NEHAZUGGY

Fertőző tehetség

Swan Edgar | Július 29, Hétfő | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Világos, nem is kérdés, mimagyaroknak kellett volna megrendezni az olimpiát. Hiszen ez volt a csúti álma, meg akarta mutatni, ő akart lenni az a király, akinek az uralkodása alatt egy ilyen világesemény itt, ebben az ellenségektől körülvett kis országban úgy rendeződik meg, hogy annak a csudájára jár majd a világ, az majd bekerül a világsajtóba, talán még a történelemkönyvekbe is. Az most mindegy, hogy mibű, az is mindegy, hogy olimpia nélkül is összeomlik az infrastruktúra. A dicsőség, hogy úgy ismerje meg a világ Orbán Viktor nevét, mint aki egymaga megrendezett egy világeseményt, csak az számít. Biztosan csodálatos lett volna a megnyitó. Megmutathatta volna a vezér a nemzet nagyságát, a magyarok minden más néptől eltérő különlegességét, kiválóságát, fantasztikusságát. Az ő országa, az ő népe, az ő olimpiája.

De nem lett, mert az ellenség, a hazaáruló liberálisok megakadályozták. Ezt soha nem fogja megbocsátani. És amit ő gondol, érez, ami neki fáj, azt gondolja, azt érzi és azt fájlalja a cselédség is. Mert ennek így kell lennie. Az pedig természetes, soha nem is lehetett kétséges, hogy a franciák képtelenek megfelelő módon megrendezni az eseményt. Még a nyitóünnepség is borzalmas volt, hátborzongató, hiszen minden megjelent benne, amitől Orbán népe nyüszítve retteg és sugárban hány másfél évtizede. Hol maradt a vallás mindenek felett álló magasztossága, hol a nemzeti büszkeség? Hiszen viccet csináltak a miből is? Nem az utolsó vacsorából, az egyértelmű. Fogalmam sincs, ki és miért gondolta azt az élőképről, hogy ott Jézus és tanítványai jelennek meg, hiszen sokkal valószínűbb, hogy az Olympos istenei mulatnak. De ezt találták ki, és eszelősen visítanak, hogy hiszen kigúnyolták a vallást, az egyházat, a normalitást, a heteroszexuális ember méltóságát, a család szentségét. Voltak szakállas nők, voltak melegek, drag queenek, förtelem, gyalázat! Pedig csak annyi történt, hogy ablak nyílt valami olyasmire, amitől a konzervkeresztények mereven elzárkóznak, mert gyűlölik, hánynak tőle. Mert rettegnek tőle. A franciák jelmondata, ami nálunk csak három értelmezhetetlen szó, ott pedig a valóság. Csak azt a három szót jelenítették meg a megnyitón. Nem volt pátosz, sem pléhturulon vonszolt ősanya csipkés hosszúbugyogóban, nem voltak félmeztelen, kigyúrt pasasok, árvalányhajas-csizmás, rakottszoknyás múltidézők, de nem volt kereszténység sem. Nem voltak tökéletes emberpéldányok, hanem csak olyanok, mint mi, valamennyien. Mindenfélék voltak, mindenfélét csináltak. Szabadon, egyenlően, testvérekként fogadva el önmagukat és egymást. Vidáman, játékosan. Közösen.

Természetesen ez tűrhetetlen, mert bár sajnos beleugatni nem tud a mi királyunk abba, hogy mi történjen más országban, ám az udvaroncok attól még elmondhatják a szektának, hogy mi az irányadó gondolkodás ebben a témában. Is. És itt el is jutottunk ama bizonyos Szent István Intézethez.

