NEHAZUGGY

Amire a NER ráteszi a kezét, annak annyi

Tamás Róbert | Július 30, Kedd | 7:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,438,210 forint, még hiányzik 1,561,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Zajlik az élet az Európai Unióban, a választások után most állnak fel a döntéshozó szervek, bizottságok, mindenfélék. Úgy tűnik, komolyabb változásokra van kilátás a közösség működésében. Ez pedig – természetesen – nem tetszik mimagyaroknak, hiszen már megint velünk akarnak kicsellózni, ez nem is kérdés. Ami pedig már régebben működik úgy, ahogy, annak is az a célja, hogy nekünk rossz legyen.

Egyelőre tanácskozások és érdemi viták folynak a kohéziós politika jövőjéről, amelynek problémáit minden tagország ismeri – mondta az InfoRádióban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének tudományos munkatársa. A gondokat öt nagy kategóriába lehet sorolni.

Az elsődleges Máthé Réka Zsuzsánna összegzése szerint az, hogy a legalacsonyabb fejlettségű régiók tudják legkevésbé kihasználni azokat az uniós alapokat, amelyek célja épp e régiók felzárkóztatása lenne. Ehhez kötődő probléma, hogy a háztartásokat vizsgálva a lakosok többségének ugyan előnye származik a jövedelmek és a munkahelyek kohéziójából, de a magasan képzettek és a magasabb jövedelemmel rendelkezők jobban járnak, mint a kevésbé képzettek. (Inforádió)

Tényleg? Akkor sok újdonságot nem kell megszokni, hiszen a magyar családtámogatási rendszer, adórendszer is pontosan ilyen. Azok tudják csak kihasználni, akiknek magasabb a jövedelmük, akik rászorulnának, akiket feljebb tudna emelni, azok kiszorulnak belőle. A kérdés már csak az, ha ez az Európai Unió esetében ilyen tisztán látszik, vajon a magyar viszonyok között, a kormány működése kapcsán mi a bánatos francért nem jelent problémát, ezen miért nem akarnak változtatni? Ez ugyanis tényleg megoldható lenne házon belül, nem kell egy csomó másik országgal megegyezni, egyszerűen csak át kellene alakítani a rendszert. De ez eszébe sem jut jó kormányunknak, hiszen nem véletlenül ilyenné építették fel.

Nem nyugszanak a kedélyek a párizsi olimpia megnyitója miatt. Miután már pontosan lehet tudni – sőt, eddig is lehetett tudni -, hogy semmi köze nem volt semminek a valláshoz, egyesek képtelenek megnyugodni. Mintha az még jobban bántaná őket, hogy nem volt szó az utolsó vacsoráról. Erőlködnek, szenvednek, kikérik maguknak, háborognak, rázzák az öklüket. Az az egyház, amelyik gyilkosnak nevezi azt a nőt, aki rendelkezni szeretne a saját teste felett, az, amelyik beleszól mindenbe, amihez még véletlenül sincsen köze, amelyik feljogosítva érzi magát annak megítéléséhez, hogy ki a jó ember és ki a rossz, és az, amelyiknek eszébe nem jut segítő kezet nyújtani a rászorulóknak, ám mindkét kezét nyújtja, ha közpénzhez, közvagyonhoz lehet jutni, háborog erősen. És még ha oka lenne erre! De nincs, ám képtelenek elengedni a lehetőséget, hogy mártírként tündökölhessenek. Tényleg abba kellene már hagyni. Mindenkinek jogában áll abban hinni, amiben csak akar. Ha Istenben és a kereszténységben, akkor abban, ám mindenkinek ahhoz is van ugyanakkora joga, hogy ne higgyen. Valamiért a keresztény egyház – most éppen a kalocsai érsek – jajveszékel és átkozódik, merthogy a muszlimokkal ezt nem mernék megtenni a franciák. Nyugi, meg mernék. Bele is haltak ebbe nem kevesen. A hittel nincs baj, a vallásra felépített üzleti vállalkozásokkal, azok nyomulásával és a máshogy gondolkodók iránti gyűlölettel, a másság elfogadásának képtelenségével bizony nagyon is nagy baj van. Az átkozódás helyett rendet rakhatnának a saját házuk táján, kiközösíthetnék, és átadhatnák a hatóságoknak azokat az egyházi embereket, akik kicsi gyerekeket abuzálnak. Azokat, akik életeket döntenek romba, és teszik ezt abban a biztos tudatban, hogy az egyház megvédi őket, nem eshet bajuk. A legtöbb, ami történhet, hogy áthelyezik őket máshová. Ez a gusztustalan, nem a szakállas nő.

Történelmi mélyponton a születések száma, az államosított meddőségi klinikákra sok a panasz – írta a kormányzatnak intézett nyílt levelében a Kaáli Intézetet alapító szülész-nőgyógyász, aki korábban is már élesen kritizálta az államosított rendszert. (HVG)

Nem tudom, ki gondolta azt akár csak egy másodpercig is, hogy nem ez fog történni. Amire ezek eddig rátették a kezüket, annak villámgyorsan reszeltek. Emlékszem arra – nem volt olyan régen, hogy sikerült volna elfelejteni -, amikor elkezdték elzsákmányolni a meddőségi klinikákat. Káli professzort nem ismerem, de egy másik meddőségi klinika volt alapítóját és tulajdonosát igen. Alapból is elszánt fideszes volt az illető – amit nem is értettem soha, intelligens, világot látott, tényleg nagyon értelmes emberről van szó -, meg is lepte a kormány lépése. Amikor már nagyban zajlott az államosítás, rákérdeztem, most hogy áll a Fideszhez fűződő viszonyával. Akkor is védte a pártot, mondván, bár kényszer volt a klinika eladása – konkrétan megzsarolták, hogy vagy eladja az államnak térítés ellenben, vagy nem fogja megkapni a működéshez szükséges engedélyeket -, de elég korrekt árat adtak érte, és ígéretet kapott, hogy továbbra is kedve és tudása szerint vezetheti az intézetet, megtarthatja az addigra már összeszokott, nagyon jó szakemberekből álló kollektívát. Aztán persze ez sem úgy lett, semmit nem tartottak be az ígéretekből, a doktor úr pedig kivonult a történetből és végignézhette, ahogy élete munkáját tönkreteszik a sakálok. Azt hiszem, már nem a Fideszre szavazott utoljára. Én akkor sem értettem – és ez azóta sem változott -, hogy a meddőségi klinikák tulajdonosai hogyan, miért mentek bele szó nélkül ebbe az alkuba. Miért nem akkor verték az asztalt, amikor még lehetett volna valami eredménye? Nem sok biztos dolog van az életben, de azért akad néhány. Például a halál és az, hogy amire a NER ráteszi a kezét, annak annyi. Tudom, nem haldoklunk, mi így élünk. Jólvanazúgy.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!