NEHAZUGGY

Nálatok a legrosszabbak is jobbak voltak

Vogronics András | Október 2, Szerda | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Előre szólok, hogy bár hagytam egy kis időt magamnak, erőteljesen korhatáros lesz a mondanivalóm, ezért aki érzékeny a durva és trágár szavakra, az kapcsoljon el nyugodtan. Amint láttuk, hallottuk, hétfőn hivatalosan is kezdetét vette a parlamentben az úgynevezett őszi ülésszak. Magyarra fordítva: elkezdődött Júdás nemzeti színházának soros évada. Ő az igazgató, a rendező és egyelőre a producer is. Az egyik főszereplő ebben a sokadik évadban is bizonyos Testes László (nem vagyok hajlandó leírni a nevét, mert annyira undorodom tőle, hogy innentől a Testes névvel illetem), akit szemmel láthatóan megviselt a pártja február óta tartó erkölcsi és egyéb típusú mélyrepülése, most próbál a kompenzálni, ezért rögtön az elején elővette a legrosszabb énjét. Mert bármilyen dermesztő is tudomásul venni, ezeknek mindig van egy a korábbinál mocskosabb jelleme, csak sarokba kell őket szorítani, és azonnal láthatóvá válik.

Mint láthattuk és hallhattuk, Testes – aki a kollégiumi szoba- és lábszagtársával kézen fogva soha az életben még érdemi, piaci munkát nem végzett (és vannak még bőven ilyenek köztük), ezzel szemben egyfolytában ott ártanak és pusztítanak, ahol és érik és ahol tudnak – hétfőn többször is megnyilatkozott. Pontosabban a hivatalos funkcióját (házelnök) túlszerepelve, sokadszorra is átírta a saját legvisszataszítóbb képére az általa megformált karaktert, és lement egy régi bérház magát pártfőtitkárnak képzelő házmesterébe. A partvisszájú bomlott, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának egykori segédmunkatársa megint élet és halál urát alakította abban a jobb időket látott intézményben, amelyet neki és cinkostársainak sikerült egy lipótmezei zárt osztállyá degradálniuk. A puszta jelenlétükkel és az erkölcsi állapotukkal egyaránt. Testestől már mindent láttam az elmúlt 14 évben, az sem volt szívderítő, de ilyen mélyre még neki sem sikerült soha lesüllyedni.

A momentumos Bedő Dávid azt kérte, egy perc néma csenddel tisztelegjenek a hétvégén ASL-betegségben elhunyt Karsai Dániel alkotmányjogász emléke előtt, aki szó szerint utolsó lélegzetvételéig küzdött az eutanázia jogáért. A tiszteletadás után, miután Testes is és bűntársai is felálltak és leültek, a bajszos hajóágyú elszabadult. Azt hányta Bedő szemére, hogy a házszabály szerint nem szólíthatta volna fel a plénumot tiszteletadásra, majd elkezdett igazán habozni a szája. Nem örömömben, de kénytelen vagyok idetenni ezt a gyalázatos epeömlést:

„Ami most történt, az egy olyan ízléstelen provokáció volt, ami felhasznált egy tragikusan elhunyt embert arra – halálában –, hogy politikai propagandát fejtsen ki egyébként a halál kultúrája mellett, úgyhogy ezt mindazon képviselőtársaim nevében visszautasítom, akik az élet kultúrájának az oldalán szeretnének maradni.”

Egy. Nem szólította, hanem megkérte a teremben lévőket.

Kettő. Ennek a civilizáció oldaláról nézve a világon semmi köze nem volt a provokációhoz, pláne az ízléstelenséghez. Ez egy tisztelgés volt egy olyan ember emléke előtt, aki ALS-betegként, az emberi méltóság lenyűgöző, inspiráló szimbólumaként az élete utolsó pillanataiban is azért küzdött, hogy ez az ország egy kicsivel jobb hely legyen. Hogy a zsigeri elutasítás és csuklóból mocskolódás helyett érdemi vita induljon az életvégi döntéshez való jogról.

~~Három. Te leszel a párom.~~

És akkor ahelyett, hogy kártékony politikai fennállása óta először, Testes egy pillanatra emberként viselkedett volna és felülemelkedett volna a leggonoszabb énjén, stoplis cipővel, a lábszagú végtagjával, spiccel akkorát rúgott Karsai Dániel élettelen testébe, hogy szerintem a magyarok istene is felszisszent. Nem tagadom, megviselt.

Hát mi a fenét képzelsz te magadról, Testes? Ki vagy te? Megmondom: egy hullagyalázó, hullarabló szarházi vagy, aki abban a pár néma pillanatban – ami lehetett volna egy méltó, emlékezetes perce is ennek a parttalan mocskolódással eltelt másfél évtizednek, de neked köszönhetően a legsötétebb lett – felmérte, hogy ez az ember mennybe ment, a ti utatok viszont a pokolba vezet. Ott fogtok megrohadni valamennyien. Ti, akik úgy mentetek el mellette a parlamenti folyosón, hogy a szemébe se mertetek nézni, nemhogy meghallgatni, szóba állni vele, emberszámba venni.

Ti vagytok az élet kultúrája mellett? Tényleg? Mesélj még! Amikor a magyar egészségügyi rendszer penetráns állapotának köszönhetően hullik a magyar, mint a légy? Amikor nálunk a legmagasabb az alkoholisták és a daganatos megbetegedésben elhunytak száma? Amikor az öngyilkosok lassan többen lesznek, mint az élni akarók? Amikor majdnem 50 ezer ember halt bele a Covidba úgy, hogy meg lehetett volna menteni őket, ha a propaganda nem fontosabb nektek, mint az emberi élet? Amikor Iványit 15 éve napi szinten baszogatjátok és lehetetlenítitek el a munkáját, ami valóban arról szól, hogy életeket ment és reményt ad?

Ti vagytok az élet pártján? Amikor többen nyomorognak ebben az országban, mint valaha, de ti a szociális háló összefoltozása helyett ugyanúgy loptok és hizlaljátok az Orbán-Mészáros-Tiborcz-dinasztiát, mint amikor még nem kínai hitelekből működött az ország?

Ti meg az élet kultúrája? Csak rátok gondol az ember, és elmegy a kedve mindentől, hogy veletek kell kelni meg feküdni. Gyűlölöm, hogy olyan szinten mérgezitek a mindennapokat, hogy már az álmaimban is egyre gyakrabban jelentek meg, ott sem hagytok békén.

Visszautasítod az élet kultúrája nevében? Ugyan mit? És ugyan milyen alapon? Az összezabrált vagyonról és a mások feletti uralkodásról szól az egész hitvány életetek, erre vagytok olyan büszkék? Hogy nektek nem kell beosztani, kiszámolni, összekuporgatni, kitalálni, hogyan, miből tovább? Te vagy megsértődve, akinek kolbászból van a kerítés minden ingatlanán, a hargitai vityillódat is beleértve? Te, aki az életben hozzá nem adtál semmit a közöshöz, ellenbe egyfolytában onnan veszel el? Te, akit mi tartunk el nagy pompában és fényűzésben, az összes többi Bibó kollégiumból szabadult népnyúzó haveroddal együtt?

Élet és halál. Mondjuk ti tényleg azok vagytok egyelőre. Élet és halál urai. Mondom: egyelőre. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy létezett-e a történelemben nálatok szarházibb vezetése ennek az országnak, de most már tudom. Ha eddig nem, hétfő óta tudom: nem. Nálatok a legrosszabbak is jobbak voltak. Ti pontosabban úgy bántalmazzátok ennek az országnak a népét, ahogy a haverodat abuzálta az MSZMP-propagandista apja, vagy ahogy karate edző felrúgta azt a nyolc éves kisgyereket. Eltorzult lelkű, frusztrált, kegyetlen szarháziak vagytok egytől egyig.

Mindeközben változatlanul fel nem foghatom, hogy az ellenzéki képviselők miért járnak be ebbe a bábszínházba, miután 14 éve folyamatosan, rajtuk keresztül a mi pofánkba köpdösnek a bátorok? És újabban már ahhoz is veszik a bátorságot, hogy a halottainkat gyalázzák. Minek? Eddig is csak a díszlet és a felmosórongy szerep jutott nekik, de júniusban mindet megbuktatta a nép. Még mindig nem lenne késő elkezdeni érdemben dolgozni, nem belemenni ebbe a kutyakomédiába, ami semmi másról nem szól, mint Júdás papírból felolvasott flegmáskodásáról és az elborult haverja dühkitöréseiről és önkényeskedéséről.

Magyar Péter és pártja nincs bent a parlamentben, mégis beérte a Fideszt. Hadházy Ákos nem jár be bohóckodni, mégis népszerűbb, mint bármelyikőtök! Ébresztő! Persze csak ha 2026 után is akartok – úgymond – politizálni.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!