NEHAZUGGY

Mi mindenre kell még rátenyerelnie a dinasztiának, hogy elég legyen?

Molnár Bálint | Július 27, Szombat | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,438,210 forint, még hiányzik 1,561,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy a drága édes jó apja éppen a nemzetpolitika szívcsakrájában, a tusványosi köldöknéző fesztivál fénypontja gyanánt beszédet intéz a határon túli nemzettestvérekhez, eligazítja a világot, és ha minden a tervei szerint halad, alighanem simán überelni fogja az előtte szólók által összehordott vadbaromságokat, idézzük fel egy pillanatra – ugyan a kolléga már ejtett róla pár szót -, hogy mit kotyogott el két nappal ezelőtt enyhén szólva is zavaros eszmefuttatásában bizonyos Azbej Tristan, a Szijjártó által vezetett külügy keretében működő, üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárság vezetője, amikor a 24.hu megérdeklődte tőle, hogy miért olyan fontos Orbán kormányának Csád.

Első körben arról lamentált, hogy az Európát potenciálisan fenyegető migrációs kockázatok miatt egy „több pilléren nyugvó csádi szerepvállalásba” kezdett a magyar kormány, aminek csak az egyik eleme a Hungary Helps Program, amely állítólag, a papír szerint akut humanitárius válságokra nyújt segítséget. Emellett van egy biztonsági vonal is, amely nem titok – mondta az ember -, hát hiszen bejelentették, hogy Magyarország és Csád védelmi megállapodást kötött. Amikor a riporter figyelmébe ajánlotta, hogy ez az Iványi Gáborért kiáltó program közel 820 millió forintot kapott egy csádi központ létrehozására, Tristan azt válaszolta, hogy ez véletlen egybeesés, ők semmilyen katonai szerepvállalást nem teljesítenek. Aztán amikor a kérdező visszakérdezett, hogy valóban véletlen egybeesés-e a kormány és a Hungary Helps tevékenysége Csádban, agyához kapott az államtitkár: „Nem véletlen egybeesés, hanem egy nagyon átgondolt és több pilléren nyugvó elképzelésünk van arról, hogy hogyan kell felépíteni Magyarország csádi szerepvállalását.”

Ha nem tudnánk, hogy sajtóinformációk szerint Orbánék egy valószínűsíthetően az orosz érdekeket szolgáló katonai hírszerző pontot akarnak létrehozni Csádban, akkor is problémás lenne a csádi központ állami finanszírozása, ám látva és hallva, hogy az örmény származású államtitkár önmagának ellentmondva összevissza beszélt a véletlen és nem véletlen egybeesésekről, még annál is nagyobb a probléma. Az különösen zavaró és zavarba ejtő, hogy Tristan úr lényegében hazudott is, hiszen a sajtót vádolta azzal, hogy egy olyan hamis képet próbált kialakítani, mintha egy titkos tevékenységről lenne szó, pedig á, dehogy. Hát végül is ahhoz képest, hogy oknyomozó újságírók azonosították azokat a videófelvételeket, amelyeken az egyetlen hímnemű Orbán-sarj Szijjártó szélesnek annyira nem mondható háta mögött, tökig kalapban és maszkban oszlopok mögött bujkál a kamerák elől, a főnöke csádi és nigeri hivatalos látogatása keretében, és egyáltalán nem a kormány hozakodott elő az információval, valóban nincs itt szó semmilyen titkos tevékenységről, természetesen mi vagyunk a kretének.

Szóval megy ez az aberrált műsor, azóta se válaszolta meg senki a kérdést, hogy akinek nincs titkolnivalója, aki nem sáros, aki a helyén van, vagyis a megfelelő ember a megfelelő feladatra, az minek bujkál. Látjuk a szemünkkel, hogy oknyomozó portálok leplezik le, hogy a miniszterelnök fia a nagy büdös semmiből egyszer csak az új Nemzetbiztonsági Tanács külpolitikai és kényes diplomáciai ügyekkel foglalkozó részlegéért felel. Leszakadt pofával olvassuk, hogy Gazsi mester állítólag uránt és nyersolajat keresni megy Csádba. Hagyjuk, hogy Rogán hivatala meg Szalay-Bobrovniczky honvédő idiótákat imitálva tolja a pofánkba, hogy Orbán Gáspár nem több, mint a Magyar Honvédség századosa, aki parancsot teljesít. Most pedig mindennek a megkoronázásaként azt nyeljük le víz nélkül, hogy Azbej Tristan belemossa a pofánkba, hogy „Orbán Gáspár a Magyar Honvédségnek tisztje, ezen kívül a honvédelmi miniszternek a kabinetjével is kapcsolatban van, illetve tanácsokat ad”. Hogy nincs ebben semmi rendkívüli. Vagyis nem elég, hogy a törvényesített korrupció útján szarosra, húgyosra lopják magukat a köz pénzéből; nem elég, hogy a végtelenben sem találkozik az egyélőisten békemissziója meg a 200 magyar katona Csádba vezényléséről szóló katonai misszió, de Orbán famíliája a kormányzat körül, jelen esetben a nemzetbiztonság körül is matat és sürgölődik.

Hogy jutott el odáig az ország, hogy már el se gondolkodik szinte senki azon, már egy szemöldök nem szalad föl arra a hírre, hogy a Magyar Honvédségben nincs egy tiszt, aki tanácsokat tudna adni a honvédelmi miniszternek, mert Orbán Viktor pereputtya nem egyszerűen csak a közpénzekre, de mindenféle pozíciókra is igényt tart? Én tényleg nem fogom fel, mi folyik itt. Azt se értem, hogy az üldözött keresztények megsegítéséért papíron felelős örmény származású államtitkárnak hogy nem fordul ki a bele saját magától és attól a kormánytól, amelyik az örmény keresztényeket üldöző azeri diktátor békepártiságát dicséri, meg amelyik azt kéri számon Iványi Gáboron és egyházán, hogy miért nem jelezték már fél éve előre, hogy az állam el fogja lehetetleníteni a működésüket, azt viszont végképp nem értem, hogy mit keresnek a miniszterelnök famíliájának tagjai – apja, kölkei, veje, testvére, miegymás – nemcsak mérhetetlen közpénzek birtokában, de olyan pozíciók körül is, amelyekhez normálisabb helyeken közük nem lehetne. Ez érvényes mind az állami közbeszerzésekre, amelyeknek az útjából az istennek nem tud félreállni a nagycsalád, de érvényes az ilyen tanácsadásokra is, amelyek a kormány felső szintjéig érnek.

Azért az mégiscsak vérlázító lehetne, hogy csak azért, mert a saját apja által bántalmazott miniszterelnök a futballpályát és a hadsereget tartja az önmegvalósítás csúcsának, és mert belőle se világhírű futballista, se vezérkari főnök nem lett, a Sandhurst Királyi Katonai Akadémiát és jogot (?) végzett, egyházalapító fiának az életét hajlítja az ő gyerekkori álmaihoz, de tényleg mi a gyászt tud tanácsolni ez a szerencsétlen az apja kormányának? Egyáltalán mi a tökért csinálják ezt az egészet, miért van erre szükség? Miért nem elég, hogy az ország kétharmada, háromnegyede, isten tudja, mekkora része effektív a maffiacsalád tulajdonában áll? Ezermilliárdos tételek vannak mindenféle magántőkealapokban elrejtve, a bankszektortól a turizmuson és vendéglátóiparon, közműcégeken és építőipari cégeken át a biztosítási piacig minden az övék; ősök és leszármazottak, családtagok, haverok, ismerősök egytől egyig a saját lábuknak hazudott országlábon állnak. Ezen kívül Orbán Gáspár apja gyakorlatilag évek óta rendeletekkel kormányoz, szinte nincs demokratikus akadálya a korlátlan és végtelen hatalomgyakorlásának. A kérdés az, hogy minek kell ezt a saját apjával megvert nyomorultat a kormányzat közelébe engedni? Kinek mit akarnak demonstrálni ezzel? Hogy bármit megtehetnek, mert úgyse történik semmi? Mi mindenre kell még rátenyerelnie az Orbán-dinasztiának, hogy elég legyen és ők mondják azt, hogy ez már tényleg sok?

Mert ugye azon már rég túlvagyunk, hogy egy esetleges kormányváltás esetén meg lehessen szabadulni tőlük, már rég beették magukat mindenhova, ha 1500 helyett 3000 milliárd forintról lehetne kideríteni, hogy magántőkealapok nyelték el, akkor se történne semmi. De miért kell ez a műsor? Az rendben van, hogy Szalay-Bobrovniczky honvédelmi miniszter alkalmatlan, de azt eddig is tudtuk, de hogy Orbán Gáspár tanácsaira lenne szüksége, az ennek ismeretében is durva. És nem ennyi év után nem vagyok meglepődve semmin, de azért megkérdezhetné valaki a miniszterelnök tusványosi rajongói közül, hogy szerinte mikor elég? Ha már a fia kussol, amikor kérdezik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!