NEHAZUGGY

Kolbász, pelenka és kommunikációs huliganizmus a romok fölött

Nem a személyeskedés, hanem a ténymegállapítás jegyében: van ez a nem túl intelligens, cserébe hatalmas arccal felszerelt, középszerű sportriporterből lett teremfutball-diplomata, aki pont úgy viselkedik, mint egy nem túl intelligens, cserébe hatalmas arccal felszerelt, középszerű sportriporterből lett teremfutball-diplomatából lett megmondási igazgatója az ő pártjának; akinek az élete és karrierje egyik csúcsa, hogy alkalmasabb kiabálóembernek találta a pártja vezetése, mint Hollik Istvánt, ezért a Fidesz mindenkori leggyengébb (bár távolról sem elég gyenge, nemcsak Tölgyessy-értelemben: győztek) EP-eredményét hozó választási kampány hajnalán ő lett a párt igazgatói minőségben ordibáló embere. Akinek az élete és karrierje másik csúcsa, hogy ebben a kampányban az első számú főnöke és gazdája megszánta (és azzal a lendülettel nyilvánosan meg is alázta) egy negyed kolbásszal, ő pedig nyílt megalázásból mit sem értve és érzékelve, boldogan, farok csóválás kíséretében örült magának, hogy felért a csúcsra. Hogy egyébként milyen nemes, előremutató, idézhető, hivatkozási alapnak tekinthető államférfiúi-politikusi teljesítmény fűződik Menczer Tamás nevéhez, azt nem tudom megmondani, nekem sajnos nincs egy bármikor előkapható végtelen listám erről a teljesítménysorozatról, az viszont feltűnt, hogy június 9-e után mintha valami kevés helyreállt volna a világ rendjében: Menczert lejjebb tekerték, már nem érezték égetőnek, hogy mindennap kiabáljon valamit reménytelen helyzetben lévő emberek elkeseredett próbálkozásiról, amivel amúgy a haza megmentői köztudottan nem foglalkoznak, ezért foglalkozott vele Menczer triplaműszakban.

Szerencsére a szeptemberi politikai szezon hajnala és a pártja elmúlt másfél évtizedes áldásos tevékenységével összefüggő összeomlása az országnak azonban megint komoly feladatok elé állította az embert, akinek a szakmai karrierje kimerül az ordibálásban, a beszólogatásban és a kocsmai trollkodásban. Úgy gondolták a kormányzáshoz visszafogottan sem hajlandó rendeleti, veszélyhelyzeti állampártban, hogy a szintén karrierje csúcsán lévő közlekedési miniszternek és a reménytelen helyzetéről és elkeseredett próbálkozásairól elhíresült Tisza Párt elnökének a MÁV haláltusája fölött vívott kommunikációs csörtéjében Menczernek felétlenül lapot kell osztani.

Konkrétan akkor, amikor kiderült, mert Lázár János világossá tette, hogy még mindig nincs elég rossz állapotban a MÁV ahhoz, hogy ne ő álljon az erdő felől: szó nincs arról, hogy Magyar Péterrel hajlandó vonatra szállni valamely kiemelten súlyos problémával küzdő szakaszán a magyar vasútnak, helyette egy fővárosi irányítóközpontba invitálta a négy fal közé, ahova a sajtót nem engedik be. Tisztázzuk: Lázár János, a kiemelkedően tehetséges, nagyhatalmú megoldóember hírében álló vidéki földesúr, aki 14 év rendeleti önkényuralmi kormányzás után az elmúlt 30 évre mutogat a MÁV agóniája ügyében (idézem: a MÁV-járműparkot és a hazai vasúti pályát nem tudjuk varázsütésre megújítani – 30 év hátrányunk van, de NEKIÁLLUNK) nem hajlandó közös vonatozásra Magyar Péterrel, és ennek a gyáva, bár az állami szolgáltatások működtetésében csúfos kudarcokat egymásra halmozó állampárt szempontjából nyilván nagyon is érthető megfutamodásnak az ügyében is másra mutogat. Konkrétan a pincéröltönyéről elhíresült helyettesére, bizonyos Csepreghy Nándorra, aki állítólag azt tanácsolta neki, hogy ne akarjon a Tisza Párt kampányának egyik főszereplője és arca lenni. Zseniális húzás, belátom. Úgy átkeretezni ezt a történetet, hogy Magyar valójában azért nem hajlandó elfogadni a nagyhatalmú miniszter személyes körbevezetési feltételeit, hogy neki, a nagyhatalmú miniszternek vissza kelljen utasítania a találkozót, pedig mekkora remek ötlet lenne egy nem sajtónyilvános, utólag a résztvevők által tetszőlegesen interpretálható fogadóórával elintézettnek tekinti az ún. személyes MÁV-os körbevezetést, zseniális húzás.

