NEHAZUGGY

Én csak szólok

Swan Edgar | Szeptember 14, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Van az a mondás, hogy ha kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon. Ezt a piaci légy gátlástalan pimaszságával megáldott porszívóügynökökre, birkapaplannal házalókra szokás mondani, de miután Magyarországon mindig is a hihetetlen találékonyságáról volt híres az istenadta nép, ezt a mondást bátran lehetne alkalmazni a levitézlett köztársasági elnökökre is. Itt van ugye a nyakunkon a hazug, tolvaj Schmitt Pál, aki dicstelen távozása óta is vidáman éli az életét a mi pénzünkön, sőt, megpróbált visszakúszni legalább a közszereplő státuszba, lobbizott azért, hogy valami nemzetközi megbízást kapjon, Orbán Viktor éves sikerjelentésein díszvendég a felesége őnagyságával együtt. Holott méltatlanság okán kellett volna seggbe billenteni, és egy fillér közpénzt sem adni neki a becsületesen, keményen dolgozó emberek adójából. Ehhez képest az adót befizető átlagsenki egyik elsejétől a másikig húzza a belét és igyekszik valamennyire emberi módon tengődni, Palibá’ vígan elnézi, hogy havonta ráköltjük vagy húsz tűzoltó fizetését. És most mellé lett nekünk egy Novák Katalinunk is, aki némi feledtető pihentetés után leporolódott, és ismét kitolta magát a reflektorfénybe. Röpköd vígan közpénzből, sőt, mond okosakat, de annyira ám, hogy egyetemi díszdoktori címet kapott éppen. Meg is értem, az ilyen végtelen bölcsességért jár is az:

A Szeretlek, Magyarország szerint Novák Katalint mint volt államfőt hívták meg az országba, ahol a magyar családpolitika sikereiről tartott előadást, Na Kjongvon dél-koreai politikus pedig ragaszkodott a „magyar modell” bevezetéséhez, azt mondta: „Szöul a magyar népesedéspolitikán alapuló törvényjavaslatot terjesztett elő, mivel a születésszám növelésének legnagyobb nehézsége a lakhatási probléma.”

Később a szöuli parlamentbe is meghívást kapott a magyar exelnök, ahol arról beszélt, hogy „Dél-Koreában több kutyababakocsit adnak el, mint gyerekbabakocsit. Szeretem a kutyákat, kettőt is felneveltem, de a kutyák soha nem helyettesíthetik a gyerekeket.” (Index)

Hát én ezt meg is értem, a magyar családpolitika verhetetlen, és milyen jól meg van oldva már a lakhatási probléma is! Öröm nézni. Azt már tudjuk a sportért felelős államtitkár úrtól, akinek a neve most nem jut eszembe, de nem is fontos, hogy az ország főtulajdonosa hihetetlenül ért az összes sporthoz, bődületes a tájékozottsága neki, és csak bámulni lehet a zsenialitását, de ahhoz tartósabb esőzés kellett, hogy meg tudja csillantani egy másik fantasztikus képességét. Mármint azt, hogy árvízvédelemben is ott van a gáton:

Olyannyira ott van, hogy maga ellenőrzi a szakemberek munkáját, nehogy elrontsanak valamit. Érdekes, arra nem emlékszem, hogy az aszályt is megtekintette volna. Talán azért, mert nem ért rá a nyaralástól, meg hát lássuk be, az aszály sokáig tart, az árvíz pedig mindenképpen elég gyorsan elvonul. Általában is jellemző taktika a pávatáncos részéről, hogy amiről biztosan tudja, hogy magától is el fog múlni, az ellen üvöltve védi az országot. Ilyen az árvíz, az infláció, ilyen volt a járvány is. Mindegyiknek van egy természetes kifutása, elég csak kitartóan ismételgetni, hogy majd ő elhárítja, és amikor valóban elmúlik, lehet aratni a babért a krumplifőzelékhez. Vannak azonban olyan folyamatok, melyek maguktól nem múlnak el, még csak nem is javulnak, ellenben megfelelő ellenintézkedések hiányában sokat tudnak romlani. A gazdasági gondok nem múlnak el maguktól, a lepukkant ivóvízrendszer nem javul meg, az elöregedett vasúti hálózat és a régi vonatok nem újulnak meg, az összeomló egészségügyi- és oktatási rendszer nem heveri ki a bajokat, a nyugdíjrendszer nem javul meg, az országot évről-évre egyre jobban sújtó hőség és aszály sem múlik el magától. Így aztán ezeket simán csak figyelmen kívül hagyja a csúti és bízik abban, hogy propagandával kibekkeli legalább addig, ameddig ő él. Ugyanis ezeknek a problémáknak és tragédiáknak a javításához, elhárításához szakértelem és pénz kellene, de jó kormányunk ilyesmivel nem rendelkezik.

Ungár Péter interjút adott a hvg.hu-nak, ebben több érdekes kijelentést tett, de az én figyelmemet különösen megragadta egy valami. Függetlenül attól, hogy az LMP igen nagy valószínűséggel éppen úgy megy a kukába, mint az összes többi parlamenti ellenzéki párt. Mpst úgy fest, hogy csak a Fidesz és a Tisza Párt marad. Legalábbis egyelőre. Ez a többséget arra inspirálta, hogy a Tisza, vagy inkább Magyar Péter ellen forduljanak. Valahol persze érthető is a dolog, hiszen a Fidesz ellen esélyük sincs, soha nem is volt, így minden dühük a másik célpontra koncentrálódik. Ungár Péter szerint azért állt elő ez a helyzet, mármint azért futott fel ennyire és ekkorára a Tisza Párt, mert mert az ellenzéki szavazóknak egyetlen elvárása van: menjen Orbán; mindegy, ki és mi jön utána. Ha ez így lenne, vajon miért nem álltak be bármelyik másik jelölt, vagy párt mögé? Miért nem Vona, Ungár, Gyurcsány, Kunhalmi? Miért nem az MSZP, LMP, DK? Hiszen ha mindegy, hogy ki és mi, akkor ez lenne a logikus. De nem történt ilyesmi, senki nem tudta megmozdítani az ellenzéki szavazókat. Pedig nem tegnapelőtt kezdődött el ez a folyamat, nem hirtelen akarnak kormányváltást. Üdvös lenne, ha az ellenzéki pártok szembe néznének végre a valósággal, mert ez a magatartás igazán sehonnan sehová nem vezet. Nekem amúgy mindegy, csak gondoltam, szólok.

Most azonban jó ébredezést, kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!