NEHAZUGGY

Apropó, igazság! Ez az, amivel ti valahogy mindig hadilábon álltok

Vogronics András | Augusztus 2, Péntek | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy látszik, Menczer Tamás bukott sportriporter egy ideje a birkózószőnyegen alussza édes álmait, mióta a NER alányúlt, és átvitt értelemben belőlük éldegél. Pontosabban belőlünk, mert ugye ő is adóforintokból kapja a luxuséletéhez a havi apanázst, ezért cserébe gondolom, elvárják tőle az ilyen és ehhez hasonló fenyegetőzéseket:

„Azt tudom Önnek mondani, hogy hozzám eljutnak információk a Tisza Párt belső köreiből, mert ott nem zárnak résmentesen a történetek, és az emberek beszélnek. Kétfajta információ jutott el hozzám. Ugye én azt mondtam Magyar Péter kritikájára, hogy egy ilyen beszédet nemhogy elmondani, megérteni is sokkal nehezebb, mint az, amit ő a diszkóban csinált. Jelesül, hogy bántóan fiatal lányok orális kielégítését imitálta, már elnézést kérek. És ugye hozzám kétfajta információ jutott el a Tisza Pártból. Az egyik az az, hogy Magyar Péter, amikor meghallja az én nevemet, idegesen rágcsálja az asztal szélét, mint egy zavarodott óvodás kisgyerek. Ez helyes, helyesnek gondolom, maradjon is így, így is fog maradni, majd teszünk és teszek róla. De a másik, hogy a tiszások azzal vigasztalják magukat, hogy amit én leírtam és elmondtam, azt nem szabad, ilyet nem szabad leírni és elmondani. Erre viszont az én válaszom az, hogy micsoda? Megcsinálni szabad, amit mindenki lát és ami az igazság, azt elmondani nem szabad? Ez egy furcsa demokratikus fölfogás. Tehát, azt tudom mondani minden baloldalinak, tiszásnak is, gyurcsányistának is és mindenkinek, hogy mindig ki fogom mondani róluk az igazságot, számíthatnak rám, és én leszek a legrosszabb rémálmuk, a jeges leheletemet fogják érezni a tarkójukon, úgyhogy számíthatnak rám a jövőben is az igazság kimondásával kapcsolatban.”

Jól van, Tomi, jól van! Nyugodj meg, nyugalmat szippantsál, testvér! Mert a végén még megüt a guta, vagy te is belesodródsz valamiféle tettlegességbe, mint Ábrahám kolléga. Ennyire nem kell fullba nyomni a kretént! Másfelől valamit eljátszani, elmutogatni vagy éppen eltáncolni nem ugyanaz, mint valóban megtenni. Valami olyasmit, amit például élesben nézhetett végig a nagyérdemű Borkai Zsolt főszereplésével azon a bizonyos adriai tivornyán. Vagy amikor A. Tibor karateedző felrúgta a kisfiút, majd hideg vízzel fellocsolta a padlóról a megrémült gyereket. De szerintem elég csak az összes megvalósult pedofil cselekményre gondolni, ahol sajnos megtörténtek az aktusok, a jó keresztény és fideszes kötődésű elvtársak félrenézése mellett. Tudom, ezek az esetek nem azonos fajsúlyúak, de jó lenne ezek kapcsán keménykedni, nem pedig vélt vagy egyelőre bizonyítatlan ügyek kapcsán propagandahisztizni és nagyfiúskodni.

Apropó, igazság! Ez az, amivel ti valahogy mindig hadilábon álltok. Ja, meg persze a béke pártján, tudjuk. Feltételezem, hogy ez is egy amolyan békés megnyilvánulás volt részedről, mert csak egy Sith beszél végletekben. Tudod, a sötét oldalról. Nekem úgy tűnik, hogy te ennek az oldalnak a legmélyebb, koromfekete bugyrából brekegsz, Tomikám, ez a baj. Nulla erkölcs, nulla következetesség, nulla önkritika. Ezek vagytok ti. És az úgynevezett igazságnak általában mindig két oldala van. Van a tietek, amit akkor is mantráztok, amikor a Holdról is jól láthatóan hazugság, és van a mienk, ami általában tényekkel és bizonyítékokkal vannak megtámasztva, ami számotokra olykor kínos és kellemetlen, még ha látszólag minden le is pereg rólatok. Ezért utáljátok a lipsiket, a független sajtót és mindenkit, aki erre lépte-nyomon rávilágít. Szerintem ne egyél sok csípőset, mert akkor ilyen hülyén erős lesz a dumád, amit mi itt, a másik oldalon, ahova száműztetek minket, annyira nem kultiválunk. Ha mást nem is tehetünk, mert tietek a hatalom, legalább szóvá tesszük, reagálunk rá. Persze nem ököllel, hanem szavakkal, ahogy ezt most én is teszem.

Köszi, hogy meghallgattál, de van egy rossz hírem! Nem lesz ez mindig így, ahogy te hiszed. Mint bizonyára tudod, a weimari köztársaság is megbukott, pedig ott aztán ment az aprítása a másképp gondolkodóknak és kevert fajúaknak. Ha elfogadsz egy jótanácsot: gondolj ezekre az időkre is, mert nem vagy te annyira öreg, mind főnököd, hogy ne élhetnéd meg majd ezeket a magasztos pillanatokat.

Más. Kiderült a Magyar Pravdából, hogy ezelőtt soha nem látott méretű, gigászi tűzijátékkal készülnek augusztus 20-ára a szervezők.

De jó! Ha jó a kedved üsd a tenyered!
Ha jó a kedved üsd a tenyered!
Köztünk vagy és jó a kedved másoknak is mutasd ezt meg:
Jó kedved üsd a tenyered!

Mindenre van pénz, bazdmg, csak arra nem, amire kellene. Gondolom, a kínai hitelből erre is fussa, meg minden szépre és jóra, a többi meg rohadjon meg ott, ahol van. Fő a szerénység és a visszafogottság. Majd megint elfüstölnek pár milliárdot, mert cirkusz kell a népnek. Jó, nem olyan, hanem ilyen, ahol szájtátva lehet nézni a drónokból kirakott szűzanyát és koronát a Duna felett.

Ez annyira magasztos és keresztényi, hogy István király csak forgatná a szemeit, ha ezt látná. Ekkora csinnadrattát még egy halott király emlékére sem csináltak a Föld nevű bolygón, az kurvaélet. De nálunk minden lehetséges, sőt általában az ilyen eseményeknél jön a geci lipsik iskoláztatása és hergelése, mert csak. Mert minél jobban támadják a miniszterelnök úr rögeszméit és fétiseit, annál jobban rá kell lépni a gázra, és meg sem állni Bicskéig. Ott meg aztán jobbra, és máris megérkezett a kedves állampolgár Hatvanpusztára, ahol a mi dicsőséges nagyurunk erődítmény fekszik, ahonnan intézi az ügyes bajos dolgait.

Bár az is igaz, hogy most el van tűnve Júdás, valószínűleg már az Adriai-tenger nyaldossa a királyi heréit, és éppen eldobta a borotváját egy útszéli rekettyésbe, hogy megint Robinson Crusoe-ként tűnjön majd fel Schmidt Mária kacsalábon forgó tengerparti kastélyában. Kell neki a pihenés, egy durva év durva hónapjai vannak mögötte, és ki tudj, mi vár még rá? Lehet, hogy jobb, hogy nem tudjuk?

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!