NEHAZUGGY

Ne keverjük már össze a sportot az orbáni politika szennyesével

Szeretettel köszöntök mindenkit ötnapos szabadságom után, amit a halálán lévő, halódó vadnyugaton volt szerencsém eltölteni, azon belül is a bűn városában, Amszterdamban. Nem akarok hosszas élménybeszámolóval untatni senkit, mindenesetre aki teheti és még nem volt rá lehetősége, alkalma, egyszer az életben látogasson el Hollandiába, azon belül is a holland fővárosba. Minden szempontból érdemes, nemcsak az igen gazdag történelme és művészeti öröksége miatt, hanem a szabadelvűsége, toleranciája és vendégszeretete okán is.

Körbenéztem, mi minden történt, ameddig nem voltam itthon, az önkény által megszállt kicsiny hazánkban. Hallottam például, hogy a tűzijátékot sikeresen megtartották, jó helyre ment a 15 milliárd: ki a sztratoszférába.  Jobb helyen van az ott, mint mondjuk a pusztulófélben lévő, zsírral és porral belepett kórházakban (nem penész az, hova gondoltok?), ahol nyáron megfő a beteg az orvossal karöltve, télen meg megfagy és didereg. Nem csodálom, hogy nincsen vécépapír se az intézményekben, mert gondolom, aki oda bekerül, annak az első dolga, hogy összeszarja magát, bár nem annyira a gyönyörtől, mint a halálfélelemtől, így érdemes mindenkinek felkészülten érkeznie ebből a szempontból. Ha működik a klozet és olyan állapotban van, hogy járni tud, akkor legalább ki tudja törölni a hátsóját a páciens, nem a saját ürülékében kell megalázva várnia a vizitet. De hát ezt is csak ez a szemét Magyar Péter hazudja, aki most is rémisztgeti az egyébként teljesen békés társadalmat, amelynek egyes részei akkor sem hiszik el, hogy ez valóban így van, ha esetleg ők kerülnek abba a helyzetbe, hogy ellátásra van szükségük. Mé’, a Gyurcsány alatt jobb vót? És ezzel le is van zárva az esetek többségében ez a kardinális kérdés. Pedig akár Kádár elvtársig is visszamehetünk, hiszen sok helyen még az ő idejéből származó ágyak és éjjeli szekrények látják el a napi igényeket, amikre a dolgos munkás kezek vigyáztak több évtizeden keresztül.

Közben azt is olvastam – ezt egészen frissen, ma reggel -, hogy Júdás visszatért a 93 ezer négyzetkilométeres birtokára és újra belevetette magát a munkába. Adott is egy interjút magának, amit gondolom másnap elolvasott, mert ő ugye a Nemzeti Sporttal kezdi a napot. Na nem úgy, hogy tornázik vagy kocog egy kicsit, hanem olvasgat a sportról, és mint egy jó önkényúr, értékeli az eredményeket. Szerintem inkább gazdasági és nemzetközi sajtót kellene olvasgatnia, azzal talán jobban járna mindenki, mert a propagandalapok azért propagandalapok, hogy hazudjanak. Nem azért, hogy a valóságot írják le bennük, hanem azért, hogy elfedjék vele a valóságot. De lehet, hogy ez tényleg annyira hülye, hogy elhiszi, amit Rogánék eléje pakolnak az ország állapotával kapcsolatosan.

Ezen a ponton kénytelen vagyok kinyitni egy zárójelet a legújabb kereszténynemzeti balhénak, a részegen nőverés aktuális fideszes epizódjának. Különösen a Fidesz közleménye tetszett meg, nem bírok betelni vele, idézem itt is, tudom, hogy volt már: Győrffy Balázs EP-képviselő a múlt éjjel ittas állapotban vitába keveredett egy hölggyel, és a vita tettlegességig fajult. Győrffy Balázs viselkedésére nincs mentség, aki ilyen vállalhatatlanul és elfogadhatatlanul cselekszik, annak azonnal távoznia kell a közösségünkből. Nem tűrjük az erőszakot, pláne nem a nőkkel szemben! Aki az értékeinkkel és a szabályainkkal szembe megy, annak nincs helye a közösségünkben.

Hát ilyen nincs. Vagy mégis van? Van. Lassan nem telik el úgy hónap, hogy ne bukjon le valamelyik csatolmány valamilyen atrocitással a nagy nyilvánosság előtt. Megnézném én a hölgyet, hogy mennyire lett helyben hagyva és megalázva egy ittas barom által. Valószínűleg az is nemzeti kötelessége ezeknél, hogy vedeljenek és kurva bátorrá igyák magukat, majd a náluk gyengébbel kezdjenek el keménykedni. Nem is értem. Ameddig az A. Tibor által felrúgott kisgyerek ügye össznépi gerjedelmet okozott, ameddig Hámori Luca veresége majdnem polgárháborúhoz vezetett, addig ezen a poszton nem sok reakciót véltem felfedezni a nagyérdeműtől. Rohadtul magasra fel van rúgva ennek a népnek a fájdalom és ingerküszöbe. Ez a Győrffy meg a róla megjelent képek alapján pont az, aminek látszik. Egy felfuvalkodott NER-lovagnak, aki kihízta a slim-fit szerkóját ezért az nem a fizikai kiválóságát, hanem a bojler alakú belét domborítja ki, a sztreccsnadrág kifejezetten a piszkafa lábait, de nyilván nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ezeknek csak az számít, hogy virítsanak. Ugyanis ezek a magukra öltött ruházati cikkek többnyire százezres darabok, világmárkák zavarbaejtően drága modelljei, amiket eredetileg valóban slim-fit palikra terveztek, ezek meg beleerőszakolják magukat. Mert csak. A tepsi seggükön közben úgy lóg az Armani, hogy rossz nézni, de ők így jelzik a státuszukat és a társadalmi pozíciójukat a pórnép felé.

Egyébként tényleg nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy ez a torz fejű alak levert egy nőt. Meg az, hogy ez kiderült. Azt vélelmezem, hogy van erről képanyag is, csak valószínűleg az volt a deal tárgya, hogy ez ne kerüljön napvilágra. De mit vár az ember ezektől a tuskó, felkapaszkodott szarházi senkiktől, amikor volt itt már látássérült komondor, tengeren ringatózó pornóbuli, ereszen lecsúszó meleg képviselő, nem utolsó sorban a városi legendákban felsejlő doktorminiszterelnök úr viszkető tenyere, amit Anikó asszonyság orcáján vakart meg állítólag a mi tévedhetetlen vezetőnk. De erről nincsenek bizonyítékok, a városi legendákkal meg nem foglalkozunk. Zárójel bezárva.

Tehát a sportszakértő válaszolt a saját maga által összeállított kérdésekre. Például az elégedetlenség liberális és keresztény formájáról. A magyar törekvő fajta. Mindig többet és jobbat akar. De nem mindegy, hogyan vagyunk elégedetlenek. Van egy libsi elégedetlenség. Az egy nyegle, semmi se jó, ez is rossz, az is rossz. És persze mindig valaki más tehet arról, hogy az rossz. De van egy keresztény hagyománya is az elégedetlenségnek, és ez él Magyarországon. Én ehhez tartozom, állandóan elégedetlen vagyok: ez is jó, mert hat, az nagyon jó. De lehetne hét is, nem? Meg lehetne nyolc. És akkor azt kérdezem, hogy mit tudok én azért tenni, hogy a hatból hét, a hétből pedig nyolc legyen?

Hát ebben minden van. Nem vagyok szakember, de ebben a szándékolatlan önvallomásban minden a csávót meghatározó jellemtorzulásra benne van a magyarázat. Akár egy neoliberális kapitalista cégvezető is mondhatta volna egy vezetői értekezleten, de nem az mondta, hanem az illiberális korrupt miniszterelnök. Aki tulajdonképpen lebaszta az olimpikonokat, hogy csak ennyi aranyérem lett, és hát ez így kevés. Mondjuk azt nem értem, hogy ő mit szeretne tenni? Nem ő indult az olimpián, hanem a sportolók, szóval neki maximum kuss a neve. Legyen hálás és örüljön, hogy nyúlfaszni, szegény országként a 14. helyen zártunk. 

De Milák Kristófot is megszakértette. A napokban éppen beszélgethettem vele egyébként, remek beszélgetés volt, de világossá vált számomra, hogy olyan zseni, akin nem lehet eligazodni, és nem is kell. Én is emberekből építek várat, mint az edzők, a kormány is így működik. Sok tehetséges emberből kell végül csapatteljesítményt kihozni. De vannak öntörvényű zsenik, ahol a legtöbbet akkor használunk, ha nem szólunk bele, hogy ők hogyan csinálják. Rájuk kell hagyni. Jujj de erős, nagyon hard. Tehetséges emberből legalább egyet, ha kérhetnénk Júdás embervárából! Csak egyet! Ez a humán vár éppen szétfolyik a sok gyengeelméjű nyaloncokból felhúzott bástyákon, ahol alighanem a zsír volt a kötőanyag, és azért düledezik, mert nincs benne semmi, ami tartsa a vázat, amit meg úgy hívnak, hogy gerinc. Ezzel az eligazodással mi is így vagyunk ám, mert 14 év alatt senki nem tudta megfejteni, hogy mit és miért csinál a nevünkben Kőműves Júdás uraság, de miközben Milák a zsenialitásával az ország hírnevét öregbíti, addig a pörköltszaftos kazánbelű ellenünk harcol és minket éget a világban. Már ha egyáltalán zseninek lehet nevezni, miután igen vékony a mezsgye a géniusz és őrült között. Szerintem nála az utóbbi felé leng ki az inga. 

Nem szabad azt hinnünk, hogy a világban a nemzetek azonos elbánásban részesülnek. A magyar győzelmek azért érnek különlegesen sokat, mert a magyarok általában hátrányos elbánásban részesülnek. Ritka az a pillanat, és ritka az a sportág, ahol olyan szinten tudjuk magunkat képviselni, hogy fair elbánásban legyen részünk, esetleg kedvező közegben lépjünk pályára. Mi általában hátrányból kezdünk, és onnan nyerünk.  Kivel szemben is? Vagy miért is? Ha egyáltalán ez így van. Mert szerintem rohadtul nincs így. Maximum a politikában van ez így, ahol mostanra minden civilizáltabb helyen úgy utálják, mint a szart, mostanra már szívatják is rendesen mindazért, amit eddig művelt, és amit folyamatosan művel mindenkivel szemben. Nehogy már idekeverjük a sportot, és összemossuk az ő politikai szennyesével. Mi ez a hátrányból kezdünk duma? Miért is kezdünk hátrányból? És mikor nyertünk, vagy nyertél utoljára, te szerencsétlen jellemtorzulás? Mikor? Szerintem menj vissza oda, ahol eddig bujkáltál, megoldjuk nélküled! Takarodj már, és hagyd ezt az országot élni, lélegezni és szeretni.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább