NEHAZUGGY

Az ígérgetésen, a reménykedésen és a szómágián túl semmi nincs

Akkor most majdnem függetlenül attól a 11 darab ún. nemzeti konzultációs majdnemkérdéstől, amire december 20-ig várják a kormány propagandájával 99 százalékban egyetértő helyes álválaszokat Rogánék, hogy legyen mit a tűzre rakni karácsony szent estéjén, ha már az ország jövőjét elfüstölték, amíg nem figyeltünk oda, beszéljünk erről a kényszer, korrupció és dilettantizmus szülte gazdaságpolitikai vergődésről, ami rabul ejtette a legalább kormányozni se hajlandó Orbán-pártot. Bár sokkal szívesebben ellettek volna a nertársak a 2026-os parlamenti választás napjáig a kiszámítható gyurcsányozással, brüsszelezéssel, a békepárti legyenbékével, Donald Trump istenítésével, meg azzal, hogy folytatják, sajnos Novák Katalin Balog Zoltánnal összekapaszkodva belerondított a NER ventilátorába. És nem elég, hogy kiderült, de a belerondítás olyan jól sikerült, hogy tíz év kényelmes korrupciós propagandakormányzás után a Fidesznek úgy kell majd nekilódulnia egy országos voksolásnak, hogy annak van valódi tétje. Vagyis valamit mondani kell azon kívül, hogy ki mindenki  a hibás azért, mert a Kánaántól egyre több mimagyar egyre távolabb kerül. Pedig úgy volt, hogy kanyarban előzzük Ausztriát, ehhez képest az a kérdés, hogy kinek köszönhető az a bravúr például, hogy a román átlagnyugdíj szeptemberben meghaladta a magyart.

Persze a patás ördög változatlanul Brüsszel, amennyiben Gulyás Gergely két nappal ezelőtti kormánydezinfós előadása szerint azért kellett a Fidesz-KDNP frakció kérésére a Fidesz-KDNP kormánynak az úgynevezett új gazdaságpolitikai akcióterv legfontosabb pilléreiről (a jövedelmek vásárlóerejének növelése, a megfizethető lakhatás biztosítása és a kis- és közepes vállalkozások támogatása) konzultációt indítani a néppel, mert ehhez az új gazdaságpolitikához új eszközök szükségesek, a csúnya Brüsszelben pedig állítólag „egyre nagyobb a hajlandóság” arra, hogy ők döntsenek ezekről. Az ugyan nem derült ki, hogy egészen pontosan mibe akar már megint beleugatni a belga főváros, de természetesen a kormány nem fogadja el a beleugatást, ellenben megkérdezi a mimagyarokat, hogy milyen eszközökkel kell egy hatékonyabb, a növekedést szolgáló gazdaságpolitikát elindítani. Helyes válasz: a növekedés (3-6 százalékról álmodik az illiberális nyomor) alapfeltétele, hogy Magyarország törekedjen a gazdasági semlegességre, hogy ne csatlakozzon a kereskedelmi háborúkhoz, ne kövesse azokat a „brüsszeli diktátumokat”, amelyek Európát arról akarják meggyőzni, hogy üzletelni csak és kizárólag ideológiai alapon lehetséges.

Hát nem tudom, elég régóta, nagyjából a keleti nyitás szárba szökkenése óta lelkiismeretesen követem ezt az újonnan gazdasági semlegességre keresztelt mutatványt, de nemigen emlékszem arra, hogy Szijjártót vagy a főnökét vagy bárki mást Brüsszel megakadályozott volna abban, hogy Moszkvában, Pekingben, a Türk Tanácsban, a Fülöp-szigeteken, Csádban, Kongóban vagy Egyenlítői-Guineában sefteljen az magyar nemzeti érdekre hivatkozva. Csak Putyin elvtárs vörös hadseregének ukrajnai bevonulása és harmadik éve tartó pusztítása óta a külgazdasági Repülős Gizi (pardon, a politikai korrektség jegyében elhatárolódom magamtól) tizenegyszer járt Oroszországban, de azon kívül, hogy a szövetségesek megrökönyödéssel vegyes megvetéssel konstatálták a tényt, hogy az ember hazajár a háborús agresszorhoz, nem akadályozták meg abban, hogy bespájzoljon a piaci árnál drágább véres energiából. Amiből új spájzolt be, hogy nincs magyarázat arra, hogy mi a túróért van szüksége az országnak egyáltalán a Szijjártó által szerzett orosz gázra.

Tehát az van, hogy miközben nincs az a fideszes vallású gazdasági zseni, pedig tele van velük a NER padlása, aki meg tudná érvelni, hogy tizennégy év alatt, különösen a világgazdasági konjunktúra virágzó évtizede alatt, amikor Brüsszel számolatlanul tolta lóvét, mi a túró akadályozta meg a tizenötödik éve kétharmaddal, 2015 óta veszélyhelyzeti extra jogosítványokkal, azaz korlátlan teljhatalommal uralkodó kormányt abban, hogy érdemben növelje a jövedelmek vásárlóerejét, hogy teperjen a megfizethető lakhatásért és a NER-oligarchia permanens közpénzből saját lábra állítása mellett a kis- és középvállalkozásokat is támogassa, megint összevissza beszélnek és egy sokadik szemfényvesztő, a pénzégetésen kívül semmi másra nem jó nemzeti konzultációval próbálják elmaszatolni, hogy ezt nagyon elkXrták. Hogy az ígérgetésen, a reménykedésen és a szómágián túl semmi nincs, amivel elő tudnának rukkolni. És ha nem lesz 3-6 százalék a gazdasági növekedés, lehet majd a népre mutogatni, hogy de hát azt csináltuk, amit a nép akart, a nép tehet arról, hogy az elrugaszkodásból megint hangos pofára zuhanás lett.

Tényleg érdemes megfigyelni a gazdasági zsenik összevissza pofázását, akik úgy kérdezik nemzeti konzultáción a magyarokat például arról, hogy akarnak-e magasabb fizetést, mintha 1) lenne élő ember, aki inkább alacsonyabb bért akarna, 2) mintha az erőltetett béremelés feltételei adottak volnának. Azt már meg se kérdem, hogy ha az alaptörvényükbe beleírták, hogy Magyarországon a fizetőeszköz a forint, akkor miért 1000 eurós minimálbért ígérnek 2028-ra, amikor vagy kormányon lesznek, vagy nem, de hát ennél is nagyobb baj, hogy ehhez a bizonyos euróhoz képest is olyan gyenge a forint, hogy simán elúszhat az árfolyamon a minimálbér-emelés. Amúgy a kínai gigahitelek felvétele előtt miért nem volt nemzeti konzultáció, hogy akarja-e a mimagyar? Namindegy.

Tehát Nagy Márton, akinek miniszteri fennállása óta még soha egyetlen jóslata nem jött be (ez lehet az első, ami félig bejön), tegnap arról beszélt egy gazdasági fórumon, hogy a harmadik negyedéves GDP nem lesz olyan jó, mint ahogyan a piac várja; az év végéig az eddigi várakozásoknál gyengébben teljesíthet a magyar gazdaság, de 2025-től majd jöhet a nagyobb növekedés.

Varga Mihály, aki szintén folyamatosan látja a fényt az alagút végén, pedig semmi oka nincs rá, arról lamentált ugyanott, hogy a zemberek mostani spórolása alapozza meg a következő évek nagy növekedését, és – kapaszkodjunk – az eddiginél jobban kellene tovább csökkenteni a költségvetési hiányt és az államadósságot. Mondja ezt úgy a közepes képességű könyvelő úr, hogy az elmúlt négy évben a kormánya jobban túlköltekezett, mint az MSZP–SZDSZ-kormányok bármikor, és csak az mentette meg őket az államadósság túlköltekezése miatti totális elszállástól, hogy bebaszott a világbajnok infláció.

Amely inflációról Szijjártó Péter harmadik közgazdasági zseni pedig azt bírta mondani, hogy ez nem azért volt párját ritkítóan magas, mert elrontották a gazdasági stratégiát (hát ami nincs, azt nehéz is elrontani), hanem „egy külső ok miatt, amit nem tudtunk befolyásolni”, szerinte különösen az ukrajnai háború, és azzal kapcsolatos gazdasági válaszok jelentenek súlyos kihívásokat. De majd most már aztán jó lesz, a kertek alatt ólálkodik a 3-6% közötti gazdasági növekedés. Az más kérdés, hogy Matolcsy György, MNB-elnök korábban azt mondta, az ársapkák alkalmazásával járó kalandorpolitika tett rá 3-4 százalékot az inflációra, a GKI pedig úgy véli, hogy a különadók legalább 8-9 százalékponttal dobták meg az inflációt, de kit érdekel? Varga szerint majd jövőre minden jobb lesz, mert 2025 az adókivezetés éve lesz, másrészt Parragh László bukott csempés a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is hozzátette a maga megfejtését a reményt keltő új irányhoz: már csak a gazdaságpolitika egységesítése, vagyis a monetáris és a fiskális politika együttműködésének megteremtése választja el Magyarországot attól, hogy úgy hasítson, mint Finnország vagy Japán. Azaz már csak meg kell várni, hogy lejárjon az említett Matolcsy mandátuma a Magyar Nemzeti Bank élén.

Érted, nemzeti konzultációval zsibbasztott mimagyar, akit annyira hülyének néz a kormánya, hogy milliárdokat költ arra, hogy megkérdezze tőled, akarsz magasabb bért, vagy inkább alacsonyabbat szeretnél? Érted? Egyrészt ők nem tehetnek semmiről, a világon mindenki más felelős a gazdasági nyomorúságért, kivéve őket, a kétharmados, unortodox kompetencia kormányát; másrészt csak azért nem értük még utol a tudásalapú társadalomépítésben kiemelkedően sikeres Finnországot (nem, nem azért, mert Orbánnak a gazdasághoz se értő miniszterelnöknek a mániája az olajos kezű jómunkásember látványa és a munkaalapú összeszerelőüzem alakú ország), mert Matolcsy a jegybankelnök. Ez volt eddig az akadálya annak, hogy Finnország legyünk.

Döbbenet, hogy ezek még mindig hatalmon vannak, döbbenet, hogy lassan tizenöt év után se unják ezt a gyalázatos műsort. A legnagyobb döbbenet pedig az, hogy ezek után még mindig lesznek, akik komolyan veszik és visszaküldik ezt a rossz viccnek is rossz konzultációs álkérdőívet. Amellyel vagy amely nélkül ugyanaz a helyzet: a világ minden hatalmával és pénzével évtizedekre elásták az országot.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább