NEHAZUGGY

Nem a gazdagsággal van a baj

Swan Edgar | Augusztus 14, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Az uborkaszezon még tart, így sajnos be kell érnünk kevéssel. Igazán nem szép dolog Magyar Pétertől, hogy mostanában nem csinált semmi olyat, amibe belekapaszkodhatna a pártpropaganda, így kénytelenek a régebbi csontot csócsálni:

Nem véletlen, hogy Magyar Péter – a korábbi ígéreteivel ellentétben – mégis felvette az európai parlamenti (EP) mandátumát, mert ezzel több mint 7 millió forintnak megfelelő havi fizetés is jár, és Brüsszelben kisebb eséllyel ismerik fel szórakozóhelyeken és luxuspartikban, mint Magyarországon. (Origo)

Hát igen. De ugyanennyit keres például Deutsch Tamás is, aki olyan sokat nem tett hozzá az ország jobbá tételéhez, ellenben nem éppen a kereszténykonzervatív életvitel mintapéldánya. Szájer József is ennyit keresett amúgy, ám a fideszes EP-képviselők többségéről azt sem lehet tudni, hogy kicsoda és mit csinál. Az ilyen hírekkel és álhírekkel több probléma is van. Mármint nem azzal, hogy éppen mivel vádolják melyik ellenségüket, mert az már szerintem az ember egyik fülén be, a másikon ki. Megszoktuk. A nagyobb gond szerintem az, hogy azt hitetik el a társadalommal, hogy jómódúnak lenni valamiféle bűn, hogy aki bizonyos színvonalon él, az nem lehet más, mint élősködő. Van ilyen persze, hiszen engem is a végtelenségig fel tud dühíteni, hogy a közpénzből élősködő gazemberek milyen pofátlanul rázzák a rongyot azok arcába, akiket meglopnak. Ám nem ártana azt is tudatosítani a populációval, hogy aki viszont saját erejéből, saját eszének, munkájának és szorgalmának köszönhetően keres bőven az átlag fölött, esetleg vállalkozó, akár milliárdos, az azt csinál a pénzével, amit csak akar. Sőt, normális országban bárkinek a fizetésébe bele kellene férnie egy finom ebédnek egy jó étteremben, egy pohár pezsgőnek, egy megfelelő autónak, és persze a létbiztonságnak. Olyan létbiztonságnak, ami mellett el lehet menni nyaralni, nem kell rinyálni a rezsiszámlától és nem kérdés még hó végén sem, hogy telik-e kajára.

Ez az alap, és onnan kellene azon agyalni, hogy ha becsületes munkával elérhető akár a luxus is, akkor mi mit tehetnénk azért, hogy eltanuljuk a módját. Mármint aki vágyik arra, hogy a szükségesnél több pénze legyen, mert ez egyrészt nem vágya mindenkinek, másrészt annak azért nagy ára is lehet a család és a magánélet rovására (iszonyúan nagy szerencse kell ahhoz, hogy ez ne így legyen), ezt az árat nem mindenki óhajtja megfizetni. Én sem tenném. Csak azt akarom mondani, hogy nyugodtan élvezze a munkája gyümölcsét az, aki megdolgozott érte, gazdagnak lenni egyáltalán nem bűn, és eléggé beteg dolog az, hogy Magyarországon szégyellni kell a nyaralást, a jó autót, az éttermet. Holott a baj azzal van, hogy itt a többség nem a munkájával, tehetségével, szorgalmával, kockázatvállalásával gazdagodik, hanem a mások rovására, közpénzből. Úgy, hogy annak semmi ellentételezése nincs. Jelenleg úgy néz ki, hogy Magyar Péter tesz valamit a fizetéséért, de az erősen érdekelne, hogy Deutsch Tamás, Gál Kinga, Németh Szilárd és a többiek mi a bánatos francra kapják a fizetésüket, hogy a hazug, tolvaj Schmitt Pált, vagy a dicstelenül távozni kényszerült Novák Katalint miért tartjuk el, nekik miért jár a luxus? Csak azt akartam elmakogni, hogy semmi baj nincs azzal, ha valaki tehetős, ahogy azzal sem, ha úgy él, ahogy az átlag nem tud. Az egyetlen fontos pont az, hogy hogyan szerezte azt a pénzt. Ha saját erejéből, úgy nincs hozzá közünk, és nem irigykedni kell, hanem tanulni tőlük. Ha azonban nem a saját erejéből, ha másokat károsít, lop meg, ha közpénzből húzza az érdemtelenül magas fizetését, ha a mi keservesen megkeresett pénzünket költi, akkor van hozzá közünk. Ezért van közünk még Orbán trottyos nadrágjához, a felesége gumival összefogott zsíros hajához és Mészáros Lőrinc csecse új feleségéhez is. Mert mi fizetjük. Akkor is, ha baromira nem akarjuk.

A kedden ismertetett legfrissebb felmérés szerint a britek jelentős többsége Nagy-Britannia újbóli EU-csatlakozására szavazna, ha erről ismét népszavazáson lehetne dönteni.

A brit EU-tagságról 2016-ban tartott referendumon országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre voksolt.

Nagy-Britannia 2020. január 31-én távozott az Európai Unióból, majd a 11 hónapos átmeneti időszak lejártával az EU egységes belső piacáról és vámuniójából is kilépett.

A legnagyobb brit közvéleménykutató csoport, a YouGov azonban új, 2032 brit állampolgár bevonásával elvégzett országos reprezentatív felmérésében kimutatta, hogy ha most népszavazást tartanának az EU-csatlakozásról, 59 százalék arra voksolna, hogy Nagy-Britannia lépjen vissza az Európai Unióba, és csak 41 százalék szavazna az újbóli brit EU-tagság ellen.

A válaszadók 55 százaléka hibának nevezte a kilépésről döntő nyolc évvel ezelőtti népszavazás eredményét, 34 százalék vallja továbbra is azt, hogy a referendumon helyes döntés született.

A YouGov olyan formában is feltette a kérdést, hogy ha Nagy-Britannia még az EU tagja lenne és most kellene szavazni a további brit uniós tagságról, a résztvevők miként voksolnának.

A keddi kimutatás szerint a brit választók 62 százaléka ebben az esetben a bennmaradásra, 38 százalékuk a kilépésre szavazna. A YouGov hangsúlyozza ugyanakkor, hogy jelenleg egyetlen országos brit politikai párt programjában sem szerepel az újbóli népszavazás kiírása Nagy-Britannia EU-tagságáról. (MTI)

Az Angliában élő ismerőseim szerint súlyosan megrázta az országot a kilépés. Pontosabban az a pillanat, amikor szembesültek a következményekkel, és ez bizony csak a Covid-járvány után következett be. Egészen odáig mindent elfedett a pandémia és a többség úgy gondolta, ha annak vége, akkor kezdődik az országos boldogság. Mindenkinek lesz jól fizető munkája, a kerítést is elkezdhetik majd fonni – természetesen kolbászból -, béke és boldogság köszönt rájuk. Hiszen eddig az volt az összes bajuk, hogy jöttek az álnok migránsok, és elhappolták a bennszülöttek elől a jó munkákat. Mostanra már kiderült, hogy az egykori gyári munkásból nem lesz sem agysebész, sem szakképzett ápoló, úgyhogy az egészségügyi rendszer elkezdett a fejükre szakadni. A fizetések nem lettek magasabbak és bizony egy csomó munka – például mezőgazdasági munka – elmaradt, mert nem jöttek a vendégmunkások, a britek pedig nem óhajtanak hidegben-hőségben gürcölni a földeken kevés pénzért. Az külön sokkot okoz az országnak, hogy nem ám csak ők őrzik elszántan a határaikat, de bizony ők sem utazgathatnak, vagy éppen telepedhetnek le szabadon más országokban. A brit gazdaság nyilván össze sem hasonlítható a magyarral, mégis megrengette az országot a Brexit. Összeomlani nem fog az ország, talpra fognak állni, de valószínűleg már értik, hogy semmit nem nyertek, ám meglehetősen sokat veszítettek a kilépéssel. Szerintem nem kell olyan nagyon sokat várni, és ha most nem is szerepel a kormány programjában a csatlakozás, elő fog még kerülni az a téma. Jó lecke volt ez, de nem ártana, ha mások is tanulnának belőle.

Én mindenesetre jó ébredezést és nagyon szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!