NEHAZUGGY

Ez a pökhendi stílus nem fog segíteni a helyzetükön

Lázár Gergő | Augusztus 21, Szerda | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,829,150 forint, még hiányzik 1,170,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– Mivel magyarázná, hogy 2001-ben még 5,3 millióan vallották magukat római katolikusnak, 2011-ben már csak 3,7 millióan, és a friss népszámlálási adatok szerint már csak 2,6 millióan vallják magukat annak.

– Számomra kérdéses, hogy jól tették-e föl a kérdést. A megtévesztő adatok és kérdések elbizonytalanodást okoztak. Másrészt vannak, akik személyiségi jogaik megsértését látják abban, hogyha a vallásuk felől érdeklődnek. Erről konkrét tapasztalataim is vannak. Számos olyan emberrel beszélgettem, akik rendszeresen járnak templomba, a népszámlálási kérdésben mégis személyiségi jogaik megsértését látják, miközben mindenki arról beszél, hogy a vallás magánügy. Ezután joggal teszik fel a kérdést a templomba járó emberek is: „miért kérdezik meg tőlem, hogy milyen vallású vagyok?” Másrészt kétségtelen, nem szabad letagadnunk, hogy az ifjúság egy részét teljesen át tudták alakítani az abszolút liberális, LMBTQ-szellemben.

– Ezzel magyarázza a hívek számának csökkenését?

– Ezzel is, ugyanakkor a félelem is szerepet játszott, mert azt gondolhatták a válaszadók, hogy nem jó, ha tudják, milyen vallásúak.

Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek szavai ezek, akivel nagyinterjút készített az Index. Az interjú persze egy erős kifejezés, inkább udvariaskodó alákérdezésekről és a Fidesz-féle politikai kereszténység propagandájába illő válaszok csokráról van itt szó, amelynek apropója nyilván az volt, hogy augusztus 20. a kereszténység egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb ünnepe, hiszen István király azon döntése nélkül, miszerint kereszténnyé teszi az országot, elveszett volna Magyarország. Ez inkább egy feltételezés, amire legfeljebb közvetett történelmi bizonyítékok léteznek, de van az a közönség, amelynek jól hangzik, hogy az egyháznak és a kereszténységnek tartozunk hálával a magyar nép létezéséért. De térjünk vissza az érsek mondandójához, aki úgy véli, hogy nem azért csökkent elképesztő mértékben a magukat katolikusnak vallók száma Magyarországon, mert mondjuk az egyház olyasmiket tett volna, amivel már nem tudtak közösséget vállalni sokan, hanem azért, mert egyrészt rosszul tették fel a kérdéseket, másrészt pedig megsértették volna a személyiségi jogaikat. Na meg persze a félelem, mert mi van, ha kiderül, hogy keresztények?

Nem vitatom, lehetséges, hogy van ilyen ember is, aki ma keresztényként retteg Magyarországon (ebben az esetben elgondolkodnék azon, hogy a magát kereszténynek és a kereszténység legfőbb védelmezőjének tartó, 15 éve uralkodó Orbán-kormánynak mi ebben a felelőssége), de hogy nem azért feleződött meg 20 év alatt a római katolikusok száma Magyarországon, mert tömegek félnek, az egészen biztos. Ha az ember naponta követi a körülötte lévő világ történéseit, akkor azért nagyjából megértheti azt is, hogy miért hagyják el egyházat a keresztények, akik a legtöbb esetben ettől nem szűnnek meg vallásosnak lenni, csak egyszerűen nem akarnak már semmilyen közösséget vállalni azzal az egyházzal, amely mentegeti a pedofilokat, pedofilok bűnsegédeiért lobbizik és lényegében lepaktált a kormánnyal, amiért cserébe rengetek közpénzt, ingatlanvagyont és mindenféle kiváltságokat kap. Vannak persze a mai napig nagyszerű egyházi vezetők, akik nem a pénzt és a hatalmat tartják szem előtt, hanem a hivatásukat: mások, különösen az elesettek megsegítését, gyámolítását, de az ő hangjuk egyre kevésbé hallatszik. Erre tökéletes példa Thoma László református lelkész esete, akinek Balog Zoltán csupán annyit mondott, hogy nem büntetés, következmény az, hogy kirúgták a munkahelyéről azért, mert távozásra szólította fel a püspököt a kegyelmi botrányban vállalt szerepe miatt.

Lehet itt mindenféle baromsággal magyarázni a hívek eltávolodását, de elég egyszerű ennek az oka. Persze a katolikus egyház azt csinál, amit akar, picsoghat, hogy az LMBT-lobbi meg a mocskos kommunisták miatt csökken az egyházat látogatók száma, de csak azért, mert hazudnak saját maguknak, még nem fog javulni a helyzet. Ha nem képes a megújulásra, a társadalmi igényekhez való alkalmazkodásra valamilyen formában az egyház, úgy szerintem igen gyorsan kisebbséggé fognak válni a nagyon kereszténynek mondott Magyarországon. Talán eljön majd annak is az ideje, hogy ha már beleszólnak a politikába és ezzel a törvényhozásba is, akkor elkezdenek adót fizetni úgy, mint minden más ember ebben az országban. Nem csak kuncsorogni fognak a drága hívek pénzéért, de majd a közösbe is befizetnek. Úgy hiszem, hogy érdemes átgondolni azt, hogy mennyire keresztény még ez az ország, és az egyháznak mennyi köze is van a valódi keresztény eszmékhez. Mert Jézus tanításai igencsak eltérnek attól, mint amit a kapzsi, hataloméhes egyház jelenleg képvisel. A kivételeit megillető tisztelet ellenére.

Nem biztos, hogy mindenkinek megfelelő egy olyan egyházban lenni, ahol vannak elvárások, kötöttségek, egyfajta igényesség. Annak, akinek nincs igazi meggyőződése, sokkal könnyebb vasárnap szórakoznia, hemperegnie az ágyban, mint misére menni.

Szerintem erről van szó. Pontosan az ilyen lenéző, lesajnáló, prosztó, tahó, sértő kijelentések miatt fordul fel sokak és egyre többek gyomra attól, amit az egyház képvisel. Egyfajta igényesség? Vallásosnak lenni igényességet jelent? Tehát nem vallásosnak lenni egyenlő az igénytelenséggel? Ha valaki elmegy szórakozni, társadalmi életet él, barátokkal találkozik, majd esetleg másnap sokáig alszik, akkor ő egy senki, mert nem a templomban ette a fene szépen felöltözve, ájtatos arccal vasárnap délelőtt? Miért kell lenézni mindenkit, aki nem ért egyet a hitünkkel? Miért kell úgy viselkedni, mintha valamiféle morális csimborasszó lenne az egyház tagjának lenni és azt vasárnaponként demonstrálni? Ha valamit, hát pont ennek a moralitásnak az ellenkezőjét bizonyította az egyház az utóbbi években. Nem egy vagy két alkalommal, hanem több száz esetben, különböző országokban. Át kellene gondolni, hogy mit is nyilatkozik egy egyházi vezető, pláne akkor, amikor a báránykái milliós számban hagyják ott a nyáját.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!