NEHAZUGGY

Páratlan napokon tartja a markát, páros napokon büdös neki a nyomorult koldus testtartás

Jó reggelt, vidám vasárnapot, derűs őszt kívánok mindenkinek! Ha már a társadalmi egyenlőséghez nem közelebb, hanem egyre távolabb kerülünk, legalább a nap és az éj egyenlősége egy pillanatra megadatik. Amennyiben a tudomány szerint ma van az őszi napéjegyenlőség, egyben kezdődik a csillagászati ősz. Attól tartok, ennek az idő könyörtelen múlásával egyre kevesebb jelentősége lesz, a klíma egyre drámaibb és megállíthatatlannak tűnő változása nem feltétlenül tiszteli a szokásjogot. A Duna szeptemberi áradása sem volt eddig egy kifejezetten megszokott jelenség, de mivel sok mindenkinek – a globális szennyezőktől a korrupt/dilettáns/felelőtlen, mindenbe beleszaró politikai döntéshozókon át az élete során gyakran önmaga ellenségét játszó kisemberig – a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy mi lesz jövőhéten, öt vagy tíz, pláne harminc év múlva, hozzá kell majd szokni. Többek között ahhoz is, hogy a víz az úr; akkor árad, amikor akar.

Ezzel együtt és ennek ellenére igyekszem megfelelő komolysággal és a helyzet által megkívánt tisztelettel viszonyulni azokhoz, akiket ez a természeti csapás most közvetlenül érint, de azt a műsort, amit a politikai bábszínház főszereplői előadnak az árhullámra felkapaszkodva, különös tekintettel a mostanában mindenféle nőügyeket magával hurcoló vezénylő tábornokra, akkor is undorítónak találom, ha tizenöt év alatt igazán hozzászokhattam volna. Aki képes volt a halálos világjárvány idején a politikai pecsenyéjét sütögetni a holttestek fölött, az bármire képes. Nehogy már egy szaros árvíz megakadályozza a gátlástalan hatalomtechnikázásban. Különben aki a propagandaszínházon túl képbe szeretne kerülni azzal, hogy valójában milyen állapotban van ebben a pillanatban a magyar vízügy, a vízgazdálkodás, annak feltétlenül ajánlom a Népszava hiánypótló, millió homokzsákon túlmutató interjúját Droppa Györggyel, a Duna Kör és az Ister Kelet-Európai Környezetvédelmi Kutatóintézet volt vezetőjével. Ízelítő gyanánt ezt a részletet itt hagyom:

– Egyáltalán történt valami a magyar vízgazdálkodásban az elmúlt húsz évben, ami reagál a klímaválságra?

– Nehéz lenne ilyesmit fölfedezni benne. Miközben az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb időjárást, és egyre nagyobb árhullámokat hoz, a védekezés ma arra épül, hogy Orbán Viktor gumicsizmában kiáll a gátra, és ettől a víz apadni kezd.

Ami a pojácáskodást illeti. Tegnap tűnt fel, hogy ez az emberszerű lény, aki fennállása jelentős részében saját bevallása szerint nőügyekkel nem foglalkozik, amikor beüt a mennykő, udvariasan maga előtt tologatja őket. A nőket. Most is. Novák és Varga hangos bukása után most abból főz, ami maradt. Vitályos Eszter, Czunyiné Bertalan Judit és Szentkirályi Bobrovniczkyné is mélyen megtisztelve érezhette magát az elmúlt napokban, őket használta biodíszletnek imázsépítő propagandakampányához a főnök.

MTI képaláírás: Orbán Viktor miniszterelnök motorcsónakról ellenőrzi a dunai árvízvédelmi munkát Szentkirályi Alexandrával, a Fidesz fővárosi frakcióvezetőjével Budapesten 2024. szeptember 21-én. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

A fenti fotográfia tanúsága szerint ez utóbbit kifejezetten nem politikai haszonszerzésből – mert ugye az csúnya, rossz dolog, nem szabad ilyen helyzetekben ilyesmit művelni – tegnap magával hurcolta megtekinteni a budapesti árvízvédelmi munkálatokat (az MTI szerint Orbán a fővárosi Duna-szakaszon irányította a védekezést), de csak szigorúan az után, hogy Bobrovniczkyné kaszinós ura, Pintér Sándor nyugdíjas rendőr és mindenes miniszter, valamint Rogán Bűnöző Antal társaságában alászállt a Karmelitából a Duna-partra egy ún. reggeli terepszemlére (lásd címlapkép). Megtippelni sem akarom, hogy az ország GDP-jének hány százaléka koncentrálódott arra az egy négyzetméterre, ahol ezek négyen 75 százalékban háttal az áradó Dunának szemrevételezték a terepet, viszont a pontos számnak végül is nincs különösebb jelentősége abból a szempontból, hogy ezek négyen a többi cinkos- és bűntársukkal együtt hova rugdosták le az országot, hogyan verték hitelekbe és adósították el, hogyan élték fel és kártyázták el a jövőjét, és ami különösen fájó: hogyan tették páriává a szerintük hanyatló Nyugat szemében.

Ennek van jelentősége, meg annak, hogy ez még sokat fog romlani. Számos bizonyíték van erre, és nem csupán az a 130 pontos, isten tudja hányadik megszorítócsomag, amit az árvízvédelmi színházi előadás örve alatt rátolnak az országra. Akinek volt gyomra a tegnap reggeli árvízinfós cirkuszi mutatványt megnézni (akinek, nem ezen a felvételen a 10. perctől ajánlom megtekintésre), az talán érti, mire gondolok. Az ATV azzal kapcsolatban kérdezte, hogy Ursula von der Leyen lengyelországi látogatásán ígéretet tett arra, hogy a Bizottság akár 10 milliárd eurós finanszírozást mozgósít az árvízkárok enyhítésére, ám az erről szóló bejelentésében Magyarország nem szerepelt a támogatandó közép-európai országok között. Az Európai Unió legkorruptabb miniszterelnök-oligarchája némi idétlen viccelődési kísérlet után arra jutott, hogy ez azért van így, MERT MAGYAROK VAGYUNK. Azért van, mert a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bajban Magyarország mindig csak magára számíthat:

Hogy aztán majd valamikor, valaki, valahonnan, egy Ursula nevű hölgy, valami Európai Unió, meg bizottság küld-e nekünk pénzt vagy segítséget, hát az olyan, mint a kutya vacsorája. Helytálltunk, megvédjük az országot, aztán ha jön pénz, akkor jön, ha nem jön, nem jön. Megvagyunk mi anélkül is egyébként, de minden segítséget szívesen fogadunk. Nem javaslom, hogy valami nyomorult koldus testtartásával kalapozzunk. Komoly ország vagyunk, elvégeztük a munkát.

Na. Hát ebben körülbelül minden benne van. Jól mondja. Inkább éljünk kínai hitelből, ha közben ilyen foghegyről, lekezelően köpködhetjük a szövetségeseinket, hergelhetjük a híveinket, nekünk mindent megér. Jól beszél a hatvanpusztai milliárdos. Egy magyar úr kínai hitelből is úr. Akkora úr, hogy Csádnak is jut belőle 80 milliárd. A magyar ember, ha kell, uzsorahitelt is felvesz, de akkor sem alkuszik. Hát magyarok vagyunk, nem? Márpedig ha a drága miniszterelnök úr önérzetéről van szó, akkor nekünk, igaz mimagyaroknak semmi sem drága. Na és ha a gyerekünk kezéből csavarja ki az utolsó vajas kenyeret? Hát nem megvédett már annyiszor annyi mindentől? Migránsoktól, buziktól, nemváltó műtétektől, árvíztől, koronavírustól, inflációtól? Igaz, hogy közben egyre nyomorultabbak lettünk, a dinasztia meg felhízta magát a Forbes-listára, de nehogy már mi könyörögjünk Ursulának.

Lassan tizenöt éve minden lélegzetvétele arról szól, hogy botot akasszon az EU küllői közé.

Tizenöt éve úgy tesz, mintha Magyarország nem lenne tagja az Európai Uniónak, hanem valamiféle foglyul ejtett áldozata, akit valamiért (soha nem derült ki, hogy miért) fóbiásan gyűlöl Brüsszel.

Tizenöt éve a saját kisebbrendűségi komplexusa és identitászavara mozgatja, az egész politikája arra épül, hogy minél rosszabb legyen a viszony a Karmelita és a Brüsszel között, mert akkor van hergelési muníció, amivel izgalomban lehet tartani a szakadt gatyából kilógó seggű szektát, választásról választásra fel lehet mutatni, hogy ki az ellenség, akit muszáj legyőzni.

Tizenöt év ment el erre az epét hányó, az EU-t mindenben opponáló, mocskoló politikára, arra, hogy éppen mikor miért kellett rászarni a brüsszeli asztalra, ahelyett, hogy a közös szabályokat betartva, kultúremberként viselkedve, a valódi nemzeti érdeket szem előtt tartva, Magyarországot az EU megbecsült és megbízható tagjává tette volna.

Rengeteg közpénz és kormányzást helyettesítő kommunikációs vergődés ment el arra, hogy ellenséggé tegye azt, akitől támogatást várhatna békeidőben és baj idején egyaránt. Most meg ez van. Elment a falig, nincs több lapja, megkerülik, átlépnek rajta, sőtpláne elzárták a pénzcsapokat. Nem azért, mert magyarok vagyunk, hanem azért, mert ő egy, az európai értékekkel inkompatibilis, gátlástalan, erkölcstelen, semmilyen szabályt tiszteletben tartani nem hajlandó despota. Aki páratlan napokon veri az asztalt, hogy nekünk jár a pénz, páros napokon hepciáskodik és fölényeskedik, hogy megvagyunk mi anélkül is. Aki páratlan napokon tartja a markát a határvédelmi százmilliárdokért, amelyekkel Brüsszel neki tartozik, és játssza a nyomorult koldust, aki kifogyott mindenki pénzéből, páros napokon büdös neki a nyomorult koldus testtartása.

A valóságban meg az van, hogy elszigetelte, páriává tette az országot, elment a falig, évek óta miatta nem érkeznek az uniós források. Úgyhogy titokban marhadrága gigahiteleket vesz fel a szélrózsa minden irányából, megszorítócsomagokkal nyúzza a népet, hogy a darabjaira hullott központi költségvetésbe életet leheljen, hogy aztán legyen mit megint törvényesen átjátszani a sleppnek és még kampányalamizsnára is fussa. Mindeközben az állami szolgáltatások rohadnak, mindenre jut pénz hittanoktatástól mohácsi évfordulóig, Észak-Macedóniától Csádig, csak az állami feladatok ellátására nem, amiért a magyar polgárok adót fizetnek. És nemhogy hagyják le- és szétrohadni az állami szolgáltatásokat, az állami feladatokat átvállaló intézményeket is tűzzel és vassal üldözi az önérzetes tolvajok fejedelme. Nincs erre mentség.

Akkor sem, ha 1-2 ezer embernél több nem érezte úgy, hogy utcára kell mennie, miután ez a hatalom több mint 600 rászoruló, sajátos nevelési igényű gyereket lökött bele az árokba azért, mert a bosszúszomjas, pitiáner despotának mindenáron bosszút kell állnia Iványi Gáboron. Hát így jártak azok a gyerekek. Nem győzöm hangsúlyozni: egy 82 millió forintos tartozásról beszélünk, miközben ma, akárcsak június 13-a óta minden egyes nap, az Orbán-kormány EU-ellenes szabadságharcának és hatalmi érdekeinek köszönhetően 1 millió eurós büntetést kell kifizetniük a magyaroknak. Minden nap újabb közel 400 millió forintot. Mert Orbán és zenekara nem volt hajlandó betartani a mindenkire érvényes közös uniós menekültügyi szabályokat. Nem, nem azért szarnak a fejére, mert magyar, hanem mert egy politikai útonálló. Úgyhogy minden további kommentár nélkül Mácsai Pál művész úr szavaival búcsúzom:

Az, ami az Iványiék egyházával, hajléktalangondozói tevékenységével, most pedig az iskoláival történik, az egy bibliai szintű gonoszság és megátalkodottság. Így is fogja egyébként majd az emlékezet ezt őrizni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább