NEHAZUGGY

Magányosan, bőgve körbeállni a karácsonyfát

Tamás Róbert | Szeptember 26, Csütörtök | 7:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Az Indexen hosszú-hosszú interjú jelent meg Magyar Péter egykori barátnőjével. Sőt, mindjárt kettő is, az egyik írásban, a másik videóinterjú totál analfabéták kedvéért. Én pedig úgy jártam vele, ahogy annak idején a Titanic című filmmel. Mindenhol reklámozták, a csapból is az folyt, ráadásul azt is tudtam, mi lesz a vége, úgyhogy nem néztem meg. A mai napig nem néztem meg. Csakazértse. Így járt most Vogel Evelin is, tehát érdemben nem tudok semmit sem mondani az interjú tartalmáról. Nem érdemben annyit, hogy eddig nem volt semmiféle véleményem a hölgyről, most lett véleményem. Valószínűleg én a normális többséghez képest fordítva vagyok bekötve, mert az esetek többségében nem a megfelelő reakciót váltják ki belőlem a dolgok. Most is ez történt, nem Magyar Péter nimbuszát rombolta le bennem az Index – már csak azért sem, mert soha nem volt ilyen nimbusz. Az elejétől úgy voltam vele, és úgy vagyok most is; mindegy, hogy kicsoda, mindegy, honnan jött, ha képes lebontani a NER-t, ha ki tudja húzni a maffia alól a szőnyeget, megfelel. Aztán ha később kiderül róla, hogy nem jobb, mint a csúti, sokkal, de sokkal könnyebb lesz elzavarni. Jelenleg hasznos eszköz, nem több -, hanem megállapítottam, hogy eléggé szerencsétlenül válogatja össze a párjait. Azt nem tudom ugyan, hogy mennyit fizet a NER egy ilyen interjúért – mondjuk Varga Judit esetében aligha járt érte pénz, azt szerintem parancsba kapta a bukott igazságügyi miniszter -, de annyit aligha, amennyiért megéri hátba döfni azt, akivel kézen fogva vonult a tüntetésen az ember lánya. A pártpropaganda mindössze annyit ért el, hogy megint minden Magyar Péterről szól. Ingyen reklám. De mindegy, ez szerencsére nem az én bajom, van nekem jobb dolgom is.

A XXI. Század Intézet által rendezett Az identitás, mint politikai fegyver címmel tartott konferencián sokat megtudhattunk férfiak és nők gondolkodásáról, szerepéről, de főként arról, miként vélekednek az állampárt hívei családról, párkapcsolatról és főként a nőkről. Egyébként sem mindig könnyű dolog nőnek lenni, főként egy hímsoviniszta, tálibok uralta világban nem az, de még civilizáltabb országokban is vannak korlátolt barmok. Ha azonban ezek a korlátolt barmok kerülnek hatalomra, akkor van csak igazán komoly gond.

A beszélgetés következő témája a fogamzásgátlás volt. A műsorvezető szerint sok nő templomként tekint a testére, melyet művelni akar, ezért gyereket nem akarnak, így bejön a képbe például a béranyaság is, a család pedig egy vásárolt lehetőséggé válik.

Kokó ehhez hozzáfűzte, bárcsak ezeknek a nőknek az anyja gondolkodott volna úgy, hogy a teste védelmében nem vállal gyereket. Az anyaság egy nemes küldetés és feladat, mondta, amire, ha kislánykorától látja a családban a gyerek, akkor természetesen vágyik.

Amikor eljut majd addig a döntésig, hogy anyaként akar-e élni, vagy egy szingliként, aki minden karácsonyt sírva tölt, mert nincs kivel kézen fogva énekelni, akkor érezze a felelősségét.

Hiszen egy családtól vonja meg magát csak azért, hogy a melle kemény maradjon. Egy idő után pedig úgyis elenged az a mell

– tette hozzá.

„Mi férfiak akkor is vonzónak tartjuk magunkat, ha lefelé nézve már nem látjuk a lábunkat. Ha a nők nekünk akarnak tetszeni, akkor nem feltölteniük kell a testrészeiket, hanem családot kell alapítani. A családban pedig az apa gondoskodik a családról, gyermeket nemz, az anya szüli a gyerekeket” – mondta Kokó. (Telex)

A helyzet nem egyszerűen csak súlyos, hanem kifejezetten kritikus. És elsősorban nem azért, mert a műsorvezető egészen vicces képzavarokkal dobálózik, amivel gondolkodóba ejti az embert a templomművelés fortélyairól, hanem azért, mert naponta kell szembesülnünk azzal, mennyire primitív társaság ücsörög a trón környékén. Az sajnos egyáltalán nem újdonság, hogy vénülő pasasok ítélkeznek mások, többnyire fiatal nők teste és élete felett, de az mg így is megrázó, hogy egy Kokó – vagy bárki más, aki történetesen pénisszel született – olyan hihetetlen magabiztossággal nyilatkozik mások életéről, mintha joga is, köze is lenne hozzá. Csupán a férfi jogán, a születés jogán. Az eszmefuttatása a kemény mellről és arról, hogy micsoda nyomorúságos élete van annak a nősténynek, aki nem szült, ezért kénytelen magányosan, bőgve körbeállni a karácsonyfát, egészen elképesztő. Közben valahogy eszébe nem jut a konzervkeresztényeknek ítéletet hirdetni – mármint nem most, kimondottan ezen a konferencián, hanem máskor sem, soha sem – azok felett a férfiak felett, akik gátlástalanul beszólogatnak magányos nőknek, akik utánuk ordítanak az utcán, akik elemzik nyilvánosan a nők külső adottságait, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy fogdossanak, netán meg is erőszakoljanak egy nőt, ha úgy hozza úri kedvük. Nem beszélnek azokról a férfiakról sem, akik verik, terrorizálják a párjukat, akik rettegésben tartják a feleségüket, de akár még eddig sem kell elmenni. Hiszen sokkal több olyan pasas van, aki hazamegy, lerúgja a cipőt, elterül a kanapén és elvárja, hogy az asszonyállat elé rakja az ételt, előtte persze vásároljon be, főzzön, mossa ki a retkes gatyáját, takarítsa ki a lakást, gondozza a beteget a családban, nevelje a gyerekeket. Miközben az a nő éppen úgy dolgozik és pénzt keres, mint a teremtés koronája. Az ilyen Kokó-féle beszólások ezt az ócska mentalitást erősítik, erről hitetik el, hogy ez így rendben van. Azt mondja – még akkor is, ha adott esetben maga sem tud róla, hogy mit művel -, hogy nem az ember érdemel tiszteletet pusztán embersége okán, hanem a férfi születése jogán – hiszen azokról a férfiakról sem beszélünk soha, akik gyermektelenek, mégpedig saját döntésük okán gyermektelenek -, a nő pedig akkor, ha jó feleség és anya. Lassan olyan lesz ez az ország, mint valami hegyi törzs, ahol a nő értékét abban szabják meg, hogy hány kecskét adnak érte. Elgondolkodott már valaki a konzervkeresztény körökben, hogy miért jó az nekünk, ha visszafelé megyünk az időben? Félelmetes, ami itt történik, de hogy még konferenciát is szerveznek köré annak a nőnek a bábáskodása mellett, aki a vagyonát a férje hagyatékának köszönheti, az egyik gyereke pedig aligha fogja szaporítani a populációt – ami normáliséknál rendben is van, de nem azokban a körökben, melyekben ezek mozognak -, az egészen döbbenetes.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi pedig hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!