NEHAZUGGY

Az, hogy mi a véleményem Magyarról vagy Gyurcsányról vagy bárki másról, lényegében irreleváns

Megszólíttattunk. Szerkesztőségileg is és konkrétan én személy szerint is, az egyik cikkem alatt kialakult szópárbajban. Azt kérte az egyik olvasó-hozzászóló, hogy zárjunk ki bizonyos embereket, mert vállalhatatlan stílusban írják le a véleményüket. Nos, úgy vélem, mivel nem vagyunk kommentbíróság, és nem is hozunk ítéleteket senki felett, ezért sajnos ebben a formában nem tudunk segíteni.

Az ugyanakkor tény, hogy beleolvasva némely magasröptű cigányozástól és faszszopózástól hangos epeömlésbe, szerintem is indokolt volna, hogy kicsit nézzen mindenki magába. Tény, hogy én is észrevettem, hogy a személyemet érő vállalhatatlan hangnemű kritikák ki tudnak hozni a sodromból, éppen ezért intenék mindenkit önmérsékletre. Ez úton is szeretnék bocsánatot kérni Mérlegelő nevű olvasónktól, akit egyszer igencsak indulatosan küldtem el melegebb égtájakra! Bocsánat érte, egyáltalán nem volt helyénvaló. Nem mentségemre mondom, de akkor én is egy hétre visszavonultam és kiszellőztettem a fejemet, mert úgy éreztem, hogy aggasztóan az agyamra ment a politika, hogy már szinte csak az állati énem tör felszínre ahelyett, hogy 10-ig számolnék. A kollegáim javasolták, hogy ne olvassam a kommentszekciót, mert csak felidegesítem magamat. Azóta így is teszek, de mivel nekem fontosak a visszajelzések, ezért néha ennek ellenére is bele-beleolvasok ezekbe. Így találtam rá arra a hozzászólásra, amire most reagálni kívánok. Dacára annak, hogy a szerkesztőség már állást foglalt ebben a kérdésben. 

Mindenek előtt azt le kell írnom, hogy tapasztalatom szerint kétféle kommentelő van: az egyik, aki idetéved trollkodni és kurvaanyázni egy öblöset, aki jobban szeret írni, mint olvasni. A másik típust az úgynevezett törzsolvasók képezik, akik rendszeresen olvasnak minket és írnak véleményt az írásaink alá. Mindenkinek megvan az álláspontja, a legtöbben értelmes, választékos, kulturált, tájékozott módon szoktak adott témához hozzászólni. És igen, ez az egész ott durvult el, amikor feltűnt a politikában a Magyar-jelenség, és a kommentfal ezzel két részre szakadt. Azokra, akik utálják első pillanattól, és azokra, akik kedvelik, vagy legalábbis nem gyűlölik engesztelhetetlenül. Innentől kezdve a mi írásainkra is sajátos reakciók születnek. Az egyik hozzászóló, aki ebben az ügyben megnyilvánult és gyakorlatilag megszólított, ezt írta: 

Tisztelt Vogronics András! Én is ezt kérdezem. De tudom, hogy válasz nem lesz. De ez is egyfajta válasz, mindennél egyértelműbb. Úgy gondolom ezek után nem érdemes ezt az oldalt látogatnom, és még néhányan az itt kommentelők közül elgondolkodhatnátok ezen. Hiszen a cikkek innentől kezdve, még ha többnyire jók is, teljesen hiteltelenek, mert a demokratikus elköteleződéssel tejesen összeegyeztethetetlen az általam a továbbiakban meg nem nevezett kommentelő dehumanizáló, öncélúan gyűlölködő kommentjeinek reakció nélkül hagyása, komment oldalon pedig ebbe beszállni céltalan és lélekromboló. Legyen ez az oldal a szerkesztők szándékai szerint, egy Magyar Pétert kritikátlanul támogató, az ellenzék többi részét gyalázó oldal, és akkor az itt kommentelők nyugodtan Gyurcsányozhatnak, imádhatják Magyar Pétert, nem kell az energiáikat a velük egyet nem értőkre pazarolniuk, és remélhetőleg a látogatottság is olyan szintre nő, hogy az adomány fülnek nem kell többé a többit kitakarni. Sok sikert kedves Vogronics András, én ebben már nem kívánok részt venni. Marha nagyot csalódtam bennetek. És ha már bennetek is, akkor mire lehet számítani ebben az országban. Elnézést, hogy nem használtam ocsmány szavakat és így élvezhetetlen lett a komment. (Kövécs Gábor)

Sajnos nem olvastam akkor, amikor ezt a hozzászólást Gábor megfogalmazta, mert ha olvasom, azonnal reagálok, mint ahogy egyébként szokásom, ha megszólítanak; igyekszem mindenkinek személyesen válaszolni. De akkor most. Őszintén megvallva, az, hogy nekem mi a véleményem Magyar Péterről vagy Gyurcsány Ferencről vagy bárki másról, majdhogynem irreleváns. Egyikért sem rajongok, ahogy általában is ismeretlen számomra ez az érzés, ha politikusokról van szó. Egyetlen élő és alkotó/romboló politikai figurának sem voltam és ha eddig nem, ezután már nem is leszek szerelmes híve. Véleményem van adott helyzetekről, történésekről és eseményekről. Ezekre szoktam reagálni én is, a kollégáim is. Nem emlékszem, hogy bármelyikünk valaha bármely írásában valamely párt mellett nyíltan letette volna a voksát, igaz, hogy én például soha nem csináltam titkot abból sem, hogy egyáltalán nem vagyok DK-szimpatizáns. (Se.) Ebbe most végképp nem szeretnék belemenni, hiszen ezt a részét az identitásomnak már több cikkemben érintettem.

Ugyanakkor az is fontos, hogy igazságot sem szeretnék tenni. Nem hiszem, hogy itt bárki azzal vádolható, hogy a véleményét rá akarja erőltetni másokra. Soha nem volt ilyen cél. Senkit nem akarunk semmiről meggyőzni, egyik vagy másik oldalra állítani, elsősorban összefüggésekre próbálunk rávilágítani, elgondolkodtatni akarunk, nagyon sokszor csak kérdéseket feltenni, semmint az egyetlen igaz választ ráerőszakolni bárkire. A szerkesztőség nem Magyar-párti, mint ahogy nem vagyunk Gyurcsány-ellenesek sem. Mindössze a saját értékrendünk szerint értékeljük a munkájukat, a tetteiket és a napi megnyilvánulásaikat. Mint mindenki másét is egyébként. Ha tetszik, ha nem, Magyar Péter tényező lett a politikában, tehát nem tudunk nem foglalkozni vele, nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, különben ezzel az erővel mi is beállhatnánk a rogáni propaganda zászlója alá. Ahol vagy tudomást sem vesznek róla, vagy reggeltől estig gyalázzák. Én személy szerint Gyurcsány Ferenc mellett nagyon sokáig kiálltam, és olyannyira Gyurcsány-ellenes vagyok, hogy neki és a feleségének – Szakács László volt szocialista képviselőn keresztül – még a könyveimből is küldtem dedikált példányt. Annyi válasz nem jött, hogy kösz. Zárójel bezárva.

Még valami. Az Európa Expressz nevű Facebook-csoport is átvette az írásaimat, amely egy köztudottan DK-közeli, de mindenképpen ellenzéki, Fidesszel szemben álló fórum. Amikor az első kritikámat megfogalmaztam az árnyékkormánnyal szemben (Magyarról akkor még semmit nem tudtunk, csak azt, hogy a világon van) lényegében azonnal szankciós listára tettek. Ott éreztem először annak a szektaszellemnek és bálványimádásnak és kizárólagosságra törekvésnek a szelét, ami a Fidesz sajátja. Ott szembesültem először igazán azzal, hogy ha kritikusan szólalok meg egy véleménybuborékban, milyen gyűlölet tud kiszakadni emberekből. Szóval ezzel azt szeretném mondani, hogy én ott tanultam meg azt, amit már tudnom kellett volna: hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Speciel én nem is szeretnék. Mindenkinek vannak saját gondolatai, ahogy nekem, ahogy a kollegáknak, ezeket szoktuk megosztani veletek. Semmiképpen nem azért – hiszen semmi alapja nincs -, hogy azt a vádat kapjuk az arcunkba, amivel a fent idézett úriember vádol. Én nem Kövécs Gábornak írok, hanem mindenkinek. Amikor SZERINTEM Gyurcsány elismerésre méltót mond, vagy tesz, elismerem. Amikor SZERINTEM balfaszkodik és ártalmas, amit művel, akkor szóvá teszem, kérdéseket teszek fel. De az, hogy egymást gyilkolják az olvasóink két politikus miatt, bármely két politikus vagy egy vagy tíz miatt, számomra ijesztő és elkeserítő. Ha szabad ezt kérnem: mindenki szálljon magába, gondolja át egy kicsit azt, hogyan beszél azzal, akivel állítólag egyébként nem esküdt ellenségek.  

Nem utolsó sorban. A támogatást egyáltalán nem azért kérjük, hogy a Seychelle-szigeteken koktélt szürcsöljünk az öt literes vödörből (nem mintha ez ne lehetne legitim életcél), hanem mert úgy gondoljuk, hogy nincs rendben az, ami körülöttünk történik, és mert talán nem ártunk azzal senkinek, hogy a szabad véleménynyilvánítás apró fórumaként hangot adunk annak, hogy nem lenne muszáj ennek így lennie. Ez nekünk fontos. Lehet, hogy nem úgy tűnik sokaknak, de ez is munka. Idő, energia, erőfeszítés. Kitölteni lehetőleg értékelhető tartalommal a mindennapokat, olyat tenni az asztalra, amiért nem kell szégyenkezni sem holnapután, sem két év múlva, az időt és energiát vesz igénybe. Talán nem evidens, de rengeteg háttérmunka ellenőrizni a hiteles forrásokat, dokumentálódni, pontosan idézni, összerakni egy-egy gondolatmenetet, majd azt a mi sajátosnak, egyedinek gondolt hangvételünkbe, stílusunkba csomagolni… ez akkor is munka, ha sokak szerint nem az. Hogy még mindig nem dobtuk be a törölközőt, az kizárólag annak tudható be, hogy vagytok néhányan, akik értitek, hogy ez munka, és fontos nektek. 

Közhelyes, de legalább nem hazugság: mi is emberek vagyunk, nekünk is vannak jobb és rosszabb napjaink, mi is hibázhatunk, tévedhetünk. Szoktunk is, elismerjük. Az idei év durván megpörgette a közéletet, nyilván ezzel a mi életünket is. Csak annyit szeretnék kérni, hogy legyetek megértőbbek egymással szemben, és ne akarjátok egymást meggyőzni a saját igazatokról. És igen, ha valakiből kikívánkozik valami, akár részletesebben is, nyugodtan küldje el nekünk, a vendégrovatunkban örömmel biztosítunk megjelenési felületet neki. Mert ahogy írtuk: minden, ami nem gázol bele a másik ember méltóságába, az jöhet. A magam részéről ennyit szerettem volna elmondani. 

András

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább