No, akkor pár nap kihagyás után vissza a dzsungelbe, a politika gusztustalan, sokszor átláthatatlan, áthatolhatatlan erdejébe, legalábbis a hazai viszonyokra nem nagyon tudok adekvátabb kifejezést. Arra a dzsungelre, ahol a fehérhátú hím gorilla terrorizálja azokat, akik békességben szeretnének élni, ahol a természetes szelekció egyébként működhetne magától, és ki-ki végezhetné a feladatát, koncentrálhatna a saját ügyeire, de nem lehet.
Szóval amíg nem figyeltem oda, Júdás kireppent Strasbourgba, az Európai Parlamentbe bemutatni a soros elnökség programját, és vizenyős tekintettel, kifejezéstelen arccal előre beharangozta, hogy jön a csihi-puhi meg a lökdösődés. Ehhez képest miután előadta az önmagához képest stratégiai okokból konszolidált faszságait, a balszárny nem a Nélküled című, aszfaltba is beleöntött Himnusz 2.0-át zengte, miközben virágokat dobáltak a lábai elé, hanem a többek között a Nagy pénzrablás című Netflix-sorozat betétdalaként is ismert Bella Ciao zúgott három szólamban az ülésteremben, ahol a házelnök többször megkérte a képviselőket, hogy köszöni szépen ennyi elég volt, ez nem a Puskás Aréna az Eurovíziós dalfesztivál döntője.
Úgy képzelem, hogy ezen a ponton a kondenzcsík beugrott a nagy illiberális nevettető és illuzionista alsónadrágjába, mert szerintem számított ő mindenre, de arra nem feltétlenül, hogy elhúzzák a nótáját. Tény, hogy erre én sem számítottam, de azért jó volt hallgatni. És még jobb volt végre azt tapasztalni, hogy megkésve bár, de Európában látják és érzékelik, hogy mit művel ez a despota, nem csak a mi pénzünkkel, hanem az övékkel is. Egyébként köszi, von der Leyen asszony, hogy szolidárisak velünk, ki fogjuk bírni, szívassák csak az elborult maffiózót, mert másból nem nagyon ért. Bár néha olyan, mintha már abból se értene.
„Magyarországot minden EU-tag szomszédja maga mögött hagyta az egy főre jutó GDP alapján.” Nem magamtól idéztem, bár elég nyilvánvaló, mint minden más is, amit például a kihívója, Magyar Péter a fejéhez vágott; és ez csak egy a sok közül, miközben szerintem egy álló héten keresztül lehetne sorolni azokat a disznóságokat, amiket ellenünk elkövet(ett) Mr. Felcsút.
Több, mint beszédes és sajnálatos, de szükségszerű: nemcsak von der Leyen, de a saját patriótáin kívül lényegében az összes felszólaló leszarta azt, amit az összehordott az a soros elnöki programjával kapcsolatban, mert látják, tudják és más nem is érdekli őket, mint az, hogy 27 tagországból egy olyan van, amelyik folyamatosan, hangosan kiabálva hátba rúgja a saját szövetségeseit. Szijjártó tegnapi szentpétervári kiruccanása csak újabb bizonyítéka annak, hogy igazuk van. Nem csoda, hogy az is elhangzott, hogy hiba volt egyáltalán rábízni a soros elnökséget, meg úgy általában hiba bármit rábízni, ami a szövetséggel kapcsolatos. Hiszen nyilvánvaló, hogy folyamatosan külső ellenségekkel kollaborál, elárul, keresztbe tesz és idegen (orosz, kínai) érdekeket szolgál.
Nem tudom, mi lesz ezek után, de szerdán lényegében egy hadüzenettel felérő bánásmódnak lehettünk szem- és fültanúi, aminek az a lényege, hogy Orbán, mint olyan, nemhogy vállalhatatlan, de egész egyszerűen nemkívánatos tagja a társaságnak. Leásta magát idáig. A fasiszta autokrata, aki sérelmezi, hogy ez az EU már nem az, ami volt, aki vádaskodott és fröcsögött, hazudozott és fenyegetőzött, és – ami engem a legjobban megrémisztett – ujjal mutogatott. Márpedig aki mutogat, az hazudik. Még akkor is, ha az ő esetében ezt mutogatás nélkül is tudhatja az, aki kicsit is ismeri. Ne becsüljük alá, mert túl régóta lop – ahogy Hadházy nagyon precízen megmutatta egy táblán -, ezért muszáj folyamatosan hazudnia.
Egyébként igen, ez az Európa valószínűleg nem az az Európa, ez a lényege. Változik, fejlődik, jó esetben tanul, azonosítja az újabb kihívásokat és összefog, hiszen pont ez lenne a lényege a szövetségnek. Júdás is változott, fiatal demokratából vén fasiszta lett, a demokráciát diktatúrává formálta, és bár ő is fejlődött, de leginkább visszafele. Nem tudom, mi a terv ellene, miközben azt tudom, hogy mi szívunk, nem ő. Ő legfeljebb nem ezermilliárdokat lop majd el, különben is, amit eddig lenyúlt, abból lazán ellesznek az ükunokái is. Viszont jó lenne, ha valami már történne, mert ahogy ismerem, ezt a megalázást nem fogja annyiban hagyni. Mert így van bekötve a romlott agya és lelke, így van kódolva és mert ennyit tud.
Kísértetiesen hasonlít ez az eset arra, amikor még ifjú titánként ugyanezt a stílust nyomta, amikor György Péter szembesítette saját magával, ahogyan szerdán az Európai Parlamentben. Azzal, ami és aki valójában ő már akkor is volt.
„Nem ezért jöttünk ide, de ha csel van, hát legyen csel” – valami ilyesmit motyogott, miután azzal a bizonyos székházeladással és az azzal kapcsolatos kétes ügyekkel szembesítették a fiatal tolvajt. Az 1993-as, első Szárszói Találkozóról készült felvételből származik ez a részlet, amelyen György Péter esztéta számon kéri Orbán Viktort, hogy mi lett az akkor még liberális Fidesszel, mik ezek a zavaros ügyek a párt körül. Mint látható fent, Orbán úgy érezte, csapdába csalták, amikor György váratlanul nekiszegezte a kérdést: hogyan vált részesévé a Fidesz az állami vagyon elherdálásának, mi történt a székházzal? Farkasházy Tivadar így emlékezett vissza erre a pillanatra: „Ez György Péter egyéni akciója volt. De Orbán akkor is és azóta is folyamatosan cselszövéseket és merényleteket lát maga körül”.
Szerintem két napja pontosan láthattuk, hogy ez azóta sokkal rosszabb lett, nagyságrendekkel gátlástalanabb lett, miután 15 éve korlátlan hatalom hullt az ölébe. Már harminc éve is arról delirált, hogy őt likvidálni akarják, vagyis már akkor paranoiás volt a lelkem, azóta sokat romlott az állapota. Valószínűleg nem függetlenül attól, hogy kikkel játszik egy csapatban, hogy milyen nehézsúlyú autokraták, diktátorok és véreskezű gyilkosok társaságában árulja az Európai Uniót békemissziótól békemisszióig. Csak ezek alapján én azon csodálkozom, hogy egyáltalán beengedték az Európai Parlamentbe, szóba álltak vele és uniós vezetői szerepben tetszeleghet. Bár már van javaslat arra, hogy a szavazati jogát felfüggesszék, én úgy gondolom, hogy most kell vele szemben nagyon résen lenni. Vagy eleve az volt a célja, hogy azt a szerdai balhét kiprovokálja, vagy nem az volt a célja, de sarokba szorították, mint egy rágcsálót és megszégyenítették, mint egy bolti tolvajt.
Kedves Ursula von der Leyen! Ha nem szeretne úgy járni, mint mi, magyarok ezzel az elvetemült despotával, akkor félreérthetetlenül fel kell lépni ellene. Ez már rég nem a mi belügyünk csupán. Mert ez képes kirepülni Putyinhoz, mint annak idején Münnich meg Kádár (mondjuk azokat vitték), de ez menne magától a honvédségi gépen, és feldobna mindenkit, csak hogy a hatalmát megtartsa, az igen valószínű júdáspénzt megszolgálja, amiből tovább terrorizálhatja nem csupán az országát, de az egész Európai Uniót.
Szerintem most lesz csak igazán veszélyes az ember. Nagyon veszélyes. Mert porig alázták, és itthon sem állnak a legfényesebben a dolgai. Nem véletlenül roppant meg a forint, a Tisza egyre erősebbnek tűnik, az oligarchák pedig nyugtalanok és egyre kezelhetetlenebbek. Ő meg minél jobban harsogja, hogy a béke pártján áll, annál inkább elszigetelődik és nekem egyre inkább az az érzésem, hogy ő lesz az, aki beleviszi az országunkat egy háborúba, ha a hatalmát veszélyben érzi. Csak előtte felrobbantja a szövetségi rendszert, beáll a vörös hadsereg szolgálatába, és előadja ugyanazt, amit az illetékesek 1945 után: hogy a szovjet hadsereg felszabadított minket az imperialista elnyomás alól. A történelem ismétli önmagát, és a történelem nem fog kímélni minket most sem. Muszáj tenni valamit, mert a helyzet durván fokozódik.
Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.