NEHAZUGGY

Lehúzás, megszorítás, kizsigerelés

Molnár Bálint | Július 23, Kedd | 10:40

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,438,210 forint, még hiányzik 1,561,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van egy ember, vagy legalábbis egy emberszerűnek tűnő lény, aki – mint nemrég megtudtuk tőle – a csúnyán megbukott, fogalmatlan korábbi igazságügyminiszterével ellentétben, aki nem ismeri a jogállamiság szó jelentését – egészen jól ismeri az alkalmazott szó definícióját. Mármint feltéve, hogy másokról van szó, nem róla. Ha róla van szó, akkor nemhogy nem ismeri a kifejezést, de nem is érdekli, hogy neki van-e bármi köze hozzá. Ez az ember lassan 15 éve (ennyi idő házasságból sem kevés) teljeskörű felhatalmazással ural (nem kormányoz, ural) egy korábban a jobb sorsra érdemességgel egy mondatban emlegetett országot, senkinek a hozzájárulására, beleegyezésére, egyetértésére nincs szüksége ahhoz, hogy azt és úgy tegyen, amit és ahogy akar. Lassan másfél évtizede senki más nem szólhat és nem is szól bele abba, hogy ezen a gondjaira bízott 93 ezer négyzetkilométernyi területen (és lehetőleg azon túl) mi történjen és hogyan történjen.

Ez az ember a legutóbbi parlamenti választást, vagyis a negyedik kétharmados kormányzati felhatalmazását többek között úgy húzta be a választás napja előtt bő egy hónappal kitört orosz-ukrán háború árnyékában (ami nem csak úgy magától tört ki, hanem úgy, hogy Vlagyimir Putyin orosz despota orvul lerohant egy független európai országot, amely történetesen szomszédos Magyarországgal is), hogy az ország fölötti szimbolikus ugrótoronyból szórta rá a medencényi országra azokat a hangulatjavító közpénzszázmilliárdokat (jó, volt az ezer is és még annál is több), amelyek a betömhetetlen Mariana-árkot megszégyenítő krátereket képeztek a költségvetésben. Olyan elborzasztó hiányt, amit lassan két és fél éve tolnak, görgetnek maguk előtt és képtelenek, alkalmatlanok bármit is kezdeni vele.

Tