NEHAZUGGY

Mi is a biztonság?

Lázár Gergő | Október 5, Szombat | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha nyugatra tekintünk, állandó terrortámadásokat látunk, ha pedig keletre, akkor állandósult háborús konfliktusokat. Mindeközben Magyarország a világ 14. legbiztonságosabb országa a nemzetközi összeállítások szerint. Ez természetesen nem magától van: a patrióta jobboldali kormány ellenáll az illegális bevándorlásnak, békepárti álláspontot képvisel és nemcsak a nyugati országokkal van egy szövetségesi rendszerben, hanem baráti kapcsolatot ápol Izraellel, az arab országokkal, az ázsiai országokkal és fenntartja az együttműködési csatornákat Oroszországgal is. Ez a garanciája annak, hogy Magyarország amellett, hogy a világ egyik legbiztonságosabb országa, egyben az egyik legbékésebb is! Ne hagyjuk, hogy ezt elvegyék tőlünk, a mai bizonytalan világban ez az egyik legfontosabb érték!

Deák Dániel udvari „elemző” ezzel a nagyszerű valóságértelmezéssel zsibbasztotta a minap a közönségét. Nyilván van millió féle statisztika arról, hogy egy ország mennyire biztonságos, de azt őszintén kétlem, hogy valóban a 14. helyen állna Magyarország. Persze könnyű úgy a listákon előrelépni, hogy az országos statisztikákkal úgy machinálnak, ahogy csak akarnak. Több tízezer bűncselekmény tűnik el a rendszerből, ettől pedig – papíron legalábbis – egy biztonságosabb, élhetőbb országgá válik Magyarország. Deák szerint Nyugaton állandó jelleggel láthatunk terrortámadásokat, miközben Keleten állandósultak a háborúk. Nos, az tény és való, hogy az évtizedek óta hanyatló Nyugaton valóban vannak esetenként terrortámadások, de azért messze nem lehet állandósulásról beszélni; a korábbi, valóban pusztító támadások az ISIS jelentős gyengülését követően alábbhagytak. Vannak ugyanakkor egyéni akciók, ahol késes terroristák sajnálatos módon megölnek, vagy megsebesítenek egyéneket, de messze nem olyan mindennapiak ezek, mint azt az állampárt és propagandistái állítják.

Magyarországon ilyen esetek valóban nincsenek – ezt is kár lenne tagadni –, ugyanúgy nincsenek a cseheknél, szlovénoknál, lengyeleknél vagy a románoknál se, pedig ott nem feltétlenül úgynevezett patrióta, nemzeti, keresztény kormányok vannak. Ennek egyszerű oka nem más, mint hogy ezen országokban igen elenyésző a muszlim bevándorlók száma. Vannak oroszok, vagy épp más keleti menekültek, de a muzulmánok száma alacsony, arról nem is beszélve, hogy egy terrortámadás mondjuk Varsóban vagy Bukarestben olyan sok embert nem érdekelne, mint egy terrortámadás Párizsban vagy Berlinben. Véleményem szerint a magyar kormány egyáltalán nem semleges, ezért nem igaz az sem, hogy nagyszerűen lavírozik az oldalak, kelet és nyugat között, hiszen gyakorlatilag nyíltan áll ki az oroszok mellett az orosz-ukrán háborúban. Arra is volt példa, hogy a miniszterelnök kvázi az ukránok ellen uszított, ami szerintem egy olyan megengedhetetlen viselkedés, ami miatt igen sokáig emlékezni fog a nemzetközi közvélemény a magyar vezetésre, és ez egyáltalán nem hízelgő.

Deák Dániel egy olyan tévképzetet próbál átgondolt politikaként eladni, amely nem is létezik. Az arab világban feszült volt a helyzet évtizedek óta, és csak idő kérdése volt, hogy mikor robban be a puskaporos hordó. Nem kellett szakképzett jósnak lenni ahhoz, hogy az ember egy újabb közel-keleti konfliktust előrelásson, noha annak mértékét talán a legtöbben (én is) alábecsülték volna. Az Ukrajna elleni háború sokak számára meglepetésként érkezett, hiszen az oroszok már igen régóta fenyegetőztek ugyan, de a kisebb országok megtámadásán túl nem váltották be fenyegetéseiket; egészen két és fél évvel ezelőttig, amikor is lerohanták a szomszédjukat. Ebben a helyzetben a magyar kormány részéről egyetlen épeszű külpolitika létezett volna, de ezt is sikerült elbaltázniuk, és sajnálatos módon sokadszorra is magyarázatot szolgáltatni arra, hogy a történelem során nem véletlenül kerültünk már több ízben is a vesztesek oldalára.

Lehet, hogy Orbán politikája nem fog semmiféle agressziót magával hozni – nem lesznek sem terrorista, sem antiszemita támadások az országban -, de hogy évtizedekre tönkreteszi a magyar külpolitikát és annak megítélését, az nem kérdés. Ilyen gyáva, megalkuvó, hazug, ócska kormánya nem nagyon volt még az országnak, és nem sokan merték azt nyíltan felvállalni, hogy diktátorokat támogatnak. Orbán Erdogannal és Putyinnal vállal közösséget, miközben európai fasisztákat támogat a magyar adófizetők pénzéből. Bár lenne valami, amire tényleg büszkék lehetünk. Az, hogy Magyarországon nem történnek terrortámadások, valóban nagyszerű hír, de ez önmagában egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy az Orbán-kormány valami nagyszerű taktikát követne. Arról nem beszélve, hogy Orbán Balázs, a kormányfő bizalmi embere simán kimondta, hogy mi Ukrajna helyében egyszerűen feladtuk volna a hazánkat.

Gyáva, megalkuvó, nem pedig nemzetvédő, büszke kormánya van ennek az országnak. Nincs mire büszkének lenni, hiszen külföldön járva mást sem tudnak az emberek az országról – Budapest és Puskás mellett –, mint hogy egy korrupt putyinista autokrata áll az ország élén immár másfél évtizede, aki annak a Trumpnak a nagy barátja, aki még az amerikaiak jó része szerint is katasztrofális állapotokat idézhet elő, ha megválasztják elnöknek. Mi nem a kiállásunk miatt vagyunk ismertek világszerte, hanem a gyáva, megalkuvó kormányunk miatt, amelynek példáját egyre több elvetemült, szélsőséges szeretné követni világszerte, hiszen pontosan látják, hogy az emberek átverésével választások sorát lehet megnyerni, ha sikerül eléggé lezülleszteni a társadalmat ahhoz, hogy már szinte egyáltalán ne érdekelje a valóság. Orbán nevét vélhetően évtizedek múlva is ismerni fogják, de én Deák Dániellel úgy vagyok vele, hogy bár ne tudna senki erről az emberről, akit a magyar társadalom többsége 14 éven keresztül támogatott. Az én arcomról ég le a bőr.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!