NEHAZUGGY

Hogy senki és semmi ne veszélyeztesse az állampárt biztonságát

Már túltehettem volna magam rajta, de nem sikerült. Azon a tényen nem tudok csak úgy túllendülni, hogy a háborús oroszokkal smúzolásnak egy Közép-Európát elmosó árvíz sem tud gátat szabni, ha az Orbán-rezsimről van szó. Nehéz azt rágás nélkül lenyelni, amit Szijjártó pénteken művelt. Miközben az ország egy része a Dunán lefelé tartó árhullámmal küzdött, Szijjártó kétszer is büszkén posztolt a  Puskás Arénába összerántott magyar-orosz összeborulásról. Az első Facebook-posztjában arról írt, hogy az orosz egészségügyi miniszterrel tárgyal, a másodikban pedig arról, hogy előbb ülésezik a Magyar-Orosz Gazdasági Együttműködési Bizottság, majd 78 vállalat részvételével a Magyar-Orosz Üzleti Fórumot rendeznek. És a végére ledobta az óvodás atomot, a lehető legostobább magyarázkodást, amihez bizonyítékot rendre elmulaszt rendelni: 

„Egyébként egész Európa bizniszel az oroszokkal, csak próbálják titkolni”.

Magyarul: végül is mindenki belehugyozik a medencébe, csak a legtöbben nem büszkén, vigyorogva a trambulinról, mint Szijjártó. Gondolom, hogy annyira fontos és életbevágó volt ez a szovjet-magyar együttműködési purparlé, hogy semmiféleképpen nem lehetett elhalasztani. Lehetőleg sohanapjára. Ha már Péter miniszter nem a gáton védekezik és vezényel, akkor mindenáron demonstrálnia kell, hogy az EU soros elnöki pozícióját betöltő Magyarország barátként tekint a háborús agresszorra. Bár ennél alig volt valamivel jobb az egy nappal korábbi kirgizisztáni kiruccanása, ahova szintén sportosra vett slim fit szerkóban érkezett meg, beleértve egy ízlésesen drága sneakert, és ott is valami együttműködésről hadovált, de valójában szerintem azért ment oda is, hogy Brüsszelt szidja és felszopja a volt szovjet tagköztársaságot. Lásd: ma Brüsszel a veszélyt, Biskek a biztonság forrását jelenti. Végül is ja. Kirgizisztán mai napig Kína és Oroszország között próbál életben maradni, de nyit a törökök felé is, pont jó ez nekünk, ott a helyünk ebben a háromszögben, ha már Brüsszel büdös. Mármint nem nekünk, nekik.

Mondjuk nekem még mindig nem tiszta, hogy milyen konkrét előnyökkel jár egy-egy ilyen függőségi viszonyban lévő autokratikus, nem túl gazdag országgal bármiben is szövetkezni, de ezt hagyjuk. Nem ránk tartozik. A biztonság kedvéért a nagy géppel ment Szijjártó, gondolom vagy vitt valami szajrét, vagy hozott onnan valami souvenirt Júdásnak vagy Vlagyimirnak, mert ugye ez utóbbi nem repkedhet csak úgy fel és alá. Így a futár szerepét is betöltheti Péter miniszter, aki valamiért vagy rövidnadrágban vagy valami zavarbaejtően drága outfitben jelenik meg bárhová megy a világban (átmenet nincs), miközben egyébként külügyminiszterként kellene viselkednie, nem pedig szaros influenszerként. Biztos nyomja a golyóját a szűk öltönynaci. Előtte nem sokkal Kairóban volt, hogy megnézze az egyiptomi haverjai hogy állnak az orosz atomreaktor építésével. Halálba dolgozza magát szegénykém, ezt a feszített tempót nem sokan bírnák, az kurvaélet.

De még mielőtt megfejthettem volna, miért nyomják most is ennyire szégyentelenül ezt a Moszkva-párti nyomulást, előkerült Anikó asszonyság is egy kismarosi árvízi helyszínen, ahol a Telex éppen jelen volt. Amikor ez kiderült, Anikó néni nyúlcipőt húzott, és esetlenül próbált elmenekülni a számára kínos kérdések elől. Volt ott vele egy serényen settenkedő Bodyguard-szerű arc is, akiről kiderült, hogy ő nem más, mint a Filozófus. Filozófus, vagyis Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója, nem mellesleg ökumenikus lelkész. Az, akit 1983. április 25-én szervezték be a III/III-as ügyosztályba. Rangja: titkos megbízott, ami a beszervezési ranglétra közepe. A Belügyminisztérium nyilvántartása alapján a Filozófus fedőnevű ügynök még 1988 decemberében is a rendszer része volt. De szép, nem? De. 

Ami ennél is szebb, hogy az ügynök elvtárs által vezetett szervezet a kormány „hivatalos” segélyszervezete, erről maga Lehel Filozófus László beszélt, de evidens bizonyíték lenne önmagában Lévai Anikó, aki a miniszterelnök neje és aki a szervezet jószolgálati nagyköveteként dolgozik. De nem az a lényeg, hogy ez is egy állampárti nyúlvány, hanem az, hogy nem csak Magyarországról, hanem külföldről is pénzelik ezt a protestáns ernyőszervezetet, amely például 2015-ben összesen 871 millió támogatást kapott külföldről. Ennek akkor lett volna jelentősége, amikor két évvel később terítéken volt az ún. civiltörvény, amelynek alapján Anikó és Filozófus szervezete ügynökszervezetnek számított volna, ha nem kerültek volna ki a törvény hatálya alól. De kikerült alóla. Na és? Egyrészt ki emlékszik már erre, másrészt majd a Szuverenitásvédelmi Hivatal jól utánajár, és szarrá vegzálja őket, mint más jogvédő civil szervezeteket. Vagy nem. Vagy mégis, főleg most, hogy ennek a Lánczi-féle ÁVH-nak, pardon, SZVH-nak a kutatóintézetét is létrehozták. Most így hívják a felderítési osztályt, meg a lehallgatási és megfigyelési ügyosztályt. Miért is kellene ezen kiakadni? Egy jól menő autoriter államnak legyen már egy valamire való elhárítási szervezete, a szaros életbe, abba. Ez a minimum, amit meg kell tenniük, hogy senki és semmi ne veszélyeztesse az állampárt biztonságát és szuverén jogát a lopáshoz, csaláshoz, hazudozáshoz. 

Milyen szép kerek történet ez, te atyaúristen! Horváth József nyugalmazott vezérőrnagy egy reggel arra ébredt, hogy akkora veszély fenyegeti az orbánizmus szuverenitását, hogy őt is reaktiválták. Az embert, aki a nyolcvanas évek közepétől a belügy III/III-4-b. alosztályán teljesített szolgálatot alhadnagyi rangban – ezen alosztályhoz tartozott a szektásnak minősített egykori és aktív párttagok, trockisták, álbaloldaliak elhárítása. Gyönyörű feladat, méltó a jelenlegi kinevezéshez. A Magyar Hang publicistája, Dévényi István pár napja egy írásában felidézte a III/III-4-b. alosztályának hétköznapjait, egy Galántai György festőművészről készített összefoglaló jelentés segítségével, ami nem csupán Horváth ügynök miatt, de amiatt is érdekes, mert ez az alosztály figyelte meg korábban Antall Józsefet. Idézem:

„Megállapítottuk, hogy Galántai György tovább folytatja a párt általános és kultúrpolitikája ellen irányuló fellazító tevékenységét. Szorosabbá tette kapcsolatát az ellenséges ellenzék prominens képviselőivel, részt vesz akcióikban, segítséget nyújt ellenséges tevékenységükhöz, illegális anyagok sokszorosítását és terjesztését végzi. Továbbra is működteti a hivatalos szervek engedélye nélkül „Art Pool” néven létrehozott archívumát. Az itt gyűjtött anyagok egy része ellenséges tartalmú. Ez irányú tevékenysége célirányossá vált, közelebb került az ellenséges ellenzékhez. Akcióinak részeként „Aktuális Levél” (AL) elnevezéssel szamizdat kiadványt jelentet meg. Ez idáig 9 szám készült el. Az időszaki lapnak minősülő kiadványban a cikkek nagy része a földalatti művészet dicsőítésével, propagálásával foglalkozik. Néhány, tendenciózusan összeállított cikk az ellenséges ellenzék létére, tevékenységére, akcióira hívja fel a figyelmet.”

Milyen szép kerek sztori ez is a magát kommunistaellenesnek hazudó rezsimről és annak fejéről, Lévai Anikó uráról. Aki nem szórakozik, sorra állítja szolgálatba az egykori besúgókat, ügynököket, tartótiszteket, akárcsak Kádár Jancsi bácsi, aki szintén mindent tudni akart arról, hogy ki veszélyezteti a Magyar Népköztársaság és a Kommunista Párt dicső vezetését. Résen kell lenni elvtársak, még a falnak is füle van! Milyen szép kép, ahogy Anikó asszonyságot közben egy másik besúgóból lett jótékonykodó pap védelmezi, aki az újságírókat lökdösi el az útjából. 

Nem ez a legfontosabb, de ha már Lévai így előkerült a függöny mögül, azt kell mondanom, hogy a capo di tutti i capi felesége elég szarul néz ki, nem kifejezetten egy First Lady benyomását kelti. Ha így meglátnám az utcán, adnék neki némi pénzmagot, hogy vegyen magának valami ennivalót. Az aggasztó külsejénél csak a bárgyú vigyorgása volt szánalmasabb, meg az, ahogy az orra előtt elhajtó autó után szaladt. Meg az a rossz, kínos dumája, hogy neki fogalma nincs semmiről, ő csak egy önkéntes, nem a kismarosi vízügy embere. Itt lapát van, meg homokzsák, oktatta a riportert. Hát nem tudom. Szerintem neki se lapátra meg homokzsákra, hanem valami egészen másra lenne szüksége. Mert oké, ne a külcsínt nézzük, tényleg nem ez a legfontosabb, de amikor egy miniszterelnök felesége megjelenik valahol, szerintem adjon már valamennyire magára. Bár ha az ura külcsínéből, gyűrött ruháiból indulunk ki, akkor hozzá képest valóban egy Gina Lollobrigida a kedves Lévai asszonyság. Akivel a kinézetén túl az a legnagyobb baj, hogy hülyének tetteti magát, hogy ő csak egy önkéntes. Pedig nem. Ő egy közszereplő, akinek a famíliája milliárdokon ül, az ura meg éppen visszahozza a nyakunkra a kommunista ügynökök és besúgók világát, miközben nagy erőkkel tereli vissza az országot az orosz érdekszférába. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább