NEHAZUGGY

A világszínvonalú állami szolgáltatásokat helyettesítő giccses bohóccirkusz

Molnár Bálint | Augusztus 21, Szerda | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,829,150 forint, még hiányzik 1,170,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahhoz képest, hogy szeptembertől megint drágul a Netflix, vagy ahhoz képest, hogy nekünk, magyaroknak a búza és a belőle sütött ~~négy év alatt több mint 40 százalékkal megdrágult~~ kenyér az életet jelképezi (legalábbis a pozícióban lévő agrárminiszter szájába adott közhelygyűjtemény szerint, ami azért elég sok mindent megmagyaráz), nem utolsó sorban ahhoz képest, hogy micsoda összefosást rendezett tegnap a Kovács Desikerült Zoltán-féle, a szétvert Meteorológiai Szolgálat helyén technikai problémákkal küzdő HungaroMet időjárási előrejelzéseit állítólag egész nap vizslató operatív törzs, és mindenek felett ahhoz a megszámlálhatatlan, a mimagyarságról, kereszténységről, szuverenitásról, megmaradásról, nemzeti nagyságról és egyéb, szomorúan kiüresített, hányásig ismételt, cseppfolyós, patetikus panellel kapcsolatban elhangzott dagályos szónoklathoz képest, ami augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén elhangzott, sehol nincs az alább megénekelni szándékozott kínom.

Ámazonban. Mivel semmi kedvem nem volt tegnap – és ez ma reggelre se múlt el – akárcsak egyetlen szót is pazarolni a főnökük függöny mögötti sunnyogásával párhuzamosan (jó, Krausz Ferenc kitüntetése kedvéért elősündörgött a takarásból) Magyarország születésnapján saját magukat ünneplő és Szent Istvánnal mérő állampárti kis és még kisebb formátumú megélhetési politikusok dagályos szózataira (és ez szerintem nagyon jól van így, különben is a napra kitolt és ottfelejtett Kövér László nádfedeles ünnepi hányása után már bárki bármit mondhat, fel se tűnik), azt nem tehetem meg, hogy egyetlen hang nélkül elmenjek az idei csilliárdos államalapítási ünnepi rongyrázás emblematikus, egyetlen fotóban megörökített siralmas giccsparádéja mellett. Egyetlen fotó. Atyaúristen, de milyen fotó.

Amiben minden benne van annak az országnak a tragédiájáról, ahol az ezeréves államiság és a 21. század nagyobb dicsőségére egy ereklyeszállító szerelvény rekonstrukciója nemzeti prioritás, a szimbolikus, demagóg árnyékpolitizálás homlokterének középpontja, de ahol a saját okádásában fetreng az állami vasúthálózat, ahol a személyszállító szerelvények pont olyan állapotban vannak, mint évtizedekkel ezelőtt, a vonatközlekedés pedig a jelenben élni és megélni próbáló, A pontból B pontba eljutni kívánó, ezért adót fizető populáció számára a túlélőshow-k világát idézi. És ahol a jelen minden nyomorúságát rá lehet kenni és meg lehet magyarázni a 10-15-40 évvel ezelőtti nyomorúságra/nyomorúsággal.

Szóval, igen, azt akarnám szóvá tenni, hogy nagy menetben van a férfiöltözők, vak komondorok és pedofilbűnözők segédeinek megkegyelmező humánerőforrások pártjának és kormányának szóvivője, aki a teljes csereszabatos női és emberi jelentéktelensége takarásából azzal bújt elő pár napja és írta be magát kitörölhetetlenül a köztudatba, hogy egy Rogán Bűnöző Antal kottáját idéző ünnepi termelési jelentésben előadta, hogy 2024-ben, az orbáni állampárt zsinórban negyedik kétharmados ciklusának idusán a 15 éve a kormányzás közelébe nem került Gyurcsány miatt van 40 fok a magyar kórházak kórtermeiben miatta dühöng a klímakatasztrófa a kórházakban, miatta maradnak el műtétek, miatta nincs wc-papír és kézfertőtlenítő, miatta nincs elég ápoló és miatta brutálisak a várólisták. Ezt a lelki hajótöröttet Vitályos Eszternek hívják, és mint láthattuk, tegnap is kitett magáért Isten éltessen, Magyarország jeligére:

Tisztában vagyok vele, hogy a giccs, vagy ha úgy tetszik a rossz ízlés még esztétikai vagy szociológiai kategória létére is nehezen definiálható, pláne nem politikai kategória, ahogy a hála sem az, de ez a koncentrált gusztustalanság azért elég félreérthetetlen. Tudom, hogy nem ügy ez a retinát kiégető, agysejteket pusztító bazári ízléstelenség ott, ahol az állam gyakorlatilag összeomlott a saját és a maffiavezér súlya alatt, ahol a magyarok gyógyítását, emberhez méltó életét, az őket megillető minimumszolgáltatásokat 15 éve következmények nélkül felülírják a NER-oligarchia saját érdekei, ahol milliárdos gigahitelt vesznek fel az elvtársak a kínai kommunista haverjaiktól, hogy milliárdos gigahitelt nyújtsanak a balkáni haverjaiknak, miközben a kórházban gyógyulni kívánó magyarok a saját levükben főnek meg, mert Gyurcsány nem engedi, hogy a Fidesz klímákat szereljen fel a magyar közkórházakban, de ahol az állampárt repülőteret vásárol magának, miközben az adófizetők a miniszterelnök vejének és üzleti körének irodaházait vásárolja meg 40 százalékkal túlárazva azért, mert nekik a haza az első, de az még annál is fontosabb, hogy a törvényesen ellopott közpénzvagyonok tulajdonosai lehetőleg soha ne menjenek csődbe, ha már piaci viszonyok közt, önerőből a sarokig nem bírnak eljutni. (Mondat vége.)

Világos még számomra is, hogy ahhoz képest, hogy Szent István országa 2024-re nyugati mércével már alig mérhető, a kormánya Berlin, Stockholm és Brüsszel mocskolása közben Moszkva és Peking felé gazsulál úgy, hogy az állami szolgáltatások, az életszínvonal, a jövő, a lehetőségek és a perspektívák szempontjából a harmadik világot idéző állapotban van, tényleg szóra sem érdemes, hogy a negyedik kétharmadával pöffeszkedő kormány szóvivője az államalapítás ünnepén magára rángatja a függönyt, odaáll az Aranyvonat elé, két derék (?) huszár közé és előadja ezt a gyomrot forgató giccsparádét. Nem nagy ügy, és nem is az a kérdés, hogy mennyire kell ahhoz nőként és emberként végletekig szervilis, túlmozgásos, túlteljesítési kényszerrel megvert, bármire képes lelki nyomorultnak lenni (és most valaki képzelje, hogy ezek rendeznek olimpiát, és annak milyen lenne a megnyitója), hogy valaki ehhez a szélsőségesen ripacs, zsúfolt kompozícióhoz a nevét és az arcát adja, hanem hogy ezek a giccsemberek megteremtették maguknak a giccsemberek országát. Ahol ez a csicsás, habosbabos, díszes, ámde közönséges és túlzó bóvli a menő. Ami természeténél fogva többnek és másnak akar látszani, mint ami. Ez a világszínvonalú egészségügyet, vasúti közlekedést, oktatást helyettesítő bohóccirkusz az, ami nem mellesleg eredményesen kápráztatja el tizenöt éve a legvadabb giccsembereket, akiknek – ahogy Hermann István filozófus írta A giccs című művében – az „egyéniségében szinte kódolva van a rajongás a giccs, a bulvár, a semmit mondás iránt.” A giccsember „megragad a szemlélet fokán, csak a látszattöredékek felfogására képes, a hangzatos demagóg szavakra és gondolatokra fogékony, jellemző rá a gondolati mélység hiánya, az intellektuális lustaság, a készen kapott »érzelmek« , »értékek« kritikátlan átvétele.”

Lehet, hogy én vagyok a büdösbunkó ehhez a vásári parádéhoz, e sekélyes, felszínes, ripacs fidesznemzeti szimbólumoknak a befogadásához, de Vitályos nagysága, az augusztus 20-i giccsparádé koronázatlan győztese révén szerintem mindenképpen körbeértünk. És egy szót nem kellett kiejtenie a száján, a látvány mindent a helyére pakolt. Nem ügy, de azért némi magyarázóerővel bír arra nézvést, hogy miért tartunk itt, ahol. Mert ezt a szennyet zabáltatják velünk, erről szól a propagandájuk, a társadalmi kísérletük tizenöt éve. Mindegy, csak ne kelljen gondolkodni, visszakérdezni, kételkedni. Ennek a mindenből csúfot űző, hamis, ízléstelen szörnyűségnek a befogadásához nem kell semmilyen képzettség, semmilyen erőfeszítés. Meg kell zabálni, ahogy ők előre megrágták nekünk. Isten éltessen, Magyarország! Zabálj és ne gondolkodj! Addig jó nekik, amíg ezzel a giccsparádéval beéred.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!