NEHAZUGGY

Biztosan kitalál valamit, amivel még rontani tud az amúgy is pocsék helyzeten

Swan Edgar | Július 25, Csütörtök | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,438,210 forint, még hiányzik 1,561,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Vagy olyat, amilyet ki-ki szeretne magának. Nem csitul a gyereket felrúgó karateedző körüli botrány. Sorra kerülnek elő a panaszok, a fizikai bántalmazástól kezdve a szexuális erőszakig mindenféle. Azt én meg tudom érteni, hogy a szexuális erőszakot annyira szégyelli az áldozat, és a rossz magyar rendszer miatt feljelentést sem mer tenni – nem most lett rossz a rendszer, nem az Orbán-kormány rombolta le az addig jól, vagy legalább jobban működő áldozatsegítést, vagy igazságszolgáltatást, az mindig is rossz volt -, évekre, akár évtizedekre magába zárja, majd amikor történik egy ilyen nyilvános lebukás, akkor előmerészkedik ő is, mert bízik a nyilvánosság erejében. Azt azonban sem emberként, sem szülőként meg nem tudom érteni, hogy azok a felnőttek, akik tudtak arról, hogy az edző bántalmazza a gyerekeket, az ő gyerekeiket is, hogy fenyegeti, rettegésben tartja és szándékosan fájdalmat okoz nekik, na, azokat a szülők mire vártak? Miért nem léptek, miért nem tettek valamit a saját gyerekük – és az összes többi gyerek – védelmében? Az anya, aki most meséli el a kamerának, hogy az edző tavaly úgy bordán rúgta a gyerekét, hogy az bepisilt, na ő miért most panaszkodik erről? Miért nem volt ott az edzőnél már aznap, miért nem ordította le a fejét, miért nem tett panaszt minden létező fórumon? Hogy egy súlyosan abuzált fiatal, adott esetben gyerek rettegett, hallgatott, azt értem. De mitől félt egy felnőtt ember, egy anya, akinek elsődleges kötelessége a gyereke védelme? Valószínűleg nem leszek népszerű ezzel a véleményemmel, de úgy gondolom, az ilyen szülők – ha áttételesen is – részt vesznek a saját gyerekük bántalmazásában, amikor nem tesznek meg mindent a védelmükben. Erre nincs bocsánat. És még akkor sincs, ha a legjobbat feltételezzük, mégpedig azt, hogy minden ártó szándék nélkül, véletlenül rúgta meg edzés közben olyan erővel az edző a gyereket, hogy az bepisilt. Ugyanis még edzés közben, véletlenül sem fordulhat ilyesmi elő. Két tapasztalatlan gyerek okozhat sérülést, egy több évtizede karatézó, gyerekek oktatásával foglalkozó szakember pedig nem. Pont.

A maffia nem végez félmunkát. Miután a NAV lefoglalta Iványi Gáborék összes pénzét, most ellenőrök jelentek meg az intézményeikben. Nem is akármilyen indokkal. Arra hivatkoztak, hogy mivel híre ment a médiában, hogy csak fél napi működésre maradt pénzük, ellenőrzik, hogy ellátják-e rendesen a gondozottakat. Csodálatos ez a hihetetlen empátia, ez a végtelen aggodalom az elesettek sorsa iránt. Akkor sajnos nem voltak ilyen elszántak, amikor a fóti gyermekotthonból érkeztek – éveken át egyébként – a panaszok, a pedofil még hosszú-hosszú ideig törhette össze egy életre a gyerekek lelkét, most bezzeg órák alatt lett pénz, paripa, fegyver, és már rohantak is ellenőrizni. Komolyan gondolom, hogy amit ezek csinálnak a MET-el, a gondozottakkal, betegekkel, hajléktalanokkal, hátrányos helyzetű gyerekekkel, azt egyetlen másik országban sem tehetnék meg. Elsöpörné őket a népharag. El sem tudom képzelni, hogy akármelyik normális ország kormánya meg merne engedni magának akár csak hasonlót is. Ahelyett, hogy azonnal beavatkoztak volna, hogy eleget tettek volna a nemzetközi bíróság döntésének, és visszaadták volna a bevett egyházi státuszt, ami plusz támogatáshoz juttatta volna az intézményeket, évek óta ott ártanak és rombolnak, ahol csak tudnak. Talán az üldözött keresztények megsegítésére elszórt milliárdok itt lettek volna jó helyen. Az pedig a nagy egyházak örök, soha el nem évülő bűne és szégyene, hogy nem állnak ki a MET mellett, hogy nem ajánlják fel az erkölcsi és anyagi segítségüket. Ez mindent elmond Orbánról, a kormányról és az egyházakról. Álszent gazemberek.

Közeledett a délidő, de a zuhanyzó melletti ebédlőben még csak két férfi nézte a tévét. Az ételt a szomszédos Wesley Főiskola konyhájában főzik, itt csak szétosztják az ebédet. A mai menü: palócleves – tudtuk meg a tálalókonyhában. És mi lesz holnap? A válasz ismerős volt: „nem tudom”. A raktárak szinte üresek, de tészta és fagyasztott zöldség még akad. Talán majd érkezik adományként darált hús, és akkor lehet amolyan bolognai-szerűséget készíteni. (Népszava)

Szerencsére nem mindenhol ilyen nagy a baj.

Kihirdették a felvételi ponthatárokat. Úgy tűnik, mindenkit felvettek, aki csak jelentkezett, mert az összes portál tele van boldogan ordító fiatalokkal. Régebben mintha nehezebben ment volna a dolog, de hát változnak az idők. Remélem, sokan jelentkeztek a tanárképzőbe, főként a reál tárgyakból van országos ínség. De nem csak fizikatanárokból, börtönökből is hiány van. Nem irigylem Pintér Sándort, most törheti a fejét, hogy az embercsempészek után kiket eresszen szabadon. Bár amilyen találékony, majd átirányítja a rabokat tanítani a suliba. Tiszta nyereség lenne. Ameddig ő ezen töpreng – bár remélem, nem tesz ilyet, csak az én rosszabbik májam nem bír magával – Orbán Viktor kezdheti rágni a körmét. Ha igazak a friss felmérések, Kamala Harris beérte, más felmérés szerint már meg is előzte Donald Trumpont az elnökségért folytatott harcban. És a választási kampány még el sem kezdődött. Ha már a nagy hadvezér sikeresen kigolyóztatta magát az unióból, a NATO hócipője is kezd vele betelni, igazán nem hiányzik, hogy még a nagy álma is dugába dőljön, hiszen mindent Trump győzelmére tett fel. Itt szerencsére még nem tartunk, mert most éppen készül a nagy beszédére Tusványoson. Évek óta külföldre jár bejelenteni, hogy mivel fog megszívatni minket. Most sem lesz másként, biztosan kitalál valamit, amivel még rontani tud az amúgy is pocsék helyzeten az országban. Akiket pedig ez nem érint semmilyen módon, azok ott a helyre kis szalmakalapjukban pirosra tapsolhatják a tenyerüket. De nagyon jó nekünk.

Addig is jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Végezetül jöjjön az abszolút kedvenc bandám:

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!