NEHAZUGGY

Náluk hitványabbak uralkodnak felettük

Vogronics András | Augusztus 1, Csütörtök | 10:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,438,210 forint, még hiányzik 1,561,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csak nem hagy, az istennek nem hagy nyugodni a korrupt oligarcha Posványoson előadott dumája, túl magas röptű volt az állítólag kimagasló intellektualitáshoz képest is. Utánanéztem jól, és azt találtam, hogy megint lebukott. Ugyanazzal. A cselekmény neve: lopás. Mi más lenne elvárható az egyszerű falusi miniszterelnöktől, akinek a saját maga által havi 6,5 millióra megemelt fizetése sem elegendő ahhoz, hogy visszafogja magát és ne lopjon. A hazudozással is jó kapcsolatban van, de most konkrétan az eltulajdonítás esete forog fenn.

Nem mintha a gyakori kérdések oldalát bárkinek megbízható tájékozódási forrásként akarnám ajánlani, most mégis egy érdekes megfejtést kell idéznem erről az oldalról, íme:

Ez a lattés, avokádós pirítós duma egy 2017-es interjúból származik, ahol Tim Gurner ingatlanmogul azt találta mondani, hogy az Y-generáció azért nem tud lakást venni, mert lattéra és avodákós pirítósra költik a pénzüket. Ebből aztán mém lett, mégpedig olyan kontextusban, hogy egyesek mennyire elszakadtak a valóságtól, mert azt gondolják, hogy a fiatal felnőttek a dekadens életmódjuk miatt nem tudnak lakást venni, és nem azért, mert az ingatlanárak fizetéshez mért aránya a többszörösére nőtt néhány évtized alatt.

Nos, ha ez így van (tételezzük fel), akkor Orbán vagy a szövegírója oda süllyedt, hogy ezt a mémet az értelmetlenségig kifordítva (a latté avokádó kifejezésnek konkrétan semmi értelme), vagyis a cinizmust és az iróniát véresen komolyra átfordítva a semmirekellő libsik szinonimájaként használta. Csodálatos. Van kérdés? Van.

Miért kell folyamatosan alázni és degradálni azokat, akik másképpen gondolkodnak a világról úgy általában, és Júdás fasisztoid diktatúrájáról partikulárisan?

Miért kell egy nyilvánosság előtt billogot nyomni mindenkire, aki szabad emberként, szabad gondolatokat fogalmaz meg, és ezeknek hangot ad?

Miért kell a slim fiten, és az egészséges életet előnyben részesítő embereken gúnyolódni csak azért, mert a beszélő mindennek a homlokegyenest ellenkezőjét képviseli?

Gondolom, hogy pont ezért. Mert a túlsúlyos, eltorzult despota a külsejével és az igénytelen megjelenésével is azt hirdeti, amit képvisel.

Továbbá mert a kereszténység nagy szószólójának gondolja magát és egy ideje beleszorult ebbe a szerepbe, ide baszarintanám a hét főbűnt, azokat, amelyeket pont neki kellene követendő példaként betartania a nagy nyilvánosság előtt, de amúgy otthon a négy fal között is, amikor senki nem látja: büszkeség, kapzsiság, harag, irigység, bujaság, falánkság és lustaság, amelyek ellentétesek a hét mennyei erénnyel. Amely erények egyébként már a bűnös ókori görögök idejében is megmutatták valakinek a szellemi és kulturális nagyságát. Megint idézet következik, aktualitása miatt fontos:

„Az erények azonosítása Platón nevéhez fűződik, aki az Állam című és további műveiben a jó és rossz ideája közötti különbségeket az emberi választható magatartások közötti különbségek szintjére vetítette le. Platón szerint az erények azáltal fejlődnek ki, hogy az embernek megszokásává válik a jócselekedet. Szerinte nem azért cselekszik valaki egy adott helyzetben jót, mert erényes, hanem azért erényes valaki, mert folyamatosan, megszokásként jót cselekszik minden helyzetben. Ez Platón szerint a léleknek a legfőbb jó, és meglátása szerint nem is lehet valaki igazán boldog, és egészséges lelkületű, ha nem az erényeket táplálja élete során.

Platón négy sarkalatos erényt definiált, ezek az erkölcsi erények:

- Igazságosság;
- Mértékletesség;
- Bátorság;
- Bölcsesség.

Platón és több más filozófus szerint a bátorság a legfőbb erény, mert ez teszi lehetővé a többi erény tanúsítását, amikor azokra szükség van. Szintén Platón artikulálta először (az Állam című művében), hogy a hivatások között a politikában van a legnagyobb szükség az erényességre, mert az erénytelenség a politikában képes a legtöbb kárt okozni. Minden hivatást meghatároz egy képesség, amivel adott esetben vissza is lehet élni. A politikus úgy tud a legtöbbet ártani, és Platón szerint úgy tud a legjobban visszaélni a helyzetével, ha a rá bízott hatalom birtokában nem erényes. Ezzel veszélyessé válik a társadalomra. Ezért Platón szerint »addig nem lesz vége a nép szenvedéseinek, amíg nem a bölcsek uralkodnak. Életében szerette volna az erényeket meghonosítani a politikában, és az általa alapított Akadémia nevű első felsőfokú intézményben a geometriai, matematikai és természettudományos ismereteken túl etikai és erkölcsi ismereteket oktatott társaival annak reményében, hogy az erénytelen harminc zsarnok uralmát egy erényes elittel váltsa fel«. Elterjedt mondása szerint: »A jó emberek politika-kerülésének az az ára, hogy náluk hitványabbak uralkodnak felettük«”.

Vagyis Platón, aki több mint kétezer évvel ezelőtt élt, megfogalmazta azt és arra figyelmeztetett, amit ez több mint kétezer évvel később beteljesített és a gyakorlatban alkalmaz. Ezért nincsenek jó emberek a politikában, ezért nincs (vagy legalábbis eddig nem volt még annyira se) kihívója a Júdás-féle rendszernek, mert a leghitványabb alak terpeszkedik a fejünk felett és teszi tönkre a közgondolkodást és közéletet. Többek között az ilyen megnyilvánulásaival és az általa képviselt erkölcsi zsinórmértékkel. Amely se nem erkölcsi, se nem zsinór. Egy vezető nem viselkedhetne, nem beszélhetne így, de mint tudjuk, Júdásra nem vonatkoznak sem írott, sem íratlan szabályok, sem itthon, sem külföldön. Ő minden, ami rossz, ő minden, amit elrettentő példaként emleget minden történelemíró és értelmiségi gondolkodó.

Ha egyházi, teológiai szinten nézzük az erényeket, akkor meg pláne nem lehet ezeket a kategóriák, mint a hit, a remény és a szeretet, rá nézve érvényesnek tekinteni. Köszönőviszonyban nincs velük. Bár a hit talán megállja a helyét, mert ha mást nem is lehet vele kapcsolatosan elmondani, azt mindenképpen, hogy a hitre és nem a tudásra alapozza a politikáját. Mi meg kapaszkodhatunk ebbe a megfoghatatlan fogalomba, már csak azért is, mert nem sok mindent hagyott, amiben bízhatnánk. Ezért hisszük, hogy egyszer vége lesz enne az egésznek.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!