NEHAZUGGY

Másfél évtized füstölt el a semmiben

Nem szokásunk, nekem sem szokásom összeollózott sajtószemlére hajazó sajtószemlékkel megúszni az érdemi munkát, viszont az alábbiakban egy távolról sem kimerítő, ám az orbánizmus másfél évtizedes dúlására (nem utolsó sorban arra való tekintettel, hogy újabb közvéleménykutató intézet talált hibahatáron belüli különbséget a kétharmados állampárt és 2026-os kihívója, a Tisza Párt között) kénytelen vagyok leíró jelleggel idetenni néhány tényt, ami az Orbán Viktor és bandája másfél éve kormányzott Magyarország aktuális állapotát mutatja be.

Annál is inkább fontos ez, mert jól hangzó, divatos, de szerintem súlyosan elhibázott politikai elemzői álláspontnak tartom, hogy egyrészt a rendszerszintű korrupció senkit nem érdekel, ezzel biztosan nem lehet lázba hozni a magyarokat, másrészt úgyis mindenki tudja, hogy lopnak, teljesen felesleges újra meg újra bemutatni, hogy pontosan mennyit, mit és hogyan. Ezzel én soha nem értettem egyet, legtöbb esetben a 2010 óta konszolidálódott rezsim ellenzéke önfelmentő hárításának, kifogáskeresésnek tartottam ezt a narratívát. Annak elkenésére, hogy miért nincs semmi értelme szisztematikus, szívós, következetes, rengeteg talpalással, vidékre lemenéssel, a rendelkezésre álló szűkös, de azért egyáltalán nem elhanyagolható anyagi források pragmatikus felhasználásával országos felvilágosító körútra indulni, a végekre lemenni és elmondani, hogy nem jól van ez így. Nem értettem egyet soha azzal, hogy például Hadházy Ákos megszállott korrupcióellenes munkájának semmi értelme, és döbbenten tapasztaltam, hogy miképpen fordultak ellene azok is, akik elvileg ugyanennek a rezsimnek az elpusztításában érdekeltek, mégsem mögé álltak be, hanem vele szemben ültek le karba tett kézzel.

Az alábbi csokor annak a Magyarországnak a pillanatnyi kórképe, ahol másfél évtized füstölt el a semmiben, ahol széles néprétegek beérték annyival, hogy kicsit jobb, mint előtte volt, örüljünk, hogy ennyi is van, és ne foglalkozzunk azzal, hogy közben Orbán Ráhel, Orbán Győző, Tiborcz, Mészáros, a Matolcsy-klán, Szíjj, Garancsi, Hernádi, Rogán vagy Lázár egységnyi idő alatt mennyi vérét szívják el a nemzetnek. Íme egy hevenyészett hírcsokor arról, amiről Hadházy Ákos beszél. Arról, amiben ma élünk. Abban, ami mostanra már olyan mint a rák, súlyos agyi áttéttel.

• Órákat vártak a mentőre egy budapesti egészségügyi intézményben, mire az kiérkezett, hogy a beteget a Honvéd Kórházba szállítsa át. A belgyógyászati osztályon fekvő asszony átszállítását az ott dolgozó vezető beosztású orvos is sürgette, a vérző beteg végül a mentők kihívása után 7 és fél órával (!) jutott el a Honvéd Kórházba, ahol már nem tudtak rajta segíteni. 

• Takarítás, falfestés, papírvásárlás – teljesen megszokott lett, hogy a szülők tartják karban az iskolákat. Rengeteg üzenet érkezett a Telex felhívására, hogy írják meg, ha egy állami iskola a szülőktől kér segítséget felújításhoz, takarításhoz, eszközbeszerzésre. Van olyan szülő, aki hat évig takarította gyereke iskoláját, máshol már a vécépapírért is pénzt kérnek.

• Zuhan az ipar. A Központi Statisztikai Hivatal keddi közlése szerint az egy évvel korábbihoz viszonyítva 6 az előző hónaphoz képest 2,1%-kal csökkent az építőipari termelés volumene.

• Csak az infláció mentette meg a kormányt attól, hogy az államadósság elszálljon a túlköltekezés miatt. Az elmúlt négy évben jobban túlköltekezett a kormány, mint az átlagos MSZP–SZDSZ-kormányok, csak aztán elinflálták a hatalmasra rúgó államadósságot.

• Mindeddig ismeretlen forrásból több tízmilliárd forint közpénz áramlott a határon túli futballklubokhoz, túl azokon az összegeken, amelyeket Orbán Viktor határon túli politikájával összhangban juttatott el az állam. Az adófizetői pénzekből nem csak a Bethlen Gábor Alapítvány juttat pénzeket több határon túli klubnak – amelynek tulajdonosai több esetben is kormányhoz közeli személyek –, van egy 2021-ben létrejött szereplője is a finanszírozásnak: a magyar állam és a Mol által közösen alapított Mol–Új Európa Alapítvány.

• Közútra 16 ezer milliárdot szán, a katasztrofális állapotú vasút fejlesztéséről hallgat Lázár terve. Az Építési és Közlekedési Minisztérium tíz éves tervében szinte csak a közutak fejlesztéséről van szó. Pedig a hazai közlekedésben a vasút helyzete a legproblémásabb, arra mindössze negyedannyi pénzt szánnak. Hogy a jelentős részét hitelből, az legalább annyira gyomorszorító, mint amennyire elfogadhatatlan, hogy a HÉV járatainak ritkításáról szóló szándékot elfogadhatatlannak tartó, azzal kapcsolatban az illetékes miniszter felelősségét firtató kritikusokat az illetékes ledrogosozza, lebuzizza és a sorok között zsidózik is, csak a féltudású Gulyás Gergely nem találja a zsidózás nyomát se az elvtársa hörgésében.

• Csak jövő júliustól nő a családi adókedvezmény, és akkor is csak 50 százalékkal, a további 50 százalékos emelés 2026. január elsején jön, ami után nem sokkal választás jön.

• Brutális üzletre készül az apósa negyedik kétharmados ciklusának lezárására időzítve a miniszterelnök vejéhez tartozó Waberer’s Csoport, amelyik hatalmas logisztikai bázist fejleszt Ecser térségében; ezt 2026 első hónapjaiban, a parlamenti választás előtt a Magyar Posta fogja felvásárolni tőle. Orbán Viktor fideszes állama nem először, hanem visszatérően bizonyítja, hogy különös felelősséget érez Orbán Ráhel famíliája pénzügyi saját lába iránt. Miután a kormány épp irodaházakat vesz „fű alatt” 600 milliárd forintért a Tiborcz-körtől, miután titkos tízmilliárdokat fizet nekik több naperőműért, ezzel a bulival kiteszik a pontot az elmúlt másfél évtizedre. Ami arról szólt, hogy vissza nem térítendő állami támogatásokkal, mindenféle kedvező hitelekkel feltőkésítik a dinasztia és a haveri kör vállalkozásait, aztán jön az állam, és brutális felárral, jócskán a piaci érték fölött fel- vagy visszavásárolja tőlük ezeket. Akinek Mészáros Lőrinc mátrai hőerőműve is eszébe jut, az nagyon jó helyen keresgél.

• Újabb milliárdos költségvetésű nemzeti konzultációt indít a kormány, ezúttal a változatosság kedvéért a gazdaságpolitikáról. Hogy pontosan mennyit költenek rá, azt eddig se mondták meg előre, most sem fogják, de Gulyás szerint átlátható lesz, mint mindig. Mint minden, amihez hozzányúlnak. Aha. A legutóbbi, „brüsszeli szankciókról” szóló konzultáció technikai költsége 2,7 milliárd forint volt. Erre még rájön a marketing, a konzultáció hirdetése óriásplakátokon, tévében, online, nyomtatott sajtóban, közösségi médiában. A korábbi konzultációk esetében volt rá példa, hogy erre 5 milliárd forintnál is több közpénz ment el, nem látom be, hogy most miért úsznák meg a mimagyarok 10 milliárd alatt.

Ja, és az egykori besúgó, a Szita Károly nevű fideszes polgármester javaslatára persze, hogy megemelik a polgármesterek fizetését, az nem várhat, rendben, emeljék, nem kétlem, hogy az eddigi fizetésük nem fejezte ki a tisztség ellátásával összefüggő társadalmi felelősségüket. De nem igaz, hogy nem kerül napról napra emberi életekbe az, hogy a Tiborcz-Orbán-klán vagy a határon túli futballakadémiák vagy a bűnös nemzeti álkonzultációk és a hatalom bármi áron megtartása fontosabb az egészségügynél és az oktatásnál.

Nem igaz, hogy a 21. század Európájában normális, hogy míg az iskolákban a vécépapírért is fizetni kell, 15 év alatt hagyták lerohadni a komplett vasúthálózatot, és most sem annak rendbetétele élvez prioritást, miközben vérző betegeknek hat órát kell várniuk egy kibaszott mentőre.

Nem igaz, hogy ezért kellett 2010-ben kétharmados többséggel megválasztani az Orbán-pártot, hogy 15 évvel később kiderüljön, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányok kiscserkészek voltak ezekhez képest, ha a közpénz hűtlen kezeléséről van szó.

Nem igaz, hogy az a normális, hogy ilyen brutális állami túlköltekezés mellett, amit Orbánék műveltek, nem működik az állam, képtelen ellátni az alapvető feladatait, hogy közvetlenül és közvetve is meg kell sarcolni a magyarokat, hogy ki legyen takarítva az iskola vagy hogy a legszegényebbek ne haljanak éhen.

Nem igaz, hogy arról volt szó, hogy egy beteg országot még jobban megbetegítenek azok, akik 2010-ben történelmi lehetőséget kaptak arra, hogy ebből az országból Közép-Kelet-Európa demokratikus jóléti államát felépítsék, ahonnan nem elmenni, hanem ahova hazatérni akarnak magyarok tízezrei.

Nem igaz, hogy Orbán Viktor és pártja arra kapott felhatalmazást, hogy európai uniós és hazai közpénzek száz- és ezermilliárdjait az Orbán-dinasztia oligarcháinak és családtagjainak gondtalan életére fordítsa.

Napról napra egyre szörnyűbb látni, hogy miközben egyre nagyobb a baj, egyre több helyen ázik be a tető, egyre kevésbé lehet kifűteni a lakást télvíz idején, egyre távolabb van a legközelebbi kórház és egyre többe kerül az állami iskola, a NER ugyanúgy seftel tovább, ugyanazokat az üzleteket bonyolítja, ugyanazokat a kérdéseket kezeli prioritásként, és ugyanazokba a problémákba szarik bele a trambulinról, mint eddig. Halovány remény sincs a korrekcióra, a konszolidációra, a belátásra, a kijózanodásra a hatalom részéről. Pedig ez csak egy apró szelete a nagy tragédiának, de tény, hogy Orbán hatalomban maradása most már szó szerint naponta életekbe kerül. Egyelőre tíz magyar férfiból négy nem éri meg a nyugdíjkorhatárt, de ha 2026-ban lesz elég hülye, aki visszatapsolja ezeket… Nos, kérem, mindenki fejezze be a mondatot belátása szerint. Én nem merem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább