A lemeztektonika elmélete és a tapasztalati megfigyelések alapján a Föld – korábbi szóhasználattal – élettelen természeti része – folyamatosan aktív és az idők során állandóan változások színtere volt. A kérget alkotó lemezek mozogtak, megállíthatatlanul újraformálták a bolygó külső, szilárd kérgét. A lemezek mozgását élénk vulkanizmus és a lemezek peremén felhalmozódó feszültség által táplált földrengések kísérték. Az emberiség történetének kezdeteitől megtapasztalta, hogy vulkánok kitörése és a pusztító földrengések egyaránt kivédhetetlen csapást jelentenek. Az ilyen természeti csapások megjósolhatatlansága miatt évezredeken keresztül jobbára transzcendentális okokat kerestek az ősi, de a későbbi társadalmak is. Az elmúlt kétszáz év alatt a geológia fejlődése nyomán vált világosabbá, hogy ezeknek a pusztító erejű eseményeknek kiváltó oka a földkéregben keresendő, ám a összefüggő oksági magyarázattal végül a lemeztektonikai elmélet szolgált.
Bár a lemeztektonika számos kérdést még mindig nem tud megválaszolni, a szilád kéreg lemezeinek mozgásával kiváltott jelenségekre egyértelmű és racionális magyarázatot ad. A Föld jelentős vulkáni aktivitású övezetei és földrengések kipattanási zónái bizonyíthatóan a lemezek szegélye mentén vannak. A szilárd kéreg óriási darabjainak interakciói nyomán ébredő erők és energia ezekben a zónákban szabadul fel, létrehozva vulkánokat és a földrengések fészkeit. Ugyanakkor a magmás vulkáni tevékenység az óceáni lemezek mozgásának egyik hajtóereje. A lemezek szerkezetalakító aktivitásához társult vulkáni tevékenység nagyságrendjére rávilágít, hogy ma a Földön mintegy 500 működő vulkán ismert a Föld felszínén (NASA Goddard Space Flight Center adatbázisa szerint). Ezek közül 50 – 70 vulkán évente, 160 pedig az elmúlt évtized során legalább egyszer kitört. (További 550 egykor aktív vulkán ismert az írott történelem adatai alapján. Ezek közül alvó vulkánnak minősíti a Smithsonian Intézet globális vulkán megfigyelési programja a tízezer év óta inaktív vulkánokat.) Sajnos azonban szinte egyáltalán nem ismert tengerek és óceánok mélyén működő, viszont bizonyosan nagyon jelentős hatású óceánközepi hátságokon levő vulkánok száma, ugyanis ma még a világtengerek aljzatának 95 %-a (!) nincs térképezve, gyakorlatilag feltáratlan (National Oceanic and Atmospheric Administration adatai szerint). Ironikus, bár bizonyos mértékig érthető tény, hogy a Hold felszínének 98 %-át és a Mars felszínének 90 %-át az emberiség már feltérképezte. A lemezek határán ébredő feszültség által keltett kisebb (5,4 magnitudo alatti) rengések nagyon gyakoriak, a szeizmikus észlelési hálózat ezeket folyamatosan rögzíti is világszerte. Épületekben kárt okozó rengés 1442 volt, erős földrengés (6 – 6,9) 135 esetben, súlyos károkat okozó (7 – 7,9) kilenc esetben és egy (8-as magnitudójú) súlyos károkat okozó földrengés történt 2019-ben. Az elmúlt évtizedben lényegében hasonló volt a földrengések nagyságrend szerinti évenkénti megoszlása. Az erős (7 feletti rengés) azonban különösen akkor katasztrofális hatású, ha a rengés a tenger alatt pattan ki és a mozgási energiáját átveszi a víz. Így keletkezik – szerencsére ritkán – a cunami, ami a szárazföldre kilépve megállíthatatlan és kivédhetetlen pusztítást okoz.
A lemezek „működésének” egyik legjobb példája a Csendes óceáni lemez, ami egyúttal a legnagyobb kiterjedésű kéregdarab is. Az óceán aljzatában végighúzódó kelet-csendes óceáni vulkáni hátság a csendes óceáni lemezt elválasztja a környező négy lemeztől (Észak-amerikai, Cocos, Nazca és Antarktika lemezek). Az óceán alatti hátság nagyjából 2000 km távolságra Dél-Amerika partvonalától, azzal párhuzamosan húzódik. A lemezek távolodási sebessége Peru és Chile partvonala előtti tengeri térségében a legnagyobb, 16 cm/év. (Ez a legnagyobb mért mozgási sebesség a Föld lemezeinek között.) A lemezek folyamatos mozgási interakciója élénk vulkáni tevékenységet, földrengési centrumok és mély árkok kialakulását eredményezi a szerkezeti (tektonikus) vonalak mentén. A Csendes óceán medencéjét keretező 40000 km hosszú, patkó alakú Tűzgyűrű a lemeztektonikai folyamatokat kísérő jelenségek kialakulási területe. Itt található a világon (a ma ismert) legmélyebb óceáni árok (Mariana árok), aminek térségében két lemez ütközésekor az egyik lemezszegély a másik alá bukott. A Guam szigettől keletre elhelyezkedő tektonikus eredetű árok alja 10920 m mélyen van (Challenger Deep). A Csendes óceán aljzatában a peremeket szegélyező árkok szubdukciós (alábukó lemez) zóna részeit képviselik. A kelet-csendes-óceáni hátságon elhelyezkedő Hawaii árok alja 5500 m mélyen van. A tenger felszíne fölé 1200 m – 4100 m magasra emelkednek ki a jelenleg is nagyon aktív vulkáni kúpok. A hegyek magmakürtői az aljzaton egy 15 km sugarú területen belül vannak. (Az óceáni aljzat süllyedése itt a leggyorsabb a Földön, 2,5 mm/év.) A Tűzgyűrű méltán kapta nevét. 452 vulkán ismert ebben a kiterjedt övezetben, ami a világ aktív és alvó vulkánjainak háromnegyedét jelenti. Az elmúlt 12000 évben a Föld 23 legnagyobb vulkánkitörése ebben az övezetben történt A történelem során feljegyzett legnagyobb vulkáni erupció is 1815-ben itt következett be, ekkor tört ki az indonéziai Tambora vulkán. A világon bekövetkezett földrengések 90 %-a, a legnagyobb magnitudójú rengések 81 %-a a Tűzgyűrű mentén jött létre. (Az ismert eddig legerősebb 1960-as chilei földrengés volt, az is a Tűzgyűrűből indult ki. ) Az un. sekélyrengések eredete legtöbb esetben a tengeralatti vulkáni hátságok területére vezethető vissza. A mélyrengések azonban a lemezek interaktív zónájában keletkeznek, a hullámokat a kéregben vetődési, törési felületek, zónák továbbítják, ezért a keletkezés helye (hipocentrum) és a felszíni megjelenés helye (epicentrum) legtöbbször különbözik. A Tűzgyűrű kialakulása és aktivitása a lemeztektonika közvetlen következménye, a nagyléptékű folyamatok megnyilvánulása. A hatalmas kiterjedésű óceáni kéreglemez északi részén főleg lemezszegély alábukása (szubdukció) a meghatározó folyamat. A nyugati rész folyamatai jóval bonyolultabbak, mert ott számos kisebb lemez (mikrolemez) ütközik az csendes-óceáni lemezzel. Számos geofizikus – pusztán elméleti becsléseken nyugvó modell alapján – azt gondolja, hogy 250 millió év múlva a Csendes óceán peremén levő szubdukciós (alásüllyedési) zónák bezárulnak. Ahogyan Ausztrália, Ázsia és Amerika majd közelít egymáshoz fokozatosan, úgy új szuperkontinens alakulhat ki, ami akár hasonló is lehet a régi Pangeához. Néhány geológus szerint a Csendes óceánhoz hasonlóan a nagyon távoli jövőben az Atlanti óceán és az arktikus óceán szintén eltűnhet, és egyesülhetnek egy új világóceán formájában.
2020. 08. 02.
A korábbi részek:
Spectator: Csak a változás állandó (1. rész)
Spectator: Csak a változás állandó (2. rész)
Spectator: Csak a változás állandó (3.rész)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.