2002-ben az Európai Bizottság elfogadta a klímasemlegesség és az éghajlati kötelezettségvállalás teljesítése érdekében az európai épületállomány energiateljesítményét előirányzó jogszabályt. Ekkor még távolinak tűnt, hogy húsz évvel később már sokkal többet kell tenni a célok eléréséért, sőt, sok tekintetben alapvetően más kiindulópontokat kell meghatározni. Sürgetőek a változtatások, mert az eddigi irányelvek szerinti lépések az épületek energiateljesítménye javítása érdekében mára már roppant kevésnek bizonyultak. A Bizottság mostani felülvizsgálata nyomán tett javaslatai azonban sajnos – várhatóan – mégsem lesznek elegendőek ezen a területen sem az Európai Zöld Megállapodás (Fit for 55) ambiciózus céljainak teljesítéséhez.
Az Európai Unióban az épített környezet a legnagyobb energiafogyasztó. Az épületek az energiafogyasztás 40 %-át használják fel, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 36 %-ért felelősek (ez utóbbi az épületek teljes életciklusára vonatkozik). Könnyen belátható, hogy az épített környezet energiahatékonysága alapvető mértékben befolyásoló tényező a módfelett ambiciózus szén-dioxid semlegesség három évtized múlva tervezett elérésében.
A felmérések szerint jelenleg az Európai Unió épületállományának csak háromnegyede tekinthető valamilyen mértékben energiahatékonynak. Az épületek felújítása – becslések alapján – 5-6 %-kal csökkentheti az uniós országok teljes energiafogyasztását, és mintegy 5 %-kal pedig a szén-dioxid kibocsátást. Az épületállománynak évente csak 1 %-nál kisebb részét újítják fel. Egyelőre tehát nincs jele annak, hogy lendületes felújítási, korszerűsítési hullám zajlana az EU-ban. A korszerűsítés pedig a szociális lakhatás egyébként akut problémája megoldásának területén is komoly előrelépést jelenthet, mert jelenleg az EU lakosságának 8 %-a energia-szegénységben él, nem tudja biztosítani otthona fűtését.
Ugyanakkor az Európai Unió területén – az 1990 előtt épített – tíz épületből hét energiapazarló (nem hatékony szigetelés, fosszilis tüzelőanyaggal történő fűtés), ráadásul a meglevő épületállomány 90 %-a valószínűleg még 2050-ben (EU tervezett klímasemlegességének céldátuma idején) is használatban lesz. Az energiamegtakarítás eddigi világos kudarca az utólagos, és teljeskörű felújítás hiányának tudható be. Kiderült, hogy a legtöbb eddig megvalósított felújítás gyakorlatilag szinte semmi energiamegtakarítást nem eredményezett, mindössze a felújítások 0,2 %-a esetében történt lényeges energiamegtakarítás. Az Európai Bizottság tavaly októberi, erre vonatkozó jelentése világosan beszámolt arról, hogy a kudarc lényeges oka egyértelműen az, hogy EU-szerte az építési szabályok nem az energetikai teljesítményszinten alapulnak, és változatlanul lehetővé teszik – vagy legalábbis megengedőek – a fosszilis energiaalapú fűtési rendszerek telepítését.
A sürgető környezetvédelmi elvárások mellett nem lenne elhanyagolható mértékű az építmények átalakításának társadalmi haszna sem. Az energiaszegénység, amelynek alapvető oka a korszerűtlen otthon, olyan társadalmi vészhelyzetet eredményezhet, ami 96 millió embert fenyegethet az EU-ban.
Nagyon lényeges tehát nem csak új épületirányelv kidolgozása, hanem annak bevezetése és végrehajtása is. Az építkezés és felújítás ráadásul munkaigényes, ami becslések szerint az EU területén az energiahatékonysági beruházásokkal további legalább 160 000 új, korszerű technológiákat alkalmazó munkahelyet hozhat létre. Ahhoz, hogy klímavédelmi ambícióknak megfelelő építési irányelv szerinti átalakítás megtörténjen, még 2030 előtt legalább 3 %-kal szükséges növelni az alapos felújítások arányát az Európai Unióban. Az alapos (un. mély felújításnak) átalakításnak azonban akkor van értelme, ha így sikerül elérni az épület (korábbi állapotához viszonyított) 75 %-os energiamegtakarítását, és az ilyen módon csökkent energiaigényt végül teljes mértékben megújuló energiaforrás fedezi.
Az épületek jelenlegi energiahatékonyságának ismerete nagyon lényeges lenne éppen az új korszerű építési, felújítási irányelvek kidolgozása érdekében. Ettől azonban ma még nagyon távol vagyunk. Jelenleg energiatanúsítványt mindössze 11 államban kell feltölteni a központi nyilvántartásba. Az energiatanúsítvány aránya is nagyon eltérő a tagállamokban, mindössze három országban (Dánia, Hollandia, Írország) haladja meg a 15 %-ot.
Önmagában az építmények energiamegtakarítása természetesen csak egy szelete a klímaváltozáshoz alkalmazkodásnak, és a környezet jelenleginél hathatósabb védelmének. Ma mindössze irányelvek felülvizsgálata, és újabbak kidolgozásának szintjén foglalkozik az EU az épületek energiahatékonyságának kérdésével. A technikai megoldások már léteznek, a cél pedig teljesen világos. Politikai akaratra és befektetésre van szükség az építőipar átalakításához. Az Európai Unió támogatni és koordinálni képes az átalakítást, a megoldások kivitelezése azonban a tagállamokon múlik.
2021. 12. 29.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.