGY

Mondják meg Máriának, hogy ne vergődjön, ebből már nem lehet jól kijönni

Molnár Bálint | Október 20, Vasárnap | 10:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már elég régóta foglalkoztat a kérdés, és miután tegnap eszembe juttatta magát egy 1956-os, ünnepinek nevezett megemlékezésen elmondott ordas beszédével, még inkább foglalkoztat a kérdés, hogy Schmidt Mária milliárdos történelemhamisító NER-ideológus pontosan milyen minőségében, milyen megfontolásból tűnik fel most már rendszeresen a miniszterelnök delegációjának tagjaként szerte a világban, amerre a gazdájának jelenése van. Milyen hivatalos kormányzati pozíciót tölt be a Terror Háza Múzeum főigazgatója és számos más, közpénztől nem független pozíció birtokosa, hogy a miniszterelnököt kísérgeti Észak-Macedóniától Kínáig mindenhova, amerre jár? Szerintem nem érdektelen, hogy kinek a pénzén turnézik a nulla százalékos LMP-t vezető Ungár Péter álellenzéki politikus drága jó anyja Orbánnal, milyen minőségében ül ott a tárgyalóasztalok mellett a világ különböző pontjain, és zabálja a garnélás tagliatelle-t az Orbán-házaspárral?

Viszont. Legalább ennyire érdekes kérdés, hogy miképpen lehetséges az, hogy miután bizonyíthatóan meghamisította és meggyalázta (Pruck Pál versus Dózsa László botrány) az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, mintha mi sem történt volna, ma is habzik a szája ünnepileg mindenkire és vitatja el mindenkinek a jogát, aki nem a Fidesz, hogy egyáltalán viszonyuljon valahogyan, hogy magáénak érezze azt a 68 évvel ezelőtti eseményt, amely az orbáni állampárt eredettörténetének alapja, és amelyet néhány hete Orbán Balázs mérgező gondolatai helyeztek borzasztó fénytörésbe. Ezek után az a harcias uszítóbeszéd, amit Schmidt a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének az ‘56-os forradalom évfordulója előtti ünnepi rendezvényén előadott, szerintem nemcsak a politikai foglyokra, de mindenki másra is szégyen. Mindenkire, akit az oroszok előtti fegyverletételről deliráló, önfeladáspárti Orbán Balázs szavai felháborítottak, és akik Schmidt Máriával ellentétben védhetetlennek tartják, amit a miniszterelnök politikai igazgatója mondott.

Muszáj a babérkoszorús történelemhamisító, terjedelmes kirohanásból néhány passzust idéznem, mégpedig azért, mert Schmidt az, aki miután gusztustalanul beletaposott egy 56-os hős emlékébe (egy Pruck Pálról készült fotó alá Dózsa László nevét írta az alapítványa által szervezett, hírhedt 1956-os Emlékév kiadványaiban, majd inkább perre ment csak azért, hogy ne kelljen bocsánatot kérnie, mert hazudott). Felháborítónak tartom, hogy egy ilyen blama után még mindig ez az újabban szexológusnak állt NER-káder mondhatja meg, hogy ki a kommunista és ki veheti egyáltalán a szájára 1956-ot, ráadásul minden magyar nevében beszél, hálálkodik, vagy éppen másokat minősítget és oktat:

• 1956 üzenete „az a feltétlen szabadságvágy, ami nem ismer gátat, nem tűr akadályokat”: az ‘56-os forradalom és szabadságharc újra megerősítette, hogy a magyar emberek nem tudnak a szabadság nélkül élni, „amikor már fulladoznak, ásót-kapát, puskát, kalasnyikovot vagy Molotov-koktélt ragadnak és legyen bármekkora fölényben is az ellen, a megszálló, a zsarnok, akár az életük árán is harcolnak ellenük”.

• Mi magyarok soha nem voltunk senkinek a gyarmata, gyarmattartók sem voltunk, minket nem lehetett soha megvásárolni, minket csak harcban lehetett legyőzni; mi a megszálláskor is szabadnak éreztünk magunkat, „és mindig fellázadtunk azok ellen, akik szolgaságba akartak taszítani bennünket”.

• Szabadság és a vele járó függetlenség nélkül nem tudunk létezni, ezért lázadtunk annyiszor – soha nem az anyagiakért, hanem az önrendelkezési jogunk miatt.

• „Nem lehetett kalkulálni, latolgatni, nem számított a túlerő sem, mert nem lehetett többé realistának lenni. Az a biztos pusztuláshoz, az önfeladáshoz vezetett volna. Fegyvert kellett ragadni és harcba kellett szállni „a félelmetes Szovjetunióval”. Nemzetté vált a nép, egyet akart, független szabad Magyarországot. A magyarság a legjobb arcát mutatta meg a világnak, a magyar szó a bátorság, a szabadságszeretet, a nemzeti összefogás, a hősiesség szinonimája.

• „Amikor a baloldal, a liberális politikusok, közszereplők, újságírók 1956 emléke és becsülete miatt aggódnak”, „akkor nem dőlünk be nekik”: „a magyar baloldal soha nem érezte magáénak 1956-ot”. Aggódásuk ezért a báránybőrbe bújt farkas aggodalma azon, hogy vajon be tudja-e csempészni a lábát a kecskegidák házába. Az ő eredetmítoszuk ugyanis 1956 tagadásából sarjadt”.

• A Nyugat nem segített, csak harcra buzdított. A levert forradalom és a brutális megtorlás olyan tragédia, mely mély csöndet borított évtizedekre az országunkra. Nem felejtettük el a tettesek nevét sem, „nem felejtettünk semmit és nem is bocsátunk meg”.

• „Amikor a birodalompártiak (szevasz, Magyar Birodalompárti Péter!) az ‘56-os lyukas zászlóról beszélnek, annak kisajátítására tesznek kísérletet, azt valójában azért teszik, hogy függetlenségünk, szuverenitásunk kiárusításával, feladásával újra meggyalázhassák azt a lyukas zászlót, ami felmutatta azt a sebet, amit az idegen megszállás és a kommunista diktatúra a nemzetünk szívén ejtett”.

• Az Európai Unió tisztségviselői (értsd: von der Leyenei), akik hazug párhuzamot vonnak 1956 és az orosz-ukrán háború között, „ne vegyék a szájukra ‘56-ot!” Az uniós tisztségviselők nem tanulták meg ‘56 leckéjét. „Ha felfogták volna, akkor nem hagyták volna magukat a kommunista ígéretektől elszédíteni. Mára ugyanis a nyugati világ értelmiségi körei marxistákká, kommunistákká váltak”, köreikben kommunistának lenni nem ciki, sőt büszkén vállalják. „Minket pedig, akiktől a kommunisták félszáz évet raboltak el – és a saját bőrünkön tapasztaltuk meg a kommunizmus hideg valóságát -, taszít a tudatlanságuk, a provokatív valóságtagadásuk”.

Azt értem, hogy egyre kínosabb kommunikációs, szómágiás lóugrásokra és cikkcakkokra kényszerülnek a Nagy Imre koporsójára felkapaszkodott Orbán Viktor állampárttá hízott, egypártrendszerre berendezkedett katonái, Terror Máriához hasonló propagandistái, miután Orbán Viktor politikai igazgatója elkotyogta, hogy ők azt tanulták meg ’56-ból, hogy bizony nem védekeznének a böszme Oroszország ellen. Értem, hogy mivel kirúgni nem lehet Orbán Orbánját, hát serényen kenegetni kell az amúgy eltakaríthatatlan fekáliát, amit kipréselt magából. Világos a kényszer szülte szándék, ami Schmidt és társai (hány ilyen beszédet fogunk hallani a következő napokban, atyaúristen) verejtékszagú vergődéseiből kiolvasható: valahogy egyenesbe kellene hozni a viszonyukat 1956 emlékezetével, amely viszonyt ők maguk kompromittáltak és tapostak sárba akkor, amikor a szabadságszeretőnek nevezett magyar nép által mai napig nem ismert okokból úgy döntöttek, hogy Brüsszel az új Moszkva és Moszkva mindig is a barátunk volt, van, lesz. Mert a mi feltétlen szabadságvágyunk, ugye.

Tehát mit mond Schmidt Mária? Hogy minket legyőztek, megszálltak, de mi sosem voltunk gyarmat, mi akkor is mindig szabadnak éreztük magunkat, amikor éppen végigrontott rajtunk a vörös hadsereg, nekünk fegyvert és Molotov-koktélt kellett ragadnunk a félelmetes Szovjetunióval szemben, de a kurva anyját a kommunista von der Leyeneknek és a birodalompárti Magyar Pétereknek, akik a magyarokhoz hasonlítják az imperialista lázálmokkal megvert Vlagyimiroviccsal szemben fegyvert és Molotov-koktélt ragadó ukránokat, és akik szégyellik magukat Orbán Balázs mérgező szavai miatt. Zavaros ez az okfejtés. Nem kicsit, de mi más lehetne, ha valakiknek a pénz és a hatalom az istene?

Szerintem mondják meg Máriának, ne vergődjön, ebből már jól sehogy nem lehet kijönni, addig csűrték-csavarták az orbánizmus pillanatnyi érdekeihez hajlítva 1956-ot, amíg elvesztették. Mondják meg Máriának, hogy ő, az első számú történelemhamisító ebben a történetben nem az ártalmatlan kecskegida. Mondják meg Máriának, hogy ha az ember a történelmet hajlítja a saját pillanatnyi érdekeihez, abból ez lesz: szánalmas paródia. A Fidesz eredetmítosza megsemmisült, és nem a kommunistának bélyegzett brüsszeliták, nem is Magyar Péter, hanem az elvtelen, korrupt, kilóra megvehető orbánista hatalomvágy semmisítette meg. Az Orbánoké, a Schmidteké és társaiké. Meg kellene mondani Máriának, hogy ne áltassa magát, nem áll jól neki: a pártja és a főnöke hívei azok, akik a legkevésbé védenék meg a hazájukat, ha a történelem kereke úgy fordulna. Beérett a vetés, vagyis a hazudozás, a gyávaság és a köpönyegforgatás politikája.

Szerintem nem tévedtem nagyot, amikor azt írtam a minap, hogy ez nem annyira 56 népe, mint amennyire Kádár és Orbán népe. Ennek ellenére nem lennék Schmidt asszonyság helyében, ha netán a fenti, Orbán Balázst mosdató kirohanása valóra válna, és a magyarok fellázadnának. Azok ellen, akik szolgaságba taszították, kirabolták és megmérgezték az agyát és a lelkét. Nem lennék Schmidt Mária helyében, amikor a magyarság újra a legjobb arcát mutatja meg a világnak és a nemzeti árokásás és ipari korrupció keserves évei után a bátorság és a nemzeti összefogás újra értelmet nyer Magyarországon. Valószínűleg nem élete legjobb napja lesz a NER-milliárdos kútmérgező asszonynak. Akinek azt is mondja már el valaki, hogy a főnöke volt az első, aki párhuzamot vont 1956 és az orosz-ukrán háború között, ezért nemhogy taszító, de egyenesen undorító a provokatív valóságtagadása. Akkor is, ha semmit nem várok el valakitől, aki szerint Németország nem létezik, a klímasemlegesség pedig azt jelenti, hogy betiltják az időjárást.

Címlapkép: Orbán Viktor Orbán Balázzsal és Schmidt Máriával együtt tárgyal Észak-Macedóniában egy nappal a politikai igazgatója lemoshatatlan, szégyenteljes beismerő vallomásának nyilvánosságra kerülése után (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher/MTI)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!