November 25,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Politikai haszon

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Romlik a közbiztonság Spanyolországban, focipályán késeltek halálra egy kisgyereket. A kisfiú, Mateo, épp a barátaival focizott, amikor a támadó odalépett hozzá és több mint tízszer megszúrta. A helyiek szerint előre megfontolt támadás történhetett, ráadásul a gyilkos jól ismerhette a környéket, mivel tudta, hogy a sportpálya melyik részén tud a leggyorsabban elmenekülni. Azt mondják, hogy egy 17–22 éves férfiról van szó, aki kendővel takarta el az arcát, mielőtt odalépett a gyermekhez, aki a barátaival focizott.  (Magyar Nemzet)

Eddig sajnálatos módon igaz a történet, valóban egy ilyen borzalmas eset történt a toledói kisvárosban, ahol egy 20 éves fiatal odalépett a kisgyermekhez, aki a barátaival focizott és kegyetlen módon, 11-szer megszúrva kioltotta az életét. A rendőrség elkapta a fiatal elkövetőt, aki a szomszédok elmondása szerint mentális problémákkal küszködött és szülei ugyan gyakran vitték templomba, de ez nem segített rajta, mivel egyesek elmondása szerint ott is verte a saját fejét, ami jele lehet valamiféle mentális betegségnek, amelyet kezelni kellett volna. Hogy járt-e valamiféle terápiára a fiatal, nem tudni, de azt igen, hogy itt nem egy az iszlám nevében elkövetett véres támadásról van szó, hanem vélhetően egy mentális betegséggel küzdő fiatal tragikus mészárlásáról, amely végleg megváltoztatta az életét a 11 éves kisfiú családjának. 

Viszont csak azért, mert sajnálatos módon történnek ilyen elszigetelt esetek, még nem kellene úgy beszámolni Spanyolországról, mintha ott minimum mindennaposak lennének a brutális gyilkosságok, a nemi erőszak és a lövöldözés. Persze sajnos előfordulnak ilyenek, de Spanyolország azért nem Izland, vagy Luxeumburg, ahol pár százezren élnek, hanem Európa egyik legnagyobb és legnépesebb országa. De egyáltalán nem igaz az, hogy elképesztő mértékben elszaporodtak volna a bűncselekmények, mert noha az igaz, hogy éppen növekedik a számuk, de ez azért annyira nem meglepő a Covid-járványt követően, amikor is sokan csupán a lakásukban, vagy házukban, szinte börtönben éltek. Nyilván lecsökkent a bolti lopások és verekedések száma, hiszen az utcára kimenni is tilos volt sokszor. A mostani számok viszont lényegében stagnálást jelentenek, vagyis visszatértünk a korábban megszokott számokhoz. 

Felismerhetetlen és veszélyes országgá változtatják Spanyolországot minden generáció számára, megkülönböztetés nélkül, függetlenül attól, hogy a legfiatalabbakról vagy a legidősebbekről beszélünk. A büntető törvénykönyvben nincs elegendő büntetés egy ilyen szörnyű bűnöző számára, és semmi sem képes helyrehozni családja és szerettei számára ennek a gyermeknek a szörnyű elvesztését. Imádkozom értük. 

Ezt nyilván az a Santiago Abascal mondta, aki a szélsőjobboldali Vox vezetője és aki azt szeretné, ha a jelenlegi kormány eltakarodna a hatalomból. Csak hát a szélsőjobboldal parlamenti képviselete a korábbi felére csökkent, ami azt mutatja, hogy a spanyolok nem igazán szeretnének visszamenni abba az időbe, amikor fasiszták vezették az országot és a hazát mindennél előrébb helyezték. Itt természetesen Francisco Franco diktátorra gondolok, akire a párton belül sokan szinte idolként tekintenek, noha szeretik ezt letagadni. De ha már Abascal felhozta azt, hogy a büntetőtörvénykönyvben nincs elegendő büntetés egy ilyen szörnyű bűnöző számára, akkor emlékeztetném rá, hogy 2015-ben a Parlament elfogadta a korábbi büntetőtörvénykönyv módosítását és a korábbi 30 évről – amely Franco diktátor idején is használatban volt – életfogytiglanra módosította bizonyos esetekben a gyilkosság büntetését. 

Az tény és való, hogy a most kormányzó PSOE akkor ezt a döntést a legfelsőbb bíróságon megtámadta, de megváltoztatni nem tudta. Jelenleg a 20 éves gyilkos legalább 30 év börtönre számíthat – mivel áldozata 16 éven aluli -, amelyet követően beadhatja kérelmét a szabadlábra helyezésére. Amennyiben ezt megtagadja a bíróság, úgy valódi életfogytiglant is kaphat, de ne feledjük el, hogy a legvalószínűbb az, hogy az elkövető mentális betegséggel küzd, ezért könnyen lehet, hogy beszámíthatatlan volt, vagyis kényszerkezelésre ítélik börtön helyett. De nem lenne jobb helye egy börtönben sem, hiszen ott képtelen lenne alkalmazkodni a közeghez és egyébként is vélhetően gyógyszeres kezelésre lesz majd szüksége. Az pedig vélhetően ki fog derülni, hogy többé nem engedhető vissza a társadalomba, mivel nem képes felmérni a tettei súlyosságát. 

Az esettel kapcsolatosan a spanyol sajtót olvasva sem arról beszélnek az emberek, hogy elszabadult az erőszak az országban, hanem arról, hogy egyre több fiatal küzd mentális betegségekkel, amelyek kezelés hiányában akár ilyen következményekkel is járhatnak. Ahelyett tehát, hogy a szélsőjobboldal egy ilyen esetet is arra használ fel, hogy befogja a gyűlölet szelét a vitorlájába, talán elgondolkodhatna azon, hogy a közös jó érdekében a mentális betegségekre és azok kezelésére hívja fel a figyelmet. Mert vannak súlyos bűncselekmények, amelyet bosszúból, féltékenységből, vagy más okból követnek el és amelyek megbocsáthatatlanok, de ez az eset vélhetően nem ilyen volt, noha nyilvánvalóan megbocsáthatatlan, hiszen egy 11 éves kisfiúnak kellett meghalnia teljesen értelmetlenül.   

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.