Úgyhogy hiába akarta Magyar Péter esetleg megmutatni Lázár Jánosnak a magyarországi vasúti közlekedés égető problémáit, ez minden jel szerint elmarad. Cserébe megérkezett a történetbe Menczer, aki mindenkori önmagához hűen (hát hiszen a közlekedéshez is pontosan úgy ért, mint a diplomáciához, vagy bármi máshoz) ezúttal is a lényeget ragadta meg. Lázár önkéntes ánuszfényezőjeként érdemben szólt hozzá a kérdéshez:

„Petin háromszor kell pelenkát cserélni, mire odaér Lázár Jánoshoz.”

Nem szeretném megforgatni a szememet azon, hogy mennyire abszurd és hihetetlen, hogy a szélsőjobboldali morális fölény ilyen színvonalon teljesít, hiszen ez Menczer esetében és minden hozzá hasonló, kontraszelektált szolga esetében alap, elvárás, munkaköri leírás. Emberünk nem azért lett a korrupció, erkölcstelenség és suttyóság pártjának kommunikációs igazgatója, mert ilyen szinten van, hanem annak ellenére. Csak azért is. Miközben pár nap leforgása alatt a magára hagyott, taknyában és hányásában fetrengő, lepusztult MÁV bemutatta, hogy milyen az, amikor nemcsak a közelében van az összeomlásnak, hanem konkrétan omlik, ő Peti pelenkájával hárít és azzal, hogy ismeri Lázárt, a miniszter politikai és retorikai képességeivel pedig mindenki tisztában van. Azt hagyjuk is, hogy mivel függ össze, hogy Lázár János a mocskolódási igazgató szerint Magyar Péter-szintű embereket szokott reggelizni. Hagyjuk azt is, hogy és jobb lett az elmúlt években a vasúti közlekedés attól, hogy mit zabál reggelente a mezőhegyesi Terminátor, mi közünk van nekünk, bárkinek ehhez, és hogy jön ez ide? Pontosan tudjuk, ők is tudják, hogy nem lett jobb, de legalább rosszabb lett: Lázár János és kormánya kivéreztette a MÁV-ot, most meg tizennégy év után esküdözik, fogadkozik, hogy miután a krónikus alulfinanszírozással földbe állították, most majd akár a 80-as évekbeli színvonalat is elérhetik, ha a 40 évvel ezelőtti pályaállapotokat sikerül helyreállítani és még néhány használt járművet is beszereznek. Természetesen csak szigorúan azután, hogy 3,3 milliárdból felújították a Lázár János kastélyához vezető utat.

