NEHAZUGGY

Kiragadott mondatok? Nem hinném

Lázár Gergő | Október 8, Kedd | 18:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Mi végre a sok áldozat, megérte-e a küzdelem, hiszen nem volt esély arra, hogy az oroszokat az osztrákokkal együtt legyőzzük?” – kérdezte Kósa…

…„Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a békét meg tudjuk nyerni, a háborút, azt nem. Számtalan küzdelmet folytattunk a szabadságunkért, Rákóczitól kezdve egészen 1956-ig, és látszólag ugyan elbuktuk ezeket a küzdelmeket, de az utána következő békét, a szatmári békétől kezdve a kádári konszolidációig úgy-ahogy megnyertük.”

Kósa szerint ebből a mai magyarok „nagyon helyesen azt a következtetést vonták le, hogy nekünk a békére van szükségünk, a háború nem jó nekünk”.

Eléggé úgy tűnik, hogy a kormánypárti figurák egyre mélyebbre kívánják ásni magukat azt követően, hogy Orbán Balázs azt találta mondani, hogy mi az ukránok helyében neki sem kezdtünk volna a védekezésnek. Erre jön Kósa Lajos, a Fidesz agya, aki azt bírja kijelenteni, hogy mi megtanultuk, nekünk békére van szükségünk, nem háborúra. Nos, ki az a barom, aki béke helyett háborúra szavazna? Kósa azt hiszi, hogy az ukránok boldogan mentek neki az oroszoknak, akik megtámadták őket két évvel ezelőtt? Úgy véli, hogy volt bármi más választásuk, az őket megtámadó idegen hatalommal szemben? Nyilván, a fideszes propagandában ezt meg fogják magyarázni, hiszen NATO, meg terjeszkedés, nem beszélve a medve bajszának ráncigálásáról, de azért ennyire senki sem lehet ostoba önmagától. Ki mond olyat nem sokkal az októberi megemlékezések előtt, hogy lényegében miért ragadtak fegyvert a fiatalok 1956-ban, amikor pontosan tudták, hogy esélyük sincs a megszálló szovjetekkel szemben?

Tény – sajnos -, hogy szinte minden szabadságharcunkat elveszítettük, de úgy vélem, hogy az a nemzet, amely inkább letérdel az őt megszállni kívánó nemzet előtt, az gyáva. Az ukránok nem voltak gyávák, és noha a nyugati segítség nélkül már igen régen elbuktak volna, de legalább nem tették fel a kezüket és nem üdvözölték a megszállókat. Nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz pontosan ezt tette volna, hiszen nekünk béke kell, nem pedig háború, ahol ártatlanok ezrei halnak meg. Nos, senki sem akar meghalni, akár értelmetlen, akár érthető háborúkban, de sajnos ameddig vannak még olyan diktátorok, mint Vlagyimir Putyin, addig elég nehéz megúszni háború nélkül. Ez az ember ok nélkül támadta meg Ukrajnát és tervbe vette, hogy megszerzi az ukrán területeket magának. A Nyugatnak és az ukrán népnek is más ötletei voltak ezzel kapcsolatosan, ezért Putyin egy olyan háborúba futott bele, amelyet megnyerni már egészen biztosan nem fog tudni még akkor sem, ha esetleg Ukrajna végül feladja a harcokat.

Elképesztő vereségeket szenvedett nem csak emberszámban, de gazdaságilag is. Oroszországot visszalökte legalább 10-20 évvel a múltba ez a háború, és még a trükkös gazdasági mutatók ellenére is arról van szó, hogy komoly érvágás érte őket. Ukrajna helyzete más, hiszen a fél országot elpusztították az orosz tankok és repülők. Teljes városok váltak a földdel egyenlővé, és családok ezrei pusztultak el. Ukrajnából milliók menekültek el és vált egy olyan országgá, amilyenné. Ukrajna már soha nem lesz olyan, mint amilyen a háború előtt volt, ezt mindenki pontosan tudja, de véleményem szerint Oroszország sem. Arról nem is beszélve, hogy bármikor is érjenek véget a harcok, az orosz vezetés kétszer is meg fogja gondolni, hogy újabb háborút indítson bárki ellen is. Ez az Oroszország ugyanis már nem az az Oroszország, amely a világháborúkban győztes csatákat vívott.

De Magyarország sem az a hősies, szabadságharcos nép hazája, amelyet 1956 után megismert a világ. Az akkori hősök ma forognának a sírjukban akkor, amikor ilyen kormányzati nyilatkozatokat olvasnának. Ezzel hiábavalónak mondják az akkori harcukat, miközben a fél világ a magyar szabadságharcosokkal volt. Nem érdekel, hogy ez a vélemény azért érkezett-e, mert az orosz vezetés zsarolja a magyar kormányt, hiszen szánalmas és siralmas az, hogy ilyen szavak elhagyhatták fontos politikai személyek száját. A szabadságunkért harcolni igenis dicső és bátor tett, még ha a végén esetleg a nagyobb hatalom vereséget is mér ránk. Egyetlen leigázott országra sem emlékeznek büszkén sem a nemzet tagjai, sem pedig a külvilág, de a bátrakra igenis emlékezik a világ. A Tienanmen téren a tank elé álló férfira, vagy az 1956-ban fegyvert ragadó fiatalokra emlékeznek, de az ilyen gyáva senkikre, mint Kósa Lajos, vagy Orbán Balázs senki sem fog.

Már csak ezért is jobban tennék, ha megtartanák maguknak a véleményüket és nem járatnák le az egész országot az ilyen kijelentésekkel. Mert az elfogadható, hogy ők nem ragadnának fegyvert, ha megszálló hatalmak törnének az országra – bár fontos politikai személyekként azért minimum megkérdőjelezhető -, de legalább 1956 hőseinek cselekedeteit ne sároznák be a kijelentéseikkel. Vannak ugyanis vörös vonalak, amelyeket nem kellene átlépni és ez pont egy ilyen vörös vonal.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!