NEHAZUGGY

Lehet nemet is mondani

Lázár Gergő | Augusztus 27, Kedd | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Arról cikkezik a brit sajtó, hogy pár év alatt megduplázódtak a házhoz szállítható ételek árai. Ez annyira nem is meglepő, hiszen szinte a világ minden pontján ez történt. Igen ám, de nem mindegy, hogy melyik társadalommal teszik meg ezt, hiszen egyesek úgy reagálnak erre a változásra, hogy egyszerűen nem vásárolnak ilyen termékeket, ezzel pedig vagy csődbe viszik a céget, vagy lényegében kötelezik arra, hogy csökkentse az árait, ha túl akar élni. Mert az tény és való, hogy a Covid-járvány okozott számtalan problémát – de ez már elmúlt – és az ukrán-orosz háború is, de a valóság az, hogy sokan kihasználják ezt, és már csak azért is emelnek, mert megtehetik. Megmagyarázzák, hogy azért drágább minden sokkal nagyobb mértékben, mint korábban, mert a globális változások ezt okozták. Ebben nyilván van valamekkora igazság, de az esetek igen nagy részében ez csak az áremelkedés egy részét jelenti, az 50-60 százalékos emelkedés egyszerűen a cégek kapzsiságának eredménye.

Mert ezek a cégek részvényesek kezében vannak, akik évről-évre egyre több pénzt akarnak kivenni részesedésként még akkor is, ha épp világjárvány van, vagy épp gazdasági világválság. Ezeknek az embereknek nem számít más, csak a profit, amelynek folyamatosan növekednie kell. Olyan ez, mint hogy sokan még több és több embert akarnak erre a Földre – egyébként a Föld lakossága igen gyorsan növekszik is -, csak ugye nem mindegy, hogy a bolygónk melyik részén. Véleményem szerint elég sokan vagyunk ezen a bolygón, de valamiért az az alapvetés, hogy a fejlődéshez növekednie kell az emberiség számának is. A kérdésem csak az, hogy miért is? Egyre jobban pusztítjuk a bolygónkat, méghozzá azzal az indokkal, hogy etetni kell a növekvő populációt. Véleményem szerint az óriáscégek profit iránti kapzsisága is hasonló, hiszen ezek legtöbbször a világ legnagyobb természetkárosítói, miközben az egyes emberekre próbálják áttolni a felelősséget – mi gyűjtsünk szelektíven, vigyük vissza a palackot és a többi -, pedig pontosan tudják, hogy milyen szerepet töltenek be.

De a kapzsiságnak is megvan a határa, amelyet sokan már elértek. Az Egyesült Államokban emiatt kevesebb márkás élelmiszert és italt vesznek, mert megduplázódott azok ára, miközben sem a minőség, sem a mennyiség nem változott. Igen ám, de ott vannak a nem márkás koppintások, amelyek sokszor ugyanolyan ízűek, akkor meg miért ne azokat vásárolnák meg az ár tizedéért? De ott van az elképesztően drágává vált olivaolaj Spanyolországban, amely az utóbbi években először a második helyre szorult vissza a főzőolajok tekintetében az országban. Pedig ha valahol, hát Spanyolországban szent az olivaolaj, az alapvető étkezés mindennapi része évszázadok óta, mégis van egy olyan pont, amelyet átlépve megelégeli a többség az áremelkedést. Tudom, volt aszály, jégverés és más egyéb olyan események is, amelyek lecsökkentették a termést, de akkor sem lehet mindig valami tőlük független eseménnyel jönni, amely miatt a vásárlónak sokkal többet kell fizetnie az áruért.

Sokan egyre kevesebbet járnak a brit pubokba és éjszakai szórakozóhelyekre, ennek következtében sok ilyen egység egyszerűen kénytelen volt bezárni. Ennek oka nem más, mint hogy olyan magasak lettek az árak, amelyet már a vásárlók nem tudnak, vagy nem akarnak megfizetni. Mert hát nem luxusról van itt szó, hanem hétvégi szórakozásról, amely egyszerűen nem kerülhet annyiba, mintha az ember elmenne nyaralni külföldre. Mégis itt tartunk már sok helyen, amelyre érthető módon ilyen formán reagáltak a vásárlók. Lehet picsogni a klubok tulajdonosainak és a sör árát megemelő előállítóknak, de néha le kellene mondani a folyamatos profitról és akár stagnálás mellett is túlélni egy kis időt, ameddig nem kerülnek jobb helyzetbe a vásárlók. Mert hát nem csak a gyártóknak lett drágább az áram, vagy a víz, hanem mindannyiunknak. Ezt figyelembe kellene akkor venni, amikor rekordbevételekre tesznek szert a világ legnagyobb élelmiszeripari vállalatai, amelyek jajveszékelnek, hogy milyen nehéz időszakot élünk át, ennek mégsem ők fizetik meg az árát.

Addig tehetik ezt meg velünk, ameddig a többség meg nem változtatja a mentalitását és nem keres alternatívákat. És itt nem arról van szó, hogy esetleg nem szeretné többé azt a terméket, amelyért hajlandó volt fizetni korábban, hanem azt, hogy nem nagyon örül annak, hogy megpróbálja teljesen hülyének nézni őt. Lehet, hogy egy nehéz időszakot élünk át, de talán jobban járunk, ha az óriásvállalatok tudtára adjuk, hogy vagy alkalmazkodnak az emberek pénztárcájához, vagy lehúzhatják a rolót. Nyilván nem fog a Nestlé, vagy a Coca-Cola csődbe menni emiatt, de mégis komoly problémákat okozhatnak nekik a vásárlók, ha azok lemondanak a termékeikről és olyan megoldásokat keresnek, amely sokkal olcsóbban is kivitelezhető.

Én elfogadom, hogy nehéz időszakon vagyunk túl, de ez nem magyarázat mindenre. Tehát vagy alkalmazkodnak ezek a vállalatok, vagy rádöbbennek arra, hogy végső soron az emberekből, a vásárlókból élnek, ezért ha utóbbi úgy dönt, hogy megelégelte a cég viselkedését, akkor annak még csúnya vége is lehet. Na nem mondom, hogy nem látnám szívesen, ahogy szembesítik ezeket a cégeket a valósággal, hiszen már kijár sokuknak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!