„Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak.”
/József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb/
A nyár egyik legforróbb hete. Hétvégére 35 fokot jeleztek előre, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete hagyományos ételosztására. Vannak, akik luxusjachton süttetik a hasukat, el sem tudják képzelni, hogy létezik, lélegzik egy másik Magyarország, több millió ember, akik nem a következő milliárdot várják. Számukra ilyenkor, hó végén egy szelet kenyér is kincs lehet. Ők soha nem láttak, – nem is fognak – tengert, még a magyar tengerhez sem jutnak el sohasem. Sokan egész életükben még a vármegyéjük határát sem lépik át. Gyermekeik sem jutnak el a Balatonra, a tó no go zóna a hátrányos helyzetű gyermekeknek. Még egy „sima” fürdőbe sem tudnak eljutni. Egy végletesen – és véglegesen? – kettészakadt országban élünk, ahol óriási különbségek vannak élethelyzetek között. A társadalom szűk, hatalomhoz közel álló csoportja számára itt van a Kánaán, eljött Amerika. Ők nyugaton nyaralnak, keleti fejedelem módjára élnek itthon.
A hazai felső ki tudja hány ezerbe tartozók el sem tudják képzelni, hogy vannak – nem is kevesen – olyan magyar emberek, akik a több mint 30 fokos melegben is ingyen ételért állnak sorban, nagyon sokan családostól. Olyan országban élünk, ahol a családsegítés az csak üres szólam, politikai termék. Olyan országban élünk, ahol a családi pótlék összege 2008-óta változatlan, azóta teljesen értéktelenné vált. A kormány „családsegítő” rendszere egy nagy pofon a szegényeknek, ugyanakkor több pénzt hagy a tehetősek zsebében. Egy hazug, álszent országban élünk. Úgy érezzük kötelességünk megszólalni azok nevében, akiknek nincs hangja, akikbe mindenki csak belerúg, a társadalom többsége nem veszi emberszámba őket. Tessék elolvasni egy ételosztáshoz írt kommenteket. Ha valaki még nem tette meg, szánjon rá egy kis időt. Megdöbbentő, hogy milyen mélyen gyökerezik sok magyarban a gyűlölködés. a megvetés. A sorban állókat elmondják mindennek, csak rendes embernek nem. A szolidaritás, az együttérzés kiveszőben van. Ha idéznénk a véleményekből, örökre kitiltana bennünket a legnagyobb közösségi oldal.
A mai ételosztásunk kicsit rendhagyó volt. A nagy melegre való tekintettel már jóval 10.00-óra előtt elkezdtük az osztást, hogy elkerüljük, a sorban állást. Ahogy érkeztek az emberek, pár perc után már mindenki megpakolva mehetett haza. Kevesebb, mint egy óra alatt elfogyott a 160 adag töltött káposzta. A gyermekek – egy kedves debreceni hölgy jóvoltából – most is kaptak csokit.
És csoda is történt. Nem várt látogató érkezett Medgyesegyházáról. Zsolt egy kocsideréknyi dinnyét hozott a debreceni(!) szegényeknek. Több száz kilométert vezetett, hogy örömet szerezzen. Fantasztikus érzés, hogy a fentebb írtak ellenére még nem veszett ki az emberség. Sajnos a debreceni vállalkozók szívét nem tudjuk meghatni, de tőlünk távolabbra elér segítséget kérő szavunk. Köszönjük Zsolt, nagyon jó ember, hálásak vagyunk Önnek!
Muszáj egyszer leírni, hogy a 200 ezres Debrecenben, tele milliárdosokkal, tehetős emberekkel, nem találtunk eddig – több mint egy évtized alatt – senkit, aki támogatásra érdemesnek tartaná a társadalom peremére szorultakat. Egy igazi keresztény, egy igazi polgár – legalábbis úgy olvastuk -, társadalmi felelősséget is érez, pontosabban kellene éreznie.
Még mindig hiszünk abban, hogy a kereszténynek mondott Magyarországon mind többen lesznek, akik meghallják, megértik Ferenc pápa üzenetét, és a földi javak igazságosabb elosztását a társadalmi szolidaritás fontos elemének tartják. Tiszta szívből hisszük, hogy a szegények segítése itt, Debrecenben is közügy, mert akinek van az asztalán, nem lehet közömbös a társadalom peremén élők sorsa iránt.
A Bibliában Jézus többek között azt mondta „Éhes voltam, és adtatok ennem.” /Máté evangéliuma, 25. fejezet/. A Megváltó kijelölte a követendő utat mindannyiunk számára.
Igazán keresztényi szeretet önzetlenül adni, s nem várni érte semmit. Higgyék el nekünk, az éhezés pártfüggetlen. Sajnos nagyon sok debreceni polgár számára egy tál étel is – a hónap végén – életmentő lehet.
Legközelebb 2024. augusztus 25.-én /vasárnap/ 11.00-12.00 között várjuk vendégeinket. / Ha marad a forróság, akkor az ételosztást előbbre hozzuk. /
Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással:
Várjuk a debreceni lakosok adományait, elsősorban TARTÓS ÉLELMISZER-t – korlátlan mennyiségben -, gyümölcsöt, burgonyát, olajat, tisztítószereket;
Várunk gyerekjátékokat; könyveket;
Várjuk debreceni éttermek, pékségek, élelmiszerüzletek, felajánlásait, csatlakozását.
A közelgő tanévkezdésre tekintettel korlátlan mennyiségben tanszereket, iskolatáskákat. /augusztus 25.-én tanszert is szeretnénk adni a hátrányos helyzetű gyermekeknek. /
Külön is kérjük Debrecen tehetős polgárait, vállalkozásait, segítsenek abban, hogy minden debreceni éhezőnek tudjunk legalább egy tál ételt adni, minden szegény gyermek kapjon tanszert.
Egy jó és nemes ügyben kérjük a támogatásukat. Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti:
mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963
Átutalással: Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:
Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802
A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2024
További információk a +36 30 9841 963 mobilszámon kaphatók.
Megfontolandónak tartjuk mindannyiunk számára, Dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által mondottakat:
„Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?”
Ebben közös a felelősségünk. Egy, a maihoz hasonló ételosztás csak csepp a tengerben. De sok-sok kis csepp már csodákra is képes lehet.
Hiszünk a szeretet és a jóság erejében!
Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület vezetője
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.