„Nemcsak azokkal kell jót tennünk, aki szeret bennünket, adjunk annak, aki nem tudja azt visszaadni, vagyis szeressünk ingyenesen.” /Ferenc pápa/
Augusztus utolsó vasárnapja. Délelőtt már 33 fokot mutat a hőmérő, aki teheti vagy a vízparton hűsöl, vagy ki sem mozdul a hűvös lakásból. Égetett a nap, levél sem rezdült a debreceni Petőfi téren. A parkban a forróság ellenére már 09.00-órakor gyülekeztek a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének a vendégei, az ingyenes ételosztásra.
A városban pár napja még a közpénz milliókból finanszírozott virágkarnevál bűvöletében éltek az emberek, most azok vártak a sorban, akik a virágkarnevál árnyékában láthatatlanok szoktak lenni. Ők azok, akik számára a sátoros ünnepek is csak arról szólnak, tudnak-e valamit enni, jut-e kenyér az asztalra.
Sorsuk – mondjuk ki őszintén, – sem a város, sem ország hatalmasságait nem érdekli, számkivetettek saját hazájukban. Miért is érdekelne bárkit a kis életük? Szavuk halk, erőtlen, bátortalan, örülnek, hogy élnek. Megszokták, beléjük bárki büntetlenül rúghat. Páriák lettek saját hazájukban, amely kivetette őket magából. Egy olyan ország állampolgárai, amely gyűlölködésben, uszításban él, ahol még a 83 éves néninek is azt üzenik a kommentelők, ő a hibás, hogy így él, menjen el dolgozni. Egyébként is, miért segítene neki bárki, hisz’ nem rongyokban jár. Talán lesznek, akik magukra ismernek, és esetleg – véletlenül – elgondolkodnak az élet nagy igazságán: aki ma jólétben él, holnap lehet, hogy segítségre szorul. A szerencse – mint az élet – múlandó.
Legyünk egyszer őszinték: a társadalom peremén tengődők élete itt, Debrecenben is hidegen hagyja a városvezetést, a vagyonosabb polgári réteg kisujját sem mozdítja, hogy keresztényi szeretetből segítsen a bajbajutottakon. Képtelenek vagyunk elérni, hogy a város tehetős, többszörös milliárdosainak a szíve megenyhüljön, erkölcsi kötelességüknek érezzék az elesettek, a gyengék támogatását. Tudjuk, olyan ez a kívánság, mint falra hányt borsó, de muszáj leírnunk, mert kötelességünk megszólalni. Nem lehetünk cinkosok a hallgatásban,
A tér aluljáró előtti területe gyorsan megtelt. A kezdés előtt fél órával mind a 150 sorszámot kiosztottuk. Az egyesület anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy több vendéget fogadjunk, sajnos nagy az igény, sokan nyújtják a kezüket segítségért.
Szívünk összeszorul amikor látjuk, hogy az ország második legnagyobb lélekszámú városában hányan élnek a társadalom peremén, élére rakva kevéske pénzüket. Megtört, az élet és a nélkülözés által meggyötört magyar emberek várták, hogy egy tányér töltött káposztához, friss kenyérhez jussanak. A szüleikkel érkező gyermekek csokit is kaptak. Egy 80 év feletti nénike keserűen, könnyezve mondta:
„A virágkarneváli dáridó morzsáiból mindannyian jóllakhatnánk egész évben”. „Papp László polgármester úr miért nem látogat egyszer ide hozzánk?” – méltatlankodott egy másik nyugdíjas hölgy. „Ennyi év után ideje lenne, ha megismerné a debreceni valóságot is, és esetleg tehetne is valamit értünk.” – tette hozzá. „Nem ereszkedik ő le hozzánk, nem mosolyoghatna a kamerába, más nem fontos a számára. Még képes lenne sikerként eladni, hogy csak 150 debreceni jár a civilek ételosztására” – mondta emelt hangon egy bottal járó férfi.
Szomorú volt látni a gyermekeikkel érkező családokat. Nekik a kormány gyermekvédelmi programja semmit sem jelent, kiskeresetűek lévén számukra a kedvezmények nem sokat érnek. Érthetetlen, hogy a több mint 14 éve regnáló kormány kommunikációjában segíti a családokat, de a való életben ez bizony azt jelenti, hogy a tehetősebbek sokkal jobban járnak. Akik ténylegesen rászorulnak a segítségre, azok kimaradnak a kormányzati „adakozásból”, nem tudják a kedvezményeket igénybe venni.
Pár nap múlva kezdődik a tanév. Az ételosztást ezért tanszerosztással is egybekötöttük. Közel 40 család kapott vadonatúj iskolatáskát, tornazsákot, tanszereket. Akiknek táska nem jutott, füzeteket, egyéb tanszereket kaptak. A héten egy Pacon élő család íróasztalt kapott, egy házaspár jóvoltából. Még ki is szállították a számukra.
Volt nagy öröm a szülők és a gyermekek részéről egyaránt. A gyerekek nézegették a füzeteket, a tolltartókat, a szülők pedig azt számolgatták, mi hiányzik még elsejéig. A szegény családok számára a beiskolázás kész anyagi csőd, még akkor is ha kicsit – nagyon kicsit – mernek álmodni. A szeptemberi családi pótlék előre történő kifizetése semmi segítséget nem jelent a számukra. Érdemi változást a 2008-óta változatlan családi pótlék összegének jelentős emelése jelentene. Kevesebb stadiont, több családi pótlékot a szegényeknek. Miért kap ugyanannyi családi pótlékot Tiborcz István, mint egy szintén három gyermekes, minimálbérből élő család?
Tudjuk, nem sok, amit adni tudunk, de mindezt jó szívvel tesszük. A mi „fizetségünk” ma is a csillogó gyermekszemek voltak.
Hálásak vagyunk mindazoknak a debreceni polgároknak, akik – bizony nem milliárdosok, de – adományaikat elküldték, vagy elhozták a Petőfi térre.
Tiszta szívből köszönjük a tanszerosztás segítésére érkezett utalásokat. A fotókon is látható, hogy nagy örömet szereztek a támogatott gyermekeknek. Nem is tudjuk eléggé kifejezni hálánkat azért, mert „azért vannak még jó emberek” itt, Debrecenben is, akik önzetlenül segítenek a gyengébbeknek.
A sok debreceni észosztó posztot írónak annyit üzenünk: ha egyszer bajba kerülnek, akkor ránk számíthatnak.
Az egyesület legközelebb 2024. szeptember 29-én várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel. Itt, a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne: két kézzel, vagy anyagi támogatással.
Meggyőződésünk, hogy az emberi jóságra és szeretetre talán még soha nem volt olyan szükség szeretett hazánkban, mint napjainkban. A gyűlölködés, a kirekesztés nem vezet sehova. Higgyünk a szeretet és az emberi jóság erejében.
Várjuk a debreceni lakosok adományait is: elsősorban TARTÓS élelmiszert, gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermekjátékokat, könyveket is.
Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az az alábbi telefonszámon jelezheti.
Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963
Átutalással:
Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:
Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802
A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2024.
Mi, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének a tagjai tudjuk, csak egy csepp a tengerben a hozzájárulásunk, de a sok-sok kis „csepp” akár csodákra is képes lehet. Mert adni jobb, mint kapni.
Bogdán Lászlóval együtt valljuk:
„Számunkra természetes, hogy ha tudunk, adunk. Életünk természetes része a gyengék, elesettek segítése. Nem várunk köszönetet, örülünk, hogy adhatunk.”
Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület vezetője
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.