NEHAZUGGY

Nem tisztelet, megvetés

Molnár Bálint | Július 25, Csütörtök | 10:40

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 425,173 forint, még hiányzik 2,574,827 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amint láthattuk, elstartolt a tusványosi világmegváltó népi mulatság, a rövidnadrágos, köldöknéző, belterjes fideszes politikai dzsembori, ahova megint nem sikerült valamennyire meghatározónak számító (értsd: 1 százalék fölötti támogatással bíró párt) ellenzéki politikust meghívni (nem tudom, hogy Mesterházy Attilát vagy Schiffer Andrást a saját szűkebb-tágabb családi, baráti társaságukon kívül ki tartja a fajsúlyos ellenzék részének), és amelynek már a nyitánya is szörnyűre sikerült innen nézve, ahonnan én nézem. Engem még úgy is mellbevágott, hogy egy percig nem gondoltam, egyáltalán nem is számítottam arra, hogy különösebben jó szellemi állapotban vannak a Fidesz főállású pártkatonái, akiket hagyományosan ki szoktak tolni a napra július végén, hogy szabadegyetemi alapon állva hirdessék az igét (mi mást, mint az orbánizmus mindenhatóságát) az anyaországi, édeserdélyi mimagyaroknak. Abba azért belegondolni sem különösebben jóleső, hogy Németh Zsoltot ráadásul nem is a Fidesz szellemi felhozatalának legsilányabb részéhez szokták sorolni, ő az elvileg atlantista, a valamelyest kultúrember a putyinisták és Kósa Lajosba oltott Németh Szilárdok között.

És akkor megjelenik a nemzetpolitika szívcsakrájában ez az ivarérett, felnőtt, jelentősen megvénült fiatal demokrata és magából – innen, ahonnan én nézem – enyhén szólva is teljesen hülyét csinálva Hajrá magyarok! feliratú matricát ragaszt a fülére, az intelligenciáját emelő szemüveggel segítve rajta, hogy ne csússzon le. Mert ő így óhajtja kifejezésre juttatni pártja trumpizmus iránti kritikátlan elkötelezettségét. Vagyis a manifeszt kiállását, szolidaritását, támogatását a fülön lőtt, korábban csúnyán megbukott, de a legmagasabb világi hely élére visszatérni készülő Donald Trump mellett. Azzal persze tökéletesen tisztában vagyok, hogy a hülyeség és a párthűség hegyeket képes megmozgatni a szó mindenféle, leginkább pejoratív értelmében, de ez a külcsín azért felnőtt ember esetében legalábbis ijesztő. Pedig a látványig és a szimbolikus üzenetig még el sem kell jutni, önmagában erős az, amikor a hangos és érthető, akár önbíráskodásig is elmenő véleménynyilvánítást bőszen támogató Fidesz tetszőleges tagja arról futtat eszmét, hogy tiltakozni kell az erőszak és az agresszivitás eszkalációja ellen. Arról nem beszélve, hogy mennyire szánalmas az, amikor a saját szuverenitására oly büszke, a belügyeibe való beleszólásra olyan nagyon érzékeny magyar állampárt önkívületileg bálványoz bárkit, aki nem ő, és az adómentes borravalótól az adómentes borravalóig szolgaian utánozza az illetőt. Vagyis ha Donald Trump és hívei fülkötéssel kampányolnak, mert Donald Trump fülét megsebesítette egy elmeháborodott, akkor a Fidesz is idétlen fülkötés-imitációval kampányol a tusványosi szabadegyetemen, mert nincs jobb ötletük arra, hogy miképpen fényesíthetnék Orbán Viktor világpolitikai tényezőségét.

Pedig hogyne lenne. Németh úr önmagából hülyét csináló performanszán túl – amely engem azért nem vágott földhöz annyira, mint jóval bölcsebb kollégámat -, mert van itt egyéb is. Egyéb, amivel keservesen próbálkoznak az Európai Unió szegényházának korrupt, szélsőjobbra tolódott miniszterelnökét valamiféle, a világ haladásának, a nagy globális történéseknek az irányát meghatározni képes, fajsúlyos, tekintélyes szereplőnek beállítani. Nos, a szebb napokat látott Németh Zsolt Trump előtti szervilis hajlongását messze überelte Szijjártó Péter miniszter, aki két fronton is adott az ép elmém maradékának. Az sem volt gyenge, amikor arról vekengett szégyentelenül, hogy a főnöke és parancsolója kormánya nem akarja tönkretenni Magyarország gyönyörű tájait szélerőművekkel (valóban hülyén néznének ki azok az akkumulátorgyárakkal szétbaszott gyönyörű tájak, ahol a méreg lerakatok fölé szélerőművek magasodnak), de a Weltwoche svájci hetilapnak adott videóinterjúját szerintem feltétlenül érdemes megőrizni az utókor számára. Amelyből egyetlen passzust idézek rögtön miután kiröhögtem magam azon, hogy a toporzékolásügyek fenegyereke úgy tudja, hogy az európai politikusok azért frusztráltak az illiberális, szélsőpopulista orbáni, vastagon szedett idézőjelekért kiáltó úgynevezett békemisszióra, mert valójában irigykednek a gazdájára, miután NAGYON NYILVÁNVALÓVÁ VÁLT, hogy ő az utolsó és jelenleg az egyetlen Európában, aki el tudja érni a világpolitika és a globális biztonság olyan fontos szereplőit, mint Donald Trump amerikai elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök, Hszi Csin-ping kínai elnök és Recep Tayyip Erdogan török elnök. Szóval nem tudom, hogy el is cseppent Szijjártó nyála, amikor az alábbiak elhagyták a száját, de ha komolyan is gondolja, amit beszél, az sokkal veszélyesebb és ijesztőbb, mint az elmúlt tíz év összes tusványosi dzsemborija trumpista fülkötéssel feldíszítve. Azt mondja az ország érdekei szempontjából haszontalan, mert mérhető, értelmezhető, konkrét, számonkérhető haszonnal nem kecsegtető, de legalább rohadt drága világ körüli repülések világcsúcstartója a főnökéről:

„Európában az egyik leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnök, akinek nagyon széles körű hitelessége van a világban, akit tisztelnek a jövőképéért és azért a bátorságáért, hogy nyíltan beszél a jövőképéről, ő volt az egyetlen, aki megkísérelhette világossá tenni, hogy Európában is vannak békepárti hangok”.

Az állítás első részével nem áll módomban vitába szállni, hiszen autokraták, despoták, diktátorok tömegei bizonyítják időtlen idők óta, hogy ennek az uralkodási formának pont ez a lényege: sokáig tart, és hát olyan, amilyen. Az isten és félisten szavak használatát kissé hiányolom a fenti jellemzésből, amely sok más erénye mellett rendkívül életszerűnek is tűnik. Könnyen belátható: teljesen életszerű, hogy egy csóró, lepusztított, téglánként széthordott, egy aluliskolázott gázszerelő és néhány hozzá hasonló Orbán-stróman nevére íratott, szélerőművek helyett akkumulátorgyárakkal telepakolt tízmilliós európai ország műanyagdespotájával tárgyalnak a világ nagyhatalmai, miközben sok tízmilliós, erős gazdasággal rendelkező, fejlett, a saját lábukon mindenféle alamizsna hiányában is megállni képes országok vezetőivel nem hajlandóak szóbaállni ezek a derék Vlagyimirok és Donaldok. Azt gondolná az ember, hogy ekkora böszmeségekkel, az ország jelenlegi lerohadt állapotában, amelybe őfelsége, a felcsúti félisten lavírozta Magyarországot (a beszart klímájú kórházaktól a lepusztult vonatközlekedésen át a saját hányásában fetrengő oktatási rendszerig), már a saját híveik elé is kínos lenne kiállni. De hogy ezt Svájcban is be lehet adni a közvéleménynek, az rohadt csúnya jövőt vetít előre ennek az amúgy is pusztulásérett világnak.

Az, hogy egy olyan ember, akit a papíron szövetségesei kiküldenek kávézni, ameddig ők további huszonhatan döntést hoznak nélküle a hogyan továbbról, bármiféle hitelessége lenne a világban csak azért, mert kappanhangon ismételgeti, hogy a béke jobb, mint a háború, úgyhogy legyen béke és tűzszünet, teljesen értelmezhetetlen. Egy olyan ember, aki az EU logója alatt, az országa EU-elnökségével visszaélve, titokban felhatalmazza önmagát valamire, amire senki nem kérte, vagyis az Európai Unió, vagyis a szövetségesei mögé bújva turnézik egyik hatalmas diktátortól a másikig, majd amikor szólnak neki, hogy nincs ilyen kompetenciája, nem képvisel senkit saját magán és a szegényházán kívül, eltünteti a visszaélése szimbólumát, és mostantól az a mondás, hogy az EU nem fontos szereplő, ő viszont az, nemhogy nem bátorság, a sunyi alávalóság iskolapéldája. Egy ilyen ember, aki a sajátjait is képes hátba szúrni, hogy ő fontosabbnak tűnjön, nem tiszteletreméltó, hanem megvetésre érdemes. Mindenki jobban járt volna, ha abszurd világpolitikai ambíciók hajszolása helyett egyszerűen megelégedett volna azzal, hogy megtanul kormányozni és kipróbálja, milyen érzés becsületesnek lenni. Akkor most nem kellene Németh Zsolttól Szijjártó Péterig az egész Fidesz-apparátusnak azon versengenie egymással, hogy ki tud nagyobb képtelenséget mondani a főnök védelmében.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!