NEHAZUGGY

Egyetlen gyermek sem ezt érdemli

Lázár Gergő | Augusztus 23, Péntek | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Százhúsz kárpátaljai menekültet tett utcára a magyar kormány Kocs településen – derült ki nemrégiben több híradásból is. Én most nem mennék bele a helyzet elemzésébe, megtették ezt mások, viszont felhívnám egy olyan dologra a figyelmet, amelyet már több esetben is tapasztaltam. Ukrajnai, gázai, vagy egyéb más háború kapcsán olyan kommenteket olvastam, amelyek cinikus módon reagáltak a látottakra és sokszor még egy utcán alvó, megrémült gyermek láttán is annyit bírt mondani, hogy köszönje ezt meg a kormányának. Jelen esetben sok kommentet olvasok azzal kapcsolatosan, hogy ezek dolgozni sem akarnak, tanulatlanok, nem tudnak olvasni, mocskot hagynak maguk után és a többi. Ezzel meg lehet vádolni felnőtt embereket – noha azért érdemes figyelembe venni, hogy honnan is érkeztek és milyen körülmények voltak adottak számukra -, de a gyermekeket egyszerűen nem lehet.

Egy gyermek nem tehet a háborúról, a szegénységről, éhezésről és nyomorról. Egy gyermek ebbe már beleszületett, amellyel meg lehet vádolni a szüleit, vagy épp a társadalmat, de ezen nevetgélni véleményem szerint elképesztően prosztó és gusztustalan. A menekültek kérdése – bármilyen háborúban – egy olyan megoldandó feladat, amelyet az állam magára kellene, hogy vállaljon. Ehhez képest ott tartunk, hogy szinte egyik napról a másik két és fél év után el kellett hagyniuk a lakhelyüket többeknek és ez a szám akár 4000 is lehet a közeljövőben. És igen, itt lehet és kell is vitatkozni arról, hogy miként működik a segélyezési rendszer, kik kapnak ilyen támogatást, milyen felzárkózási és munkalehetőségeket kapnak ezek az emberek, de elsősorban nem azon kellene szörnyülködni, hogy gyermekeknek az utcán kellett aludniuk?

Milyen keresztény, nemzeti, európai ország az, amely megenged ilyet magának? Egy magánszemély szállásolta el ezeket az embereket, tehát megint arról van szó, hogy egy civil oldotta meg úgymond a problémát. A keresztény egyház megint csak hol van? Kunyerálni szeretnek minden formában, adót fizetni már kevésbé, de az emberek megsegítésével is sokszor pontosan így vannak. De ez nem feltétlen katolikus viselkedés, hiszen Spanyolországban például a hajléktalanoknak sokszor a katolikus egyház által fenntartott helyek biztosítanak ételt, szállást, vagy akár orvosi ellátást is. Van, ahol a rendszer nem annyira működésképtelen, mint Magyarországon, ahol az egyház elképesztő pénzeket zsebel be, nem fizet egy vasat sem a közösbe, de legalább emellé még kunyerál is, hogy aztán a bajbajutottakon a legritkább esetben segítsen.

Tudom én, hogy egyszerűbb vicces kommenteket megejteni ilyen esetben – erre szavaztak, menjenek Hatvanpusztára -, de itt aluliskolázott, az őket körülvevő világot sokszor sajnos fel nem fogó emberekről van szó, akik felnőttekként persze más kategóriát képviselnek, de ne felejtsük már el, hogy itt gyermekek tucatjairól van szó. A kormány lényegében az utcára dobta őket és nem ajánlott fel eddig semmiféle megoldást, hiszen elmondásuk szerint Kárpátalján nincs háború. Ez igaz ugyan, de sok családnak már nincs is hova visszamennie, mert a házukat eltüzelték, vagy egyszerűen az időjárás martalékává vált. Békében hazamehetnek halálra fagyni télen? És igen lehet, hogy ilyen körülmények között nem kellett volna 3-4-5 gyermeket vállalni, de sokszor ezek az emberek nem kaptak megfelelő oktatást – írni és olvasni sem tudnak sokan – nem beszélve a szexuális felvilágosításról. Sokan a gyermekben látják a kiteljesedésüket, megint mások a segély miatt vállalnak gyermeket.

Semmi sem fekete, vagy fehér és nem is arról van szó, hogy ezek az emberek nem követtek el semmiféle hibát, de miért a gyermekek igyák meg ennek a levét? Nyilvánvalóan át kell gondolni a támogatási rendszert, mert semmi értelme 2,5 évig szórni a pénzt, miközben ezek az emberek sokszor munkalehetőséghez sem jutnak. Az más kérdés, hogy ez kinek a hibája, de ilyen esetekben – még ha maga a menekült is hibáztatható egyes esetekben – azért mégis csak az állam felelőssége a dolog. Egy megfelelő program, vagy rendszer lehetőséget tud biztosítani ezen emberek számára. Persze ez a kisebbség, hiszen a legtöbben élni tudtak a lehetőséggel és már elhelyezkedtek vagy valahol Magyarországon, vagy külföldön, de mindig lesznek olyanok, akiknek ez nem megy. A megoldás nem az, hogy feltartjuk a kezünket és történjék ami történik. Ha egy gyermek azt érzi, hogy magára lett hagyva, az későbbi felnőtt élete során vissza fog még köszönni. Egy nyomorban született gyermeken örökre meglesznek a nyomai a szegény múltjának, amely okozhat pozitív változásokat is nála, nem kérdés, de alapvető oktatás nélkül ugyan jó ember még lehet, de ritka az, hogy hasznos tagjává válik a társadalomnak. Véleményem szerint cél kellene, hogy legyen ezeknek az embereknek az integrálása és ahelyett, hogy egyesek humorizálnak ezzel kapcsolatosan, talán fel kellene fogni, hogy a helyzet nem olyan vicces. Orbán a hibás vagy sem – nyilván ő a hibás -, a helyzet elfogadhatatlan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!