NEHAZUGGY

Kerül, amibe kerül? Mindegy, hogy mennyibe kerül?

Molnár Bálint | Július 28, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,829,150 forint, még hiányzik 1,170,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap, miután a nemzet vezetője elhörögte hagyományos világmegfejtő szózatát a tusványosi falunapon, és mindenki lelkiismeretesen nekilátott megfejteni és kielemezni a szinte másfél órás bölcselkedést, olvastam többek között a független és objektív Index által megszólaltatott politikai elemzők véleményét is. Az egyik arra hívta fel a figyelmet, hogy már előre lehetett tudni, hogy Orbán Viktor tusványosi beszédei „intellektuális kihívást jelentenek a hazai ellenfeleknek, ugyanis a legtöbb ellenzéki politikus nincs azon a szellemi színvonalon, mint a miniszterelnök”. Egy másik megszólaltatott politikai elemző arról áradozott, hogy a Fidesz régi hagyománya a tusnádfürdői beszéd, amely mindig sok stratégiai, történelmi elvi kérdéssel foglalkozó beszédben csúcsosodik ki, és ennek a műfajnak most is messzemenően megfelelt a kormányfő. Az egyik elemző szerint ez nem azt jelenti, hogy a kijelentéseinek ne lett volna támadható, gyengébb pontja, „de a tusványosi beszédeknek erényük, hogy valamiféle víziót, nemzetközi és történeti áttekintést mégis képesek nyújtani”, úgyhogy a két elemző abban egyetértésre jutott, hogy a beszéd most is elérte a célját: rendszerbe szervezte gondolatait a kormányfő, és rávilágított arra, hogy a világrendszerváltáshoz kell a magyar stratégia.

Aha. Jó, akkor én, aki ugyan nem vagyok ellenzéki politikus, és nem világos az sem, hogy valaha is képes leszek arra a szellemi színvonalra felkapaszkodni, ahol a fideszesek miniszterelnöke van, de ennek nincs jelentősége abból a szempontból, hogy ha kvázi mellékesen, zárójelbe téve beszélünk arról, hogy jó, hát mondott baromságokat, esetleg vastagon hazudott is, és lényegében a saját hatalmi érdekeit projektálta a valóság helyére (röviden: vagyis átverte a hallgatóságát), de legalább volt benne rendszer, akkor szerintem lehet még belőlünk Mráz Ágoston Sámuel, de a tényekhez aligha kerülünk közelebb. Márpedig szerintem – bármilyen intellektuális szinten legyek Orbán Viktorhoz képest – az a minimum elvárás, hogy a magasröptű intellektuális színvonal erkölcsileg meg legyen alapozva. Nos, a felcsúti fénylő csillag esetében általában hiányzik mindenfajta erkölcsi fundamentum, az egyetlen szempont, ami Orbán valamennyi megszólalását meghatározza: a rövid- és hosszútávú politikai érdek. A saját, személyes, különbejáratú érdeke. Ehhez hajlítja a valóságot valahányszor a valóság nem hajlandó magától hozzáidomulni az ő céljaihoz. És azt hiszem, hogy az esetek elég nagy többségében nem idomul.

Ezért aztán számomra egyáltalán nem mellékszál, de főleg nem is erény, hogy egy tízmilliós, szegény, mérhetetlenül korrupt európai ország miniszterelnök-oligarchájának víziói vannak, amelyeket ijesztő rendszerbe szervez és zsibbasztja vele az agyakat. Jelen esetben nem kevesebbet tett, mint saját magát az erősen vitatható világrendszer-változás központi szereplőjének állította be (ennek az ún. semmilyen érdemi eredménnyel nem járó békemissziójával ágyazott meg), amely változás az ő fejében azt jelenti, hogy a világpolitika meghatározó súlypontja Ázsiába helyeződik át (erre nagyon halovány jelek utalnak pillanatnyilag), és ehhez a változáshoz rá is szükség van. Mekkora nonszensz. Attól az embertől, aki még Brüsszelt se volt képes elfoglalni, Európát szélsőjobbra kitolni, pedig már négy évvel ezelőtt is ez volt a VÍZIÓJA. Ehhez mérten ha komolyan gondolja, hogy ő Kína és Amerika és Oroszország viszonyrendszerét bármilyen módon alakítani fogja, sőtpláne, a világban zajló nagy változások egyenesen hozzá igazodnak, akkor azért, ha nem gondolja komolyan, de pofázik róla, sulykolja és mantrázza, akkor azért kétségbeejtő, amit művel. Intellektuális színvonal ide, vagy oda.

Eleve nonszensz és aberráció, hogy az ún. szuverenitására oly érzékeny (ez mindig a saját politikai cselekvésének a szuverenitását jelenti, soha nem az országét) európai despota a saját külpolitikai cselekvését, de még az országa költségvetésének megtervezését is egy másik ország választási eredményétől teszi függővé. Eleve aberrált és szánalmas, hogy egy körömfeketényi ország miniszterelnökének ilyen horderejű ún. VÍZIÓI vannak, miközben a valóság kicsit sem hozza lázba. És hogy mennyire méltányolható egy rendre kudarcosnak bizonyuló víziókkal megvert embernek az intellektuális teljesítménye, aki változatlan úgy próbálja fenntartani az általa folyamatosan köpködött nyugati szövetségben betöltött tagságát, hogy Donald Trump második eljövetelében bízva, erre Magyarországot kvázi tokkal-vonóval feltéve aktívan együttműködik Amerika riválisával, Kínával, miközben egyedüliként a nyugati szövetségi rendszerben leplezetlenül Moszkvához törleszkedik és a Kreml propagandáját terjeszti szerte a Kárpát-medencében? Hát nem tudom.

Azt viszont tudom, hogy az intellektuális képességek hiányában is megállapítható, hogy az ideológiai okoskodás szintjéről nem sikerült leereszkedni a rögmagyar valóság szintjére. Oda, ahol a kereszténynemzeti demográfiai politika beleállt a földbe, és minden elégetett közpénzmilliárd ellenére történelmi mélypontra zuhant vissza a születések száma; oda, ahol 2024-ben ugyanúgy 35 fok van a magyar kórházak műtőiben, mint harminc évvel ezelőtt, amikor Kásler doktor operált; oda, ahol a korrupció és a jogállamiság hiánya miatt nem érkező, vissza nem térítendő európai uniós források helyett őfelsége kínai gigahitelekbe fullasztja generációk jövőjét; oda, ahol a nyári kánikula gyakorlatilag egy mozdulattal padlóra küldi a vonatközlekedést, és széles tömegek számára túlélőtúrával ér fel eljutni A pontból B pontba; oda, ahol a két évvel ezelőtti választási közpénzégetés miatti költségvetési-államháztartási hiány a csillagos eget rugdossa és uniós kötelezettségszegési eljárást von maga után; oda, ahol a nemmegszorítás kormánya brutális, a lakosságot sújtó megszorításokat vezet be, hogy valahogy legyen. Nincs az az intellektuális színvonal, ami el tudná fedni, hogy az Európai Unió rengeteg mutató szerinti legszegényebb országának – ahol a létminimum alatt élő milliós populációnak emberhez méltó táplálék helyett háborús békepropagandával kell jóllaknia – miniszterelnöke úgy képzeli magát világpolitikai tényezőnek, úgy ábrándozik világrendszerváltáshoz szükséges magyar stratégiáról, hogy közben a saját kis szemétdombját is leszakadásra, elszegényedésre, lecsúszásra ítélte. Magyarul: még ezt sem sikerült tisztességesen elkormányoznia, de neki víziói vannak.

Nonszensz és abszurd, hogy miközben arról pofázik, hogy miszuverének nem asszimilálódunk, nem tagozódunk be, hanem a saját utunkat járjuk (mert az láthatóan sikerre visz), miközben nagy stratégiáról és Kis-Magyarország helyett Nagy-Magyarországról álmodozik, a népnemzeti nyomorúság ellenére szemrebbenés nélkül ígérget. A trianoni határon belül élőknek azt, hogy jövőre megduplázza a gyermekek után járó családi adókedvezményt, a trianoni határon kívül élőknek pedig azt, hogy

belátható időn belül az összes olyan támogatást, amely a magyar társadalom stabilitását és rugalmasságát szolgálja – például a családtámogatási rendszert – ki kell terjeszteni teljes egészében a magyarok lakta területekre az országhatáron kívülre is.

Elsikkadt két világmegváltás között, pedig nincs fontosabb kérdés: mibű? Miből, amikor a menekültügyi uniós szabályok megsértése miatti 78 milliárdos fizetési felszólítás mellett a napi 1 millió eurós büntetés is ketyeg, és a fületek botját nem mozgatjátok? Miből, amikor a határokon belül élőknek se vagy képes emberi életet biztosítani? Miből, amikor hitelekből működik az ország? Miből, amikor az állam nem képes ellátni a feladatait határon belül sem? Miből és miért terjeszted ki a láthatóan kudarcos családtámogatási rendszert, amihez nem mellesleg a saját polgáraid jelentős része sem tud hozzáférni? Ne már.

Ja, hogy határon túli szavazatokért, ha esetleg 2026-ban szorul a hurok? Kerül, amibe kerül? Mindegy, hogy mennyibe kerül? Mindegy, hogy hány Iványi Gábort kell eltaposni a siker érdekében? Természetesen. Csak akkor legalább ezzel az intellektuális színvonallal ne zsibbasszuk egymást, amikor egy erkölcsi hulladékanyagról beszélünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!