Aki nem óhajtja végigolvasni a posztot, annak a kedvéért ide másolok egy részletet, és majd mindjárt mondom, miért ezt ragadtam ki:

Ehelyett kaptunk utolsó vacsorán szívecskét mutató túlsúlyos hölgyet. Ugye a body shaming problémája az egészségtudatosságot is páratlan fókuszba emelő, világméretű sportesemény alatt is egy releváns dolog marad a diverzitást istenítő franciáknál, ilyenkor sem szabad olyasmit mondani, hogy ez az állapot esetleg „nem egészséges”. Nem, ez egy pozitív dolog, ezt külön ki kell emelni! Ő, mármint a túlsúlyos hölgy a „Jézus” az asztalnál, fején egy Eucharisztiát idéző korona, mellette pedig az apostolok gyanánt: szakállas nő, lefejezett Marie Antoinette, férfinők és nőférfik, transzfesztiták és ki tudja még mifélék…

Ha túl vagyunk azon, hogy emberünk oly feleslegesen háborodott fel, hiszen az élőképnek köze nincs az utolsó vacsorához, mindjárt el is jutottunk oda, hogy talán célszerű lenne a kormányfőnek, a miniszterek többségének, az első sorban csápolóknak – Bayer Zsolttól Németh Szilárdon át Deutsch Tamásig – is szólni arról, hogy az állapotuk nem egészséges. Vagy csak nő ne legyen kövér? Férfi – pláne, ha az illető férfi fideszes – nyugodtan lehet, attól emberes? És itt be is fejeztem az erősen alulművelt, ám rendkívül vallásos ámokfutás elemzését, mert az izgatott, hogy mi a bús francot csinál ez a szép nevű intézet. Az alapítványokba széthordott közvagyontárolók mellett a maffia másik hóbortja a mindenféle intézetek létrehozása. És lám, mit leletem.

A Szent István Intézet egy 2021-ben alapított nonprofit vállalkozás. Mármint annyira nonprofit, hogy 2023-ban a cég nettó árbevétele 34 ezer forint volt. Az egyszemélyi vezetője Máthé Zsuzsa, aki nem mellesleg Ókovács Szilveszter felesége. Itt persze nincs vége a történetnek. Sőt! Az intézetet az Európa Szívében Alapítvány hozta létre és tulajdonolja. Az alapítvány feladata a nyilvános adatok szerint:

Az Alapítvány kiemelten fontos céljának tekinti, – hogy Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után a magyar vállalkozásokat segítse és támogassa a közös piacon való versenyképesség megtartásában – a magyar kultura hazai és nemzetközi védelmét, a magyar nevezetességek fenntartását, működtetését, a világörökség részét képező intézmények, helységek támogatását.

Az mindenképpen a kultúra egy magasabb foka lehet, hogy amikor bőséggel van idő és lehetőség a szöveg előállítására, akkor is rövid u-val írja a kultúra szót. Zárójel bezárva. Tehát ennek a nagyon neves, és kiemelten fontos feladatot ellátó szervezetnek a vezetője nem más, mint Hollik István. A kuratóriumi tagok: Klesch Dávid Barnabás IKSZ, Kis-Rigó László és Harrach Péter Pál. Az alapítványnak tavaly 310 ezer forint bevétele volt magánszemély támogatásából, és 80 millió forintot kapott a központi költségvetésből. És az alapítvány ebből 72 millió 625 ezer forintot tovább is adott a Szent István Intézetnek. Azt hiszem, körbe is értünk. A szemünk előtt folyt el 80 millió forint közpénz, és abban biztos vagyok, hogy ha lenne kedvem és időm tovább kapirgálni, felbukkanna még néhány ismerős név. Hiába, van az úgy, hogy egy tízmilliós országban csak száz nagyon tehetséges ember van, ők aztán ott is vannak mindenhol, ahová folyik némi közpénz. Ám a tehetség öröklődik, illetve családon belül fertőz. És hány, de hány ilyen egyesület, alapítvány, intézet van! Nem ám titokban, hanem nyíltan. Jó, ez csak aprópénz, a nagy zsozsókat már kimentették a vagyonkezelő alapítványokba. Na de nem baj, a lényeg, hogy a franciák nem tisztelik a kereszténységet. Vagy valami ilyesmi.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!