NEHAZUGGY

Nem tiszteli őket, beleavatkozik a belügyeikbe és megkérdőjelezi az alkalmasságukat, hogy a saját jövőjükről döntsenek

Nem tűnik nagy ügynek az előkészületi hazaárulás megannyi fázisán már rég átesett állampárt semlegességről, szuverenitásról, függetlenségről óbégató, a belügyeinkbe való beavatkozás szigorú, toporzékolásig elmenő elutasításáról hangos, sajátosan eltorzult külpolitikája országot elásó törekvéseinek tengerében az, amiről a vasárnapi ebéd előtt itt szó lesz, pedig. A közszolgálatot helyettesítő, közpénzből fenntartott pártpropaganda monstrum teljesen jogos eltakarításának igyekezete mellett ezen a nyomvonalon kellene felvilágosító népművelésbe kezdeni mindenkinek, akinek politikai ambíciói vannak az Orbán-rezsim eltakarításával kapcsolatban.

Én ugyan soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy 1956 szellemi örökösei a 21. század örök dicsőségére, a nemzetállami szuverenitási fedősztorira hivatkozva III/III-as ügynökökkel fogják védeni a saját hatalmukat a saját népükkel szemben, de úgy tűnik, ez sem elég erős érv ahhoz, hogy legalábbis gondolkodóba ejtse azokat, akiknek a bálványuk politikai igazgatója belemondta az arcukba múlt héten, hogy ha a rongy élet és a szabadság közül kell választani moszkvai relációban, akkor mimagyarokfideszesek bizony fel sem emelnénk a fegyvert, mert akkor nem is kell letenni. Alant egymás alá pakolok néhány történést az elmúlt napokból, amelyeket összeolvasva sokadszorra is kiderül, hogy a gazdasági semlegességet Kongóban, Csádban, vagy újabban már az Egyenlítői-guineai Köztársaságban kereső Orbán-kormány szuverenista külpolitikája az elmúlt tíz év talán legnagyobb kormányzati hazugsága és nemzeti félrevezetése. Amivel sajnos nem saját magát verik át Horváth III/III József elvtársai, hanem évtizedekre kiírják az országot a nyugati civilizációból:

• Az El País nyomán kedden számolt be a magyar sajtó arról, hogy a spanyol szélsőjobboldali, fasiszta Vox elismerte: 3,6 milliárd forintnyi kölcsönt kapott Orbán Viktor strómanjának, Mészáros Lőrincnek a bankjától, amiből a 2023-as parlamenti és önkormányzati választási kampányukat finanszírozták, hogy az ún. magyar dollárbaloldal és a szintén Lölő által hitelezett Marine Le Pen adja a másikat.

• Julia Gross német nagykövet szerda este a német egység napja alkalmából tartott megemlékezésen arról beszélt, hogy a magyar kormány letért a két nép barátságának útjáról, hosszan bírálta a magyar kormány oroszbarát politikáját, és azt is mondta, hogy a svéd NATO-csatlakozás késleltetése egyszerű színjáték volt. Szó volt Orbán Balázs kijelentéseiről is. Ugyanakkor Orbán Balázs 1956-ról és az ukránokról szóló mosdatlan állításaival összefüggésben Julia Gross német és Jonathan Lacôte francia nagykövet közösen fogalmazott meg úgynevezett demarsot, azaz szóbeli diplomáciai jegyzéket. A politikai igazgató szavai arról, hogy Magyarország nem védekezne egy orosz támadás esetén, az egész NATO-ra nézve felháborítóak. Többek között ezt tartalmazza ez az említett tiltakozó jegyzék, amiben az áll, hogy amennyiben Magyarország NATO-tagállamként valóban így áll a közös védelem kérdéséhez, az ellentétes a katonai szövetség szellemiségével, és sértő a többi tagra nézve.

• Az éppen Gesztre kihelyezett Szijjártó külügyminiszter egy nappal később, csütörtökön borult ki és kérette be a német nagykövetet (hogy a franciát miért nem, azt nem tudom). A tőle és kormányától az elmúlt években szigorúan csak nyugati irányba tapasztalható ökölrázás és szájhabzás szerint – idézem – „Németország budapesti nagykövete (…) beszédében hazánk szuverenitását sértő módon, súlyosan beavatkozott Magyarország belügyeibe. A hazánkban szolgáló nagykövetektől minden esetben elvárjuk a tiszteletet, ezért a nagykövet beszéde teljességgel elfogadhatatlan. A nagykövetet (…) bekérettük a Külgazdasági és Külügyminisztériumba.

• Mindeközben amerikai szenátorok érkeztek kétnapos (csütörtök, péntek) látogatásra Magyarországra, hogy kormányzati tisztviselőkkel és a civil társadalom képviselőivel találkozzanak. A kizárólag republikánus, azaz Donald Trump pártjához tartozó politikusokból álló delegációt vezető kansasi szenátor gyakorlatilag ugyanazt mondta, amit a német nagykövet: „Delegációnk és számos kongresszusi képviselőtársunk egyre nagyobb aggodalommal figyeli Magyarország egyre mélyülő kapcsolatát Oroszországgal, valamint demokratikus intézményeinek folyamatos erózióját. Magyarország továbbra is figyelmen kívül hagyja azokat az aggodalmakat, amelyeket a Kínához fűződő kapcsolatainak mélyítése kapcsán fogalmaznak meg szövetségesei és partnerei. Közös érdekünk, hogy országaink szorosan együttműködjenek. Szorgalmazzuk, hogy Magyarország hallgasson szövetségesei aggodalmaira, és ennek megfelelően járjon el”. Szijjártó Péter és az egész kormány lapított, mint szar a gazban. Egyetlen propagandahírrel nem találkoztam, amelyben az Orbán-kormány kikérte volna magának, hogy Donald Trump párttársai, vagyis a Republikánus Párt beavatkozik Magyarország belügyeibe és nem adja meg a tiszteletet a magyaroknak, ami elfogadhatatlan.

• Cserébe pénteken Szijjártó Péter repülőre ült, hogy személyesen vegyen részt a Boszniai Szerb Köztársaság putyinista vezetője, Milorad Dodik kampányzáró rendezvényén. Fontos: a kölcsönös tisztelet jegyében a papírjából szerb nyelven felolvasó Szijjártó nyíltan, a színpadról kampányolt a korábban korrupció miatt az Egyesült Államok által szankciókkal sújtott Dodik és pártja mellett a Bosznia-Hercegovinában ma rendezett önkormányzati választás előtt. A civilizált európai ember számára szekunder szégyen kiváltására alkalmas kampánybeszédében a gazdája mindig harcos és ideges pitbullja, aki mindig harcos és ideges, ha a nyugati szövetségesekről van szó, és mindig földig hajolva bokázik, ha korrupt autokratákkal és vérbeli diktátorokkal van dolga, megtalálta a közös nevezőt Magyarország és a boszniai Szerb Köztársaság között. Nem, nem a korrupció, ami arról szól, hogy hatalmi pozícióba került erkölcsi hulladékok a saját vagyonuk gyarapítására használják fel a pozíciójukat. Nem, Lavrov kebelbarátja szerint a két ország barátsága azon alapul, hogy mindkettőnek óriási külső nyomással kell szembenéznie: „Akik ezt a nyomást kifejtik ránk (tudjukkik – szerk.), nem tisztelnek minket, rosszat akarnak nekünk, bele akarnak avatkozni belső ügyeinkbe, és megkérdőjelezik nemzeteink alkalmasságát arra, hogy saját magunk dönthessünk a saját jövőnkről”.

Csak néhány nap koncentrált krónikája, csak egy nagyon szűk keresztmetszete a következetességet nyomokban sem tartalmazó szuverén magyar külpolitika ámokfutásának. Döbbenetes. Pedig nem is kell visszamenni addig a dicstelen pillanatig, amikor kiderült, hogy Vlagyimirovics Oroszországában a történelemtankönyvek lényegében fasiszta csőcselékként említik az 1956-os forradalom és szabadságharc magyar hőseit, Szijjártó pedig meghunyászkodva lapított napokig. Majd amikor nagy nehezen megszólalt, annyival elmaszatolta az orosz nagykövet berendelésének elmaradását, hogy vitát sem hajlandó nyitni arról, ami evidens.

Ma már tudjuk, hogy Orbán Balázs hazaárulás-gyanús elszólása pontosan Szijjártó akkori gyávaságnak a meghosszabbítása, szükségszerű következménye. Ugyanaz a film. A nagy, félelmetes birodalom előtti szolgai térdre borulás. A magyar nemzeti érdeket lejárató és összemocskoló megadás külpolitikája, amelyik magát nemzetinek és szuverénnek csúfolja. Amelyik fosik attól, hogy bekéresse és felelősségre vonja az orosz nagykövetet, amelyik szó nélkül letenné a fegyvert a vörös hadsereg előtt, amelyik a Trump-párti politikusok bírálatát szó nélkül hagyja, de ugyanazért, amit a republikánusok mondanak, hangos toporzékolás kíséretében berendeli a szövetséges Németország nagykövetét. Amelyik Magyarország belügyeibe való súlyos beavatkozásnak tartja, ha a német (és a francia) nagykövet szóvá teszi az orosz érdekek kiszolgálását, de odamegy a balkáni puskaporos hordón az égő szivarral a szájában ülő Milorad Dodik kampányrendezvényére és állást foglal egy másik ország belügyeiben a választás előestéjén. Nyíltan, büszkén a színpadról kampányol egy putyinista, korrupt gazembernek. Oda megy, ahol semmi keresnivalója nem lehetne a saját szuverén külpolitikája alapvetései szerint. Nem tiszteli az ottani választókat, beleavatkozik a belügyeikbe és megkérdőjelezi az alkalmasságukat, hogy a saját jövőjükről döntsenek. Megmondja nekik, hogy ki a jó jelölt.

A német nagykövetet bekéreti, mert az illető a saját rendezvényén szóvá teszi az EU- és NATO-szövetséges Magyarország kormányának az EU és a NATO érdekeit aláásó moszkovitizmusát, miközben ő egy rengeteg magyar adófizetői pénzt felzabáló moszkovita autokratának tolja a kampányát, vele közösen támadja az EU-t és a NATO-t. Csak míg Dodik nem egy EU- és NATO-tagállam vezetője, Szijjártó egy EU- és NATO-tagállam kormányának külügyminisztereként óbégat az EU és a NATO ellen, hogy őt támadják, elnyomják, rosszat akarnak neki. Anélkül, hogy világossá tette volna, milyen magyar nemzeti érdek fűződik a Bosznia szétverésén ügyködő, veszélyes baromságokat beszélő alaknak a támogatásához, akinek a veszélyes baromságaihoz (hogy ő majd egyesíti a szerbiai, boszniai és horvátországi szerbeket) hasonló veszélyes baromságok bő 30 éve már kirobbantottak egy csúnya vérfürdőt a Balkánon. Ha ez a magyar nemzeti érdek, ha tényleg ezt jelenti a szuverén magyar külpolitika, hogy mindenféle sötét, alvilági figurák belügyeiben pénzzel szügyig állva vicsorgunk azokra a szövetségeseinkre, akik adott esetben megvédenének bennünket, amikor Orbán Balázs leteszi a fegyvert, akkor most ki kéne tenni a Moszkva gyarmata táblát a határon, ne zsibbasszuk egymást.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább