November 6,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: A múlt kutatása a Marson

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,061,917 forint, még hiányzik 1,938,083 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Perserverance marsjáró hónapokkal ezelőtt rendben megérkezett a Vörös Bolygón tervezett leszállóhelyére, a Jezero kráterbe. A küldetés fő célja: asztrobiológiai kutatás, a feltételezett ősi élet nyomainak felkutatása. A két évre tervezett küldetést bizonyosan meghosszabbítja a NASA, a korábban a bolygóra juttatott eszközök is messze a tervezett élettartamot meghaladó ideig működtek, illetve még működnek. A kutatás helyszínének, a marsjáró laboratórium leszállóhelynek megválasztása a műholdak által végzett több éves beható elemzés alapján történt. A régmúltban feltételezett mikrobiális élet nyomainak felderítése a Jezero kráter körüli területen voltak a leginkább reménykeltőek a küldetés programját összeállító tudósok csoportja szerint. A leszállási hely, a Jezero nem vulkáni eredetű, hanem becsapódási kráter, 45 km széles és a pereme mentén kb. 600 m mély. A kráter a Mars északi féltekéjén, egy jóval nagyobb, 1200 km kiterjedésű becsapódási medencéje (Isidis Planatia) nyugati oldalán helyezkedik el, és a Jezero kialakulását egy későbbi kisebb becsapódás eredményezte. A Jezero megnevezést a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) adta a kráternek, ugyanis kizárólag a csillagászok nemzetközi szervezete jogosult az űrben levő helyek vagy tárgyak hivatalos elnevezésére. A szervezet által követett gyakorlat szerint a kis méretű kráterek rendszerint földi kisvárosok vagy falvak nevét viselik. A Jezero kráter nevét egy kis, 1400 lakosú boszniai faluról kapta, a helyi polgármester is csak 2018-ban értesült arról, hogy  a NASA következő tudományos küldetésének marsi helyszíne viseli a község nevét. Az  NASA már hagyományos gyakorlata szerint az űrbeli küldetések leszállóhelyeit saját, belső használatra szánt nevekkel jelöli. A Perserverance leszállóhelyét Octavia E. Butler afro-amerikai sci-fi írónőről nevezte el az amerikai űrkutatási hivatal. Már a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) 2006-tól készült felvételei alapján végzett térképezés során szembetűnő domborzati formák azt sugallták az asztrogeológusoknak, hogy a Jezero kráter egy korábban folyóvízzel táplált  folyóvízi rendszeren belül helyezkedik el, amelyben a feltevés szerint kialakult deltaágak a jelentős törmelékkúpok rendszerét alakították ki.  A domborzat sajátos formái – földi geomorfológiai analógia alapján – ősi vizes környezetre utalnak. Nem zárható ki egyelőre annak a lehetőséges sem, hogy a delta törmelékkúpok tengeri környezetben halmozódtak fel. Az asztrobiológusok elgondolása szerint ebben az esetben megalapozott a remény mikrobiális nyomok felfedezésére.

A Jezero kráter felszíne az Egyesült Államok Földtani Szolgálatának (USGS) geológiai térképén (2020). A kör a marsjáró tervezett leszállási körzetét, négyszög a kutatási területet jelzi. (A rózsaszín a vulkáni kőzeteket, a kék szín a feltételezett ősi folyóvízi delta lerakódásait jelöli (Forrás: USGS)
A Perseverance leszálló helye (csillaggal jelölve) a kráter északnyugati, legfontosabb kutatási területén (a színezés nem valóságos, hanem az optikai szűrőrendszerek alkalmazásának eredménye) (Forrás: NASA)

A Jezero kráter észak-nyugati szektorában felismert felszíni formák már a műholdas térképezés során felkeltették a kutatók figyelmét. A Földön gyakori folyóvízi delta környezethez roppant hasonló ősi felszínformálási erők feltételezése egyelőre kétségtelenül földi analógián alapul. A Mars 2020 küldetés központi feladatát éppen ezért az egykori felszínalakító folyamatok és a nagyon ősi élet nyomainak, az élővilág kialakulása lehetőségének kutatása, illetve ha van, közvetlen bizonyítékok megszerzése. (Bár a műholdak nagy felbontású és színképelemzésre alkalmas műszerei döntő mértékben hozzájárultak ennek a tanulmányozási területnek a részletesebb felderítéséhez, meg kell említeni, hogy a bolygó távoli területein dolgozó Spirit és Opportunity roverek is számos felvételt, kémiai és színképelemzési eredményt küldtek felszíni kőzetekről, és ezek adatai megerősíteni látszottak, hogy a bolygó felszínén egykor létezhetett szabad víz.) A jelenlegi tudományos elképzelés szerint mintegy 3 milliárd éve egy kisebb aszteroida becsapódása hozta létre a Jezero krátert. (Az esemény idejét illetően roppant különböző becslések vannak 1,3 és 3,2 milliárd évek között, azonban mérési adatok híján ezek mindössze hipotetikus időt jelentenek.)  A tudományos feltevés szerint ekkor a marsi felszíne a jelenlegitől merőben eltérően vizes környezet volt. A becsapódási térszínen egy 250 km³-es tó alakulhatott ki, amibe észak-nyugatról a bővizű Neretva folyó szállított vizet. A kráterbe torkolló ősfolyó vízgyűjtő területe valószínűleg 30 ezer km² körüli lehetett. A folyó által szállított törmelék részben a tóban rakódott le, részben pedig a lefolyást biztosító keleti irányú deltaágak medreinek végében törmelékkúpok formájában halmozódhatott fel. A bolygó körüli műholdakról végzett mérések legérdekesebb hozadéka, hogy a feltételezett folyóvízi és delta üledékekben agyag és karbonát lerakódások is lehetnek. A törmelékanyag a víz felszínformáló erejének bizonyítékai. Az asztrobiológusok várakozása szerint a finomszemcsés és karbonát lerakódások ősi életformák nyomait tartalmazhatják. (A biológusok leginkább arra számítanak, hogy  sztromatolit telepek (cianobaktérium) fordulhatnak elő az üledék rétegekben, hasonlóan a Föld legősibb képződményeihez.) A karbonát rétegek előfordulása egyébként is tudományos szenzáció lenne itt, mert a Földön a mészkő üledékek túlnyomóan nagyobb része biogén eredetű (elhalt szervezetek meszes váza), a szervetlen eredetű mészkő (forrásmészkő, travertino, barlangi cseppkő) mindössze elenyésző részét képezi bolygónkon a karbonát kőzeteknek. A Jezero kráterben a látható felszíni domborzat fordított, mert a milliárd évekkel ezelőtti völgyek ma gerincek, aminek az az oka, hogy folyócsatornák és a delta üledékek jobban ellenálltak a környezeti viszontagságoknak. A Perserverance ezeknek a hátságoknak a mentén fogja vizsgálni az elkövetkező években a kőzeteket és az esetleges életnyomokat. Még 32 mintavevő tartályba gyűjt majd kőzeteket (hatot már a jelenlegi helyén megtöltött), amelyet várhatóan 2031 után egy visszatérő űrhajó juttat vissza a Földre. Valószínűleg ekkor érinti meg először ember a máig sok tekintetben azért még ismeretlen bolygó anyagát. Eddig mindössze marsi meteorit maradványok jutottak el a Földre, a Földről pedig most egy ománi meteorit szelete került vissza a bolygóra az egyik mérőműszerben referencia anyagként. 2021.12.18.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.