Az ötven év óta diadalmasan fejlődő lemeztektonika merőben átformálta az emberiségnek a Föld felszín fejlődéséről alkotott elképzeléseit. Természetesen az időközben gyarapodó ismeretek, eredmények újabb megoldásra váró kérdéseket helyeztek ismételten a kutatások előterébe. Számos folyamat, jelenség okának feltárása máig a viták kereszttüzében van, köztük az egyik leglényegesebb, hogy milyen földtani erők és hogyan alakítják, befolyásolják a lemezek mozgását. A mai ismeretek szerint a Föld szilárd kérgét hét nagy és további tíz kisebb lemez alkotja.
A legnagyobb, 103 millió km² kiterjedésű, gyakorlatilag egészében tengerrel fedett csendes-óceáni lemez. A kéregnek ez az óriási kiterjedésű eleme évente 7 cm sebességgel halad észak-nyugati irányban. A nagy kéreglemezek sorát a 43,6 millió km² területű dél-amerikai lemez zárja. (A hét óriási szilárd lemez a Föld felszínének 95 %-át fedi le.) Az ezeknél kisebb, további tíz lemezdarab közül öt, mérete miatt mikrolemez, amelyek egyenként „mindössze” 1,1 – 3,3 millió km² területűek. A kérget alkotó darabok anyaga forróbb, nagyobb sűrűségű bazalt (óceáni típus) vagy fajlagosan könnyebb, hidegebb és merevebb szerkezetű kontinentális gránit kőzetek családja. A kőzettani összetétel tulajdonságai miatt a kéregtípusok jellegzetesen más módon viselkednek a lemezek mozgása során. A széttartó, távolodó lemezek között mély tenger alatti szakadékvölgy rendszer jön létre, ahol intenzív vulkáni működés zajlik és bazalt láva tör fel. Lényegében ekkor az óceáni kéreg növekszik, miközben ezzel távolítja, eltolja a kontinenseket hordozó lemezeket. Egyik legismertebb példa erre a széttartó mozgásra a Közép-atlanti hátság, ahol a hasadékvölgyből felszínre került magma az óceáni kérget gyarapítja. A lemezek ütközésekor rendszerint az egyik, általában a nehezebb anyagú lemez szegélye a másik, könnyebb kőzetből álló alá kerül. Ilyen esetben a kontinentális szárazulat szegélyén gyakran mély árok alakul ki. Abban az esetben. ha egyik lemez sem sűrűbb, nehezebb a másiknál, akkor egyik lemez sem bukik alá, nem kerül a másik lemez alá. Az ütközés eredményeként viszont a szárazulat szegélyén magas hegyláncok torlódnak fel, emelkednek ki. Ilyen típusú ütközés eredménye az indiai és eurázsiai lemezek határán felgyűrődött lánchegység, a Himalája.
Számos esetben azonban a lemezek nem ütköznek, hanem szegélyek mentén surlódnak, és ennek eredményeként a kettő határán tektonikus (szerkezeti) törészónák alakulnak ki, de más kölcsönhatás a lemezek között nincs. Többnyire a tenger aljzatában, esetenként azonban szárazföldi területen is kialakulnak ilyen jellegű szerkezeti feszültségzónák (pl. a kaliforniai Szent András törésvonal). A föld fizikáját tanulmányozó tudósok egyetértenek abban, hogy lemezek mozgásának hajtóerejét a földköpeny konvekciós áramlásai biztosítják. A kutatók véleménye azonban már megoszlik arra vonatkozóan, hogy a plasztikus vagy folyékony magma folyamatos felfelé történő mozgása a jellemző, vagy pedig konvekciós cellák feláramlása történik. Az utóbbi elgondolás mellett szól, hogy esetenként a forró köpeny-kőzetek konvekciós cellái elérik a felszínt és ott a kéreg meggyengül. Ennek következtében ezeken a területeken új kiterjedt szakadékvölgyek (un. riftek) alakulnak ki, majd új óceáni medence jöhet létre. Számos kutató a földtani idős során létrejött egykori ősi szuperkontinensek széttagolódásának meghatározó okát ebben a folyamatban látja. A lemeztektonikai folyamatok és azok okai természetesen a kutatók szerint jóval összetettebbek és nagyon sok egyedi folyamattal kombináltak. A geofizikusok többsége a legjelentősebb hajtóerőnek a köpeny konvekciós áramlását tartják. Az óceáni hátságok mentén lezajló magmatizmus miatt táguló lemez nyomást gyakorol és távolítja egymástól a lemezszegélyeket. Ez azonban csak a folyamatokat meghatározó erő egyik típusára ad magyarázatot. Az ütköző lemezek mozgását meghatározó harmadik erő a lesüllyedő, alábukó idősebb, hidegebb lemez húzóereje, ami a melegebb részeket is igyekszik lehúzni.
Számos kutató határozottan úgy véli, hogy ez utóbbi, a gravitáció erejét is magába foglaló hajtóerő a leginkább meghatározó a lemezek mozgása során. A lemezek mozgása mögött elképzelhetetlenül nagy fizikai és geológiai erők vannak. A Föld kérgét alkotó minden lemez az aktuális mozgását tekintve eltérő mértékben és sebességgel halad, miközben a lemezek határán különböző folyamatok – távolodás, süllyedés vagy ütközés – zajlanak le. A lemezek szerkezeti és térbeli mozgásának következményei a felszínen is jól érzékelhetők. A lemezhatárok többsége mentén heves vulkáni működés, földrengések tapasztalható és a múltban elkezdődött hegységvonulatok kialakulása ugyancsak a kéreg lemezeinek aktivitásához kapcsolódik. A lemeztektonikai folyamatok alapvetően és mélyrehatóan formálták és jelenleg is formálják bolygónk felszínének arculatát. A folyamatoknak ma már többnyire van tudományos magyarázata ugyan, azonban a lemezek mozgásához köthető szeizmikus és vulkáni események megbízható módon egyelőre – minden tudományos erőfeszítés ellenére – nem jelezhetők előre.
2020. 07. 30.
A korábbi részek:
Spectator: Csak a változás állandó (1. rész)
Spectator: Csak a változás állandó (2. rész)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.