Tudják már a helyüket a pórok, legyen világos számukra, hogy a legnagyobb gazdasági összezuhanás idején is vannak prioritások. Hát nem, rohadtul nem az a prioritás, hogy 2024-ben alapvető legyen a 2024-es színvonalú vonatközlekedés, de még csak nem is az, hogy az 1980-as évek szintjére sikerüljön felemelni, hanem az, hogy mindenkit lejárassanak, aki ezek miatt a rohadó állapotok miatt valamiféle kormányzati felelősségvállalást tart elvárhatónak. Úgyhogy mivel aktuálisan a MÁV jeleníti meg a legjobban átélhetőbben a legtöbb ember számára – igen, talán azok számára is, akiknek nem mindennapi tapasztalat, hogy késik, el sem indul, kisiklik, kigyullad, összeszarja magát az a jármű, amivel másoknak viszont életbevágó eljutni A-ból B-be -, hogy mi történik ott, ahol másfél évtizeden keresztül hagynak lepusztulni egy alapvető állami szolgáltatórendszert, a jó képességű Menczert eresztették rá a nyilvánosságra azzal megpróbálni elütni a helyzet drámaiságát, hogy Magyar Pétert Petizve „klaviatúra-Rambónak” nevezi, aki szerinte csak a nőkkel ilyen bátor. Még ki sem hűlt a brutális nőverésbe pechére belebukott Győrffy Balázsuk botrányos ügye, ennek nem sül le a bőr a képéről Magyar nőkkel szembeni viselkedésére célozgatni. Ízléstelen, hogy miután Varga Judit saját bevallása szerint megütötte a volt férjét (aki szintén Varga Judit saját bevallása szerint soha nem ütötte meg őt), miután a vak komondortól a merevrészegen nőket bántalmazásig ível a Fidesz nagyjainak dicstelen nőügyi fennállása, az egyik állami ellátórendszer botrányos összehullásáról ezzel a primitív propagandával próbálnak terelni.

Tudom, hogy egyébként Menczer Tamás önmagában általában egy büdös szóra sem érdemes. Azt az evidenciát leírni is kínos, hogy Menczer Tamás egy rendkívül fárasztó, félelmetesen ostoba, a betanult, egybites, személyeskedő propaganda felöklendezésén kívül semmihez nem értő szolgája a gazdájának, aki egy ország előtt demonstrálta, hogy egy negyed ingyen kolbásztól is képes extázisba esni. Aki most azzal imitálja a munkát, hogy megpróbálja lenyomni ugyanennek az országnak a torkán, hogy Lázárnak nem az a feladata, hogy emberhez méltó színvonalon működtesse a rá bízott területet, hogy vállalja a felelősséget azért, hogy ez nem sikerült, és emberek tömegeinek életét teszi pokollá, amit művel, hanem Lázárnak elég kiváló rétornak és politikusnak lenni, Peti meg egy befosott óvodás, aki csak a nőkkel kemény. Nos, én azt hiszem, hogy ez a kocsmai kommunikációs huliganizmus arra utal – és ezért is hoztam szóba -, hogy bajban vannak a nertársak, az első számú kolbászzabáló generális sem véletlenül tűnt el lassan másfél hónapja. Persze még nem látszik, hogy valójában mekkora szarban vannak, mert változatlan övék minden, dúl a rendeleti-önkényuralmi kormányzás, még mindig beleférnek ezek a 3 milliárdos provokációk, még mindig lopják, ami mozdítható, de a rezsimet már semmi nem tartja össze, csak az arrogancia, a cinizmus, a teljes nihilizmus és ezeknek az acsargó, vicsorgó Menczereknek a végtelen szervilizmusa. Akiket nyilván pont azért tartanak, hogy acsarogjanak és vicsorogjanak, és ez működött is, amíg futott a szekér és az összeomlás mellé mindig volt egy zsák krumpli, alamizsna, mézesmadzag. A krumpli elfogyott, a negyed kolbász pláne, és a MÁV attól nem fog talpra állni, hogy Menczer Magyar Péterrel személyeskedik. Ők is tudják, de nincs választásuk, én pedig nem lennék akkor sem Menczer helyében, amikor szaros pelenkaként dobja el a főnöke, mert már egyszerűen nem lesz rá szükség.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább