NEHAZUGGY

És van bőr a képükön 21. századi körülményekről beszélni

Molnár Bálint | Augusztus 9, Péntek | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, hogy nem vagyok túl eredeti, ha azt írom, hogy én ezt már tényleg nem hiszem el, de attól még ezt kell írnom, mert ez a helyzet. Tegnapi hír – parányi csepp a teljes hatalomtechnikai-politikai elvetemültség, valamint az érdemi kormányzásra való rácseszés tengerében -, hogy himnusz-emlékhelyet és turisztikai központot építenek 8,5 milliárd forintból vagy forintért (?) a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Szatmárcsekén. Ezt onnan tudjuk, hogy tegnap együttműködési megállapodást írt alá erről a korrupció kormánya és a kevesebb mint 1500 fős falu önkormányzata. Ennél a 8500 millió forintos fantasztikus fejleménynél csak az indoklás verte ki nálam jobban a biztosítékot, köszönhetően a Csák János idő előtti távozása nyomán a helyére kapaszkodott Hankó Balázs nevű kulturális és innovációs miniszternek, aki a Kölcsey Ferenc születésnapján tartott budapesti találkozón volt szíves közölni, hogy a községben olyan turisztikai központ jön létre, amely Szatmárcsekét a „magyar szív közepévé tudja tenni”, és 8,5 milliárd forint szolgálja majd annak a tizenöt ingatlannak, annak a harmincezer négyzetméternek a megújítását, amely mindezt lehetővé teszi.

Arról nem szólt az MTI tudósítása, hogy erről a grandiózusnak számító (különösen állami megszorítások idején grandiózusnak számító fejlesztési tervről előzőleg megkérdezték-e a magyar turizmus megújításának legfontosabb állócsillagát, Orbán Ráhelt, vagy egyenesen az ő utasítására született ez a döntés, de engem odabaszott ez a hírecske. Valamivel jobban, mint az a másik, szintén tegnapi hír, amelyik arról szólt, hogy Varga Judit bukott igazságügyi miniszter balatonhenyei ~~rezidenciájának~~ ingatlanának (értsd: egy egykori parasztház romjaira épített hagyományőrző épület) szomszédságában (egy 150 fős faluban mindenki szomszédja mindenkinek) adta át a rejtélyes okoknál fogva még mindig miniszteri pozícióban lévő, korábban gerincproblémák miatt megműtött Gulyás Gergely a 250 millió forintból megújult kultúrházat, egyúttal további fejlesztéseket is ígért a helyieknek.

Ha közelebbről megvizsgálnánk, hogy a 8500 millióban hányszor van meg a 250 millió, akkor biztosan találnánk alkotmányos költségekkel kapcsolatos érdekességeket is, de most nem végzünk matematikai műveleteket. Az a helyzet, hogy egyáltalán nem vagyok a vidéki fejlesztések ellensége, sőt, nagyon is egyetértek azzal, hogy az elnéptelenedő, reménytelen helyzetben lévő, semmilyen perspektívát nem kínáló magyar falvakra, községekre, kisebb és nagyobb településekre rohadtul ráfér minden támogatás és fejlesztés. Sokkal jobban, mint az ország szálloda-, jacht- és kastélytulajdonosaira. Tegnap is késő lett volna habos-babos ígéretek és mézesmázos hitegetés helyett életet lehelni a végeken egyik napról a másikra vegetáló közösségekbe. Ámde itt már nem erről van szó, bármilyen hangzatos is, hogy az egykori Kölcsey-kúria helyén egy többfunkciós, integrált kulturális intézmény (bármit is jelentsen ez a lombkorona nélküli lombkoronasétányok és a 40 centiméteres kilátók országában) részeként jön létre a Himnusz-emlékhely és az új Kölcsey Ferenc-emlékkiállítás, de a fejlesztés fontos része a műemléki csónakos fejfás református temető felújítása is.

Nagyszerű, hogy dacára mindenféle infrastrukturális fejlesztések, beruházások Lázár János általi leállításának, a korrupció kormánya májusban eldöntötte, hogy márpedig Szatmárcseke Himnusz-emlékhelyének komplex fejlesztése nem tűri a halasztást, ezért vállat a vállhoz vetve indította útjára a beruházást: a térség fideszes országgyűlési képviselője, a református közösség az Építési és Közlekedési Minisztérium, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium. Nem kétlem, hogy Csoma Zoltán, Szatmárcseke független polgármestere és az egész község nagyon örül a fejlesztésnek, amely szerinte „az egész magyarságnak szól”. Nem hiszem, hogy van élő ember, aki nem örül egy fejlesztésnek, ahelyett, hogy ne örülne. Idézném viszont Tilki Attilát, a térség fideszes országgyűlési képviselőjét, aki arra emlékeztetett, hogy a Himnusz születésének 200. évfordulóján nyújtották át Orbán Viktor miniszterelnöknek az elképzelés alapjait tartalmazó anyagot. „Szatmárcseke tényleg egy szakrális hely, amelyet meg kell nézni mindenkinek”. A fejlesztési program célja, hogy 21. századi körülmények között fogadjanak majd csoportokat, lehetőség lesz zarándokutak szervezésére, és hogy be tudják majd mutatni a Himnuszt a világnak.

Ha jól értem a Fidesz helyi bátor emberének száján kikönyöklő Freud mestert, akkor ez a Nemzeti Összetartozás Hídjával, a valamivel több mint 4 milliárd forintból elkészült, sátoraljaújhelyi rekord méretű kétirányú kötélhíddal vetekedő beruházás is Orbán Viktor kegyéből, kegyelméből és párját ritkító nagyvonalúságából jöhet létre, ha ő rábólintott, hogy márpedig kell egy újabb szakrális hely a népnemzeti nyomorúság közepére, akkor egy ilyen beruházás akkor is a kormányozni legalább tudó csürhe prioritáslistájának elejére kerül, ha közben a kínai kommunisták és mások hiteleiből működik az ország. Nem én vagyok az első, aki rájött arra, amit mindig is tudott: hogy ennek a legalább kormányozni tudására oly büszke erőszakszervezetnek az identitáspolitizáláson, a szimbolikus politizáláson kívül semmilyen érdemi, valódi politikája nincs. Se oktatáspolitikája, se egészségpolitikája, de a rendszert működtető nagyipari korrupción kívül, ami lényegében a legfőbb politikájuk, még értelmezhető gazdaságpolitikájuk sincs. Ezért sajátítottak ki mindent, ami nemzeti és helyezték át kultúrharcos dimenzióba. Mert ez számukra maga az egzisztenciájuk, a létezésük, a létezéshez való kizárólagos joguk feltétele. Megértették a korábbi hangos pofáraeséseikből, hogy az ország, a társadalom, az egyes csoportok valódi problémáinak megoldása nem konvertálható olyan könnyedén politikai tőkévé, mint a nemzeti büszkeség húrjainak idétlen pengetése. Ezért akkor is hisztérikusan, rángatózva kapaszkodnak az általuk kisajátított szimbólumaikba, amikor lényegében minden összeomlik, elsüllyed körülöttük.

Ezért lesz súlyos gazdasági megszorítások, üres államkassza, nemzedékeket eladósító gigahitelek felvétele idején Himnusz-emlékhely Szatmárcsekén, de nem ám valami, a névadójához hű, egyszerű, szerény, de vállalható és méltó beruházás, hanem a valóság által egyáltalán nem indokolt grandiózus szemfényvesztés, 30 ezer négyzetméternyi térkő az Orbán-dinasztia bányáiból. 8500 millió forint értékben álmodtak nagyot megint az amúgy is rommá sarcolt nép bőrére egy olyan pillanatban, amikor minden azt indokolná, hogy legalább most ne, basszátok meg. Miközben az életben lévő magyaroknak nem tudnak emberhez méltó egzisztenciát biztosítani (ha korábban a világgazdasági konjunktúra okán ez sikerült is, mostanra elmúlt), gondozzák a temetőket és arról álmodoznak 8,5 milliárdért, hogy tömegek lepik el a pár száz lelkes falut, hogy 21. SZÁZADI KÖRÜLMÉNYEK között csodájára járhassanak a magyar szív közepének. És ráfér a pofájukra a 21. századi körülmények és zarándokutak emlegetése, miközben abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megy oda vonat, és ha igen, hány átszállással, hány órás késés mellett abszolválható ennek a szakrális helynek a megközelítése, és vajon be kell tolni a vonatot az állomásra, vagy azt talán nem?

Velőtrázóan felháborító, hogy miközben az országot az energetikai korszerűsítésektől a pedagógusbérekig, a kórházi klímakatasztrófától a MÁV totális összeomlásáig minden tekintetben a sötét középkorba taszítják vissza (és a fejekről nem is beszéltünk), mert az mégsem lehet, hogy a Lölő-jelenségnek ne legyen miből megtankolni a luxusladikot, ennek a turisztikai – és mivel róluk van szó – nyugodtan nemzeti nyavalygási központnak nevezhető emlékhelynek a létrehozására kisebb települések egész éves költségvetését égetik el. A 21. századi körülmények nevében. Tudom, hogy ez a tetves 8,5 milliárd csak a jéghegy csúcsa, de azt sajnos így is megmutatja, hogy miért nem lesz ebből a 93 ezer négyzetkilométerből egy normális, élhető ország, ahol a 21. századi körülmények a populáció számára is adottak, nemcsak a népnyúzók számára.

Címlapkép: Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter a Himnusz emlékhelye című beruházásról tartott budapesti tájékoztatón 2024. augusztus 8-án. Mellette Csoma Zoltán, Szatmárcseke független polgármestere (b) és Tilki Attila fideszes országgyűlési képviselő (j). (Fotó: MTI/Kovács Attila)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!