NEHAZUGGY

Ez a mi nagy magyar gazdasági semlegességünk

Vogronics András | Szeptember 26, Csütörtök | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

55 percen keresztül pofázott. Hogy a jó öreg rocker nyomozót, Ford Fairlane-t idézzem, még ha nem is először teszem: „Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.” A társalgást, mint cselekvést itt most be kell helyettesíteni a hallgatni igével, Zuzu helyére pedig betolni Júdást, és nagyjából passzol a diagnózis a még friss és meleg igehirdetésre, amit a mi kedves vezetőnk, a tévedhetetlen kipcsak-dakota indián törzsfőnök tegnap teregetett szét az ő állítólagos nagy tervéről.

Miután teátrálisan karóba húzta és szögre akasztotta a gumicsizmáját, amiben több napon keresztül nyomta az árvíz elleni védekezést megjelenítő propaganda esztrád műsorát az országnak, a lúdtalpas lábaival becsattogott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, hogy a világgazdaság széttagolódásáról és a gazdasági semlegességről beszéljen. Egyúttal visszakanyarodjon a számára normális kerékvágásba és arra koncentráljon, ami számára fontos ezekben a vérzivataros uniós elnökségi időkben. Szóval gazdasági semlegesség, szerinte ezzel a fogalommal még sokat fogunk találkozni a közeljövőben.

Nem volt nehéz megjósolni, én már szóltam korábban, valamikor Kötcse után, hogy ez lesz az új csatakiáltás, a legújabb celofánba csomagolt politikai termék, amit a Rogán-művek kifundált a boszorkánykonyhában, ahol viszonylag kevés a zsírra szállt por, nem úgy, mint a magyar kórházakban, és amit most frissen sülten feltálalnak a híveknek. Az egész propagandagépezetnek adtak egy szót a szájába (pontosabban kettőt), amivel ezután zsibbasztani fogják a közönséget. Ha beválik, akkor 2026-ig. Ha nem, akkor jön a következő. Egyelőre viszont ez van: szuverenitás és gazdasági függetlenség. Fordítom, hogy az is értse, aki nem jártas a júdási szemfényvesztésben és szómágiában. A 14 év alatt általa és a sleppje által kifosztott hazánk jelenleg képtelen önállóan bármiféle értelmezhető gazdasági növekedést produkálni (márpedig kelleni fog a választási osztogatáshoz). Ezért Júdás, mivel közben sikeresen elszigetelte magát a szövetségben (blokkban), amelyhez Magyarország tartozik, vásárra vitte az irhánkat, mindenféle kínai, arab, orosz és ki tudja még milyen útonállóknak kiszolgáltatta az országot. Hogy zsarolják, vagy önként dalolva, az tökmindegy.

Az igazán nagy probléma az, hogy úgy képzeli el ezt a gazdasági semlegességet, hogy Moszkva mellett Pekingnek, vagyis a kínai kommunistáknak és az ő autógyáraiknak lobbizik az Európai Unióban, és bár ő ezt versenyképesség növelésnek nevezi, valójában ezzel is aláássa az EU-t. Azt az EU-t, amelyik ha nem kezd valamit a kínai nyomulással, akkor bizony szögre akaszthatja a gumicsizmáját. Is. Orbán, Szijjártó, Nagy a kínai hitelekért cserébe, a gazdasági semlegességgel a szájukon a Kínai Kommunista Párt érdekeit szolgálják, mert kell pénz lóvéra. Az EU ezzel mostanra teljes mértékben tisztában van, ezért aligha fog rábólintani a korrupt belső ellenség aknamunkájára, amelyik a gazdasági semlegesség mellett a konnektivitást hangoztatja, ami az ő esetükben azt jelenti, hogy ahol tudnak, keresztbe tesznek a saját szövetségeseiknek, miközben folyamatosan kiállnak azok mellett, akikkel szemben össze kellene zárni. Az USA is ezt teszi. Védi a saját piacát a saját jól felfogott érdekében. Míg Orbán mit kiabál? Hogy ő ki akar maradni a blokkosodásból. Úgy akar kimaradni belőle, hogy Magyarország tagja az EU-NATO blokknak. Megőrülsz. És majd amikor kiderül, hogy ezek most éppen az EU-ból való angolos távozást készítették elő, akkor lesz nagy csodálkozás. Most még nem tartunk itt, most arra kellene rácsodálkozni, hogy nem egyszerűen a kínai autó és akkumulátor gyártás póráza végén kiabálják a gazdasági semlegességet, hanem az energia függőségünk mélysötét vermének aljáról is, amiről Vlagyimir és az oroszok gondoskodnak a Júdás família nagy örömére.

Tehát melyek az orbáni ún. gazdasági semlegesség alapelvei, amelyek szerinte azoknak az országoknak a testtartását jelölik ki, amelyek hozzá hasonlóan gazdasági semlegességre törekednek?

Mi döntjük el, kivel üzletelünk.
Azzal üzletelünk, akivel leginkább megéri.
Csak a saját értékeink alapján tárgyalunk.
Minden égtáj felé tájékozódni kell.

Magyarul: a kaucsukgerincű, korrupt autokrata kinyilatkoztatta, hogy szarik ő mindenre és mindenkire, ha tetszik, ha nem, ő büszkén szembemegy a közös érdekkel, azzal seftel, akivel akar (mintha eddig nem ezt tette volna), és kuss legyen. Még egyszer hangsúlyozom: ezzel szerintem konkrétan megágyazott annak a jó ideje a fejünk felett lebegő katasztrófának, amit az EU-ból és a NATO-ból való önkéntes vagy kényszeres távozásunkat jelenti. Ez a csávó, aki tulajdonképpen mindent tönkretett és ellopott, amire másfél évtized lehetőséget adott neki, tegnap a szószékről ismét világosan letette a voksát a keleti diktatúrák felé. Hűségeskü volt ez, bizony ám. A nagy szájkarate mester, aki arra jutott, hogy Európában szitokszó a nacionalizmus (értsd: szélsőjobb és annak vadhajtásai), úgyhogy lecserélte patriótára, és máris azt hiszi, hogy révbe ért, mindenkit átbaszott, mekkora zseni ő.

És mi a tartalma ennek a gazdasági semlegességnek? Finanszírozási, beruházási, piaci, technológiai és energiasemlegesség. Megérkeztünk, hölgyeim és uraim. Mindegy, hogy a szétrabolt Magyarországot melyik diktatúra finanszírozza, hitelezi, a lényeg, hogy pénzért cserébe ő bármire képes és hajlandó. Akinek van füle ennek a beismerő vallomásnak az értelmezéséhez – márpedig szerintem nem csak hülyék üldögélnek az EU-ban – az jól sejti, hogy itt komoly retorziók és szankciók néznek ki az országnak, a már meglévők mellé. Ez a valóságtól és tényektől nem teljesen, de azért jelentősen elszakadt figura annyira belegabalyodott a saját téveszméibe és az időtlen idők óta tartó elvtelen hazardírozásba, hogy ennek semmiféleképpen nem lehet jó vége ránk nézve. Ez van. Elborult az elméje, és ennek hangot is ad. Beszélt növekedésről ez a szerencsétlen hülye, aki korábban pozitív nullákról hadovált, amikor a kilencvenes évek első fele óta nem látott infláció sepert végig az országon, ahol most akkora az államháztartás hiánya, hogy a fal adja másikat, ahol nincs még mindig költségvetési terv és azért nincs, mert arra vár a szuverén vezető, hogy mi lesz az eredménye az amerikai elnökválasztásnak. Bazmeg. Semlegesség. Ez akarja oktatni Európát, amikor a saját jelentéktelen kis országát szegénységbe és nyomorba taszította. Aki olyan súlyos adósságot és morális terhet tett ránk, hogy szerintem még 2100-ban is erről fognak beszélni a történészek. Mindezt úgy, hogy a nagy elektromos autó és akkubiznisz, amire feltette az országot, nem tűnik úgy, hogy valaha is beváltja a hozzá fűzött reményeket, és úgy, hogy már mindenki függetlenítette magát az orosz gáztól Európában, egyedül mi nem.

Hát szerintem kurva nagyot fog szólni, amikor ez a kóceráj összeomlik a fejünk felett, előre is köszönjük. Nagy segítség ez minden egyes magyar családnak. Összegezve: a semlegesség azt jelenti, hogy dobjuk a német autógyárakat, helyette kínai autók és kütyük összeszerelő nagyhatalma leszünk, mert ő mindent feltett arra, hogy ezt majd csont nélkül lenyelik a szövetségeseink, és akkor majd jól elárasztja Európát az olcsó kínai szarokkal. Ez a terv. Ez a mi nagy magyar gazdasági semlegességünk. Jó, akkor most megyek és veszek egy hidegzuhanyt.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!