NEHAZUGGY

Szabadságharc a valóság ellen

Molnár Bálint | Szeptember 23, Hétfő | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Áldást nem osztok, viszont békességet, derűt és jóreggelt kívánok mindenkinek! Hétfő ide vagy oda, én azt mondom, hogy nézzünk bizakodva a jövőbe, mert az mégiscsak előremutató, nem hátra. Persze ez nem mindig elhatározás kérdése, nem magától értetődő, hogy mosolyogva kezet rázunk azzal, aki előtte lerúgta a vesénket, kizabálta a hűtőt, beleszart a mosógépbe és vitt mindent, ami mozdítható, de a karmát nem szabad alábecsülni. Ámde nyugalom, nem fogok ezoterikus webshopot nyitni kifejezetten azzal a céllal, hogy felbőszítsem Nagy Mártont, akinek semmi más ötlete nincs a gazdaság fellendítésére, mint hogy másoknak a hűtőjében, kamrájában, bankszámlái és megtakarításai között kotorászik, és két idegroham között anyázza mindazokat, akik átlátnak azon a nagy, okos fején, csak azt akartam volna mondani, hogy nincs kedvem összeszorult gyomorral nekirontani az új hétnek, úgyhogy próbálom a naposabb oldalát meglátni mindannak, aminek talán nem látszik, vagy egyáltalán nincs is a napos oldala.

Jó, aki a HungaroMet Zrt. propagandáját olvassa – amit az Országos Meteorológiai Szolgálat szétverése után hozott létre a rezsim, mert két éve az augusztus 20-i lefújt pénzégető népünnepéllyel összefüggésben nem az állampárt érdekei szerint, hanem a szakmai alapvetések szerint jelentették az időjárást -, az talán nem nagyon tudja ezt átérezni. Mert ott azt írták a pártszolgálatosok (jelentősen lemaradva hozzám képest, aki már tegnap reggel leírtam), hogy beütött a csillagászati ősz. Egészen pontosan tegnap 14:43-kor következett be a nap-éj egyenlőség, ami a HungaroMet szerint azt jelenti, hogy immár „megállíthatatlanul rövidülnek a nappalok, és a sötétség egyre nagyobb szeletet hódít el napjainkból”. Szép lírai megfogalmazás, szó se róla, igaz, hogy ezzel nem egy fél napot, hanem legalább 14 évet késtek, de jó, hogy végre valaki leírta, aki nem én vagyok, hanem a hatalom csápja, kösz.

Szóval sötétnek sötét van, de például milyen jó, hogy András kolléga kicsavarta a kezemből a sokadik böszme nagy Orbán-féle 130 pontos megszorítócsomag kapcsán a tagadásból hazugságba menekülő kommunikációs gyűlöletközpont vergődésével összefüggő téma hosszas taglalását. Köszi, hamarosan következik, addig is röviden: nekem arra már tegnapelőtt elfogytak a szavaim, hogy reménytelenül korrupt humanoidok valóság ellen folytatott kétségbeesett szabadságharcát kommentálni tudjam. Hogy elveszünk kettőből egyet, vagy kettőből kettőt, vagy tízből nyolcat, mindenki látja a szemével, hogy ezt csináljuk, de mi közben magunkból kifordulva visítjuk, hogy nem igaz, nem mi vettük el, Gyurcsány szokta elvenni, mi majd később visszatesszük. Amit el se vettünk, ugye.

Szerintem az bizakodásra ad okot, hogy már csak a szómágiában bízhatnak: hogy azt mondják, hogy nem megszorítás, hanem nutellás palacsinta. Vagy átütemezés. Vagy krumplileves. Ha egy bűnöző (szevasz, Rogán) azt mondja, hogy megszorítani Gyurcsány szokott, amivel szemben a nemzeti pedofilsimogatás, a homofób homoszexuális papokkal uszítás, valamint a legendás adócsökkentés horogkeresztény kormánya csak ad, támogat, megint ad, megint támogat, és ez dehogy megszorítás, akkor legyen. Szerintem meg ez nem egy kormány, hanem egy gazdasági és politikai bűnszervezet, úgyhogy 1-1. Ha pedig a NAV kopogtat az ajtón, akkor lehet azt mondani, hogy nem nem fizettem be az adómat, elvtárs, csak átütemeztem május 40-re, lehet oszolni. Az pedig kifejezetten üdítő a nyomorúságban, a nagy megszorításban, hogy így legalább néhány eszelős baromságra se jut pénz, amivel kapcsolatban inkább az a kérdés, hogy ki a francnak jutott eszébe egyáltalán, hogy pénzt kellene rá adni. Mentőautó nem kell, Mohács 16 milliárdért kell. Így is van, így mulat a rongyos gatyából kilógó seggű mimagyar.

Bár hétfő reggel nemigen van semmi, ami bizakodásra adhatna okot, miközben alig várom, hogy kiderüljön, márpedig ha nem Orbánékon múlik, akkor ki fog derülni, hogy kik pakoltak ezermilliárdokat a NER vagyonlerakóiba, vagyis hogy kik a ~~mimagyaroktól elzabrált~~ magántőkealapokba dugdosott és ott pihentetett brutális vagyon tulajdonosai név szerint, az a vergődés már-már szórakoztató, amit az árvíz fölött influenszerkedő miniszterelnök és az ő politikai igazgató-szolgája, Orbán Balázs elővezetett tegnap a Magyar Péter-vita ügyében. A főnök a vasárnapi árvízinfós szeánszon egy újságírói kérdésre válaszolva értetlenkedett, hogy ugyan mégis miről és pláne miért kellene neki a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével vitázni.

„Majd lesz egyszer választás Magyarországon, és akkor majd vitázhatunk mindenféléről, de ebben a pillanatban normális, konszolidált politikai élet zajlik Magyarországon, mindenkivel szívesen beszélünk mindenről ott, ahol annak helye van”.

Tökéletes a sztori, bár nem találom azt az ízes káromkodást, amivel minősíteni tudnám ezt az összetett mondatot. Őfényessége megérkezett a derékszögbe hajlított idő-tér kontinuum ama pontjára, ahol tényleg el is hiszi, hogy az állandó propagandapszichózis, őrjöngés, vagdalkozás, megafonos sárdobálás bűzölgő mocsara partján füstölgő puskaporos hordó, a közpénzből finanszírozott tudatmódosítás, lincselés, karaktergyilok, a nyilvánosság előli futva menekülés, és mindent leuralás, a rendeleti kormányzással való visszaélés és a korrupció ezer árnyalata a normális, konszolidált politikai élet sajátja. Szerintem mostanra elhitte, hogy minden a legnagyobb rendben van, a sikereivel meg felesleges egy valódi politikai kihívóval szemben ülve kérkednie, szerény alázatosságában felesleges bárkivel szóba állnia. Nem kell, mert eddig is ment enélkül is. Majd ezután is ő dönti el, hogy minek mikor hol van a helye.

Majd amikor Magyar Péter nem 130, de 18 pontban segített neki, és felvilágosította, hogy mi minden van, amivel kapcsolatban válaszokat vár az ország, előmászott a gáton vitázni nem hajlandó Orbán Balázs politikai igazgató, hogy bátorítsa Magyar Pétert, ne legyen gyáva, és álljon ki vele, a despota-cseléddel vitázni. Zseniális a történet, azzal együtt is, hogy az minden vitán felül áll, hogy rothad az ország az egyik végétől a másikig, és ezért a rendeleti kormányzásával naponta visszaélő kétharmados rezsim a felelős, senki más. De ez a csapágyasra hajtott, izzadtságszagú, keserves fölényeskedési kísérlet, amivel Bazsi előadja, hogy ő aggódik Magyar Péter hitelességéért, és magabiztosan angolnázva köti az ebet a karóhoz, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnökének kötelező a közmédiában vitáznia Orbán Viktor komornyikjával, egészen szórakoztató. Pedig nem kötelező. Orbán Balázsnak egyetlen feladata van ebben az egyenletben: a főnökét bátorítani arra, hogy ne legyen gyáva, 18 év után szedje össze magát és végre legyen férfi. Ha már állítólag Kötcsén beismerte, hogy Magyar Péter felemelkedése átrajzolta a politikai palettát és stratégiai irányváltásra van szükség. Hát akkor lássuk!

Még 2-3 nap, levonul az árhullám a Dunán, félre lehet dobni az alig használt lapátokat, a vadonatúj kesztyűket, le lehet húzni a gumicsizmát és lehet demonstrálni, hogy az új politikai helyzet valóban új stratégiát igényel. Hogy 18 évnyi futva menekülés után (amiben a miniszterek elnökét legfeljebb a kedves neje tudja lekörözni, de ő legalább meggyőzően) képes irányt váltani. Nekem mondjuk így is jó, de én Magyar Péter helyében ragaszkodnék ahhoz, hogy ha már sarokba szorítottam, ne adjak neki lehetőséget, hogy el tudjon menekülni. Orbán Balázzsal meg vitatkozzon a kedves családja, ha kedve tartja. Sok kérdés van, amire őfényességétől ha nem is egy egész, de egy fél ország már nagyon régóta várja a válaszokat. Érdemi kérdésekre érdemi válaszokat. Jó, elvetemült korrupt miniszterelnök-oligarchák kétségbeesett valósághajlításának reménytelen próbálkozásaival általában nem szívesen foglalkozunk, de az elmúlt tizennégy év után az a minimum, hogy látni akarjuk élő egyenes adásban az összeomlást. Felőlem lehet olyan is, mint amilyennek a Szibériából szabadult ellenzéki politikus jósolja a Putyin-rendszer összeomlását: gyors és különösebb előjelek nélküli. Itt már az előjeleken bőven túl vagyunk, úgyhogy lényegében már csak a becsapódás van hátra. Tekintsünk bizakodva a jövőbe. Jó lesz.

A címlapkép tavaly készült Kötcsén, amikor a miniszterelnök a politikai igazgatóját lökte oda az újságírói kérdésekre válaszolni, idén beütött a mennykő, a kegyelmi pedofil botrány, Magyar Péter, így cseréltek (Forrás: Facebook/Orbán Balázs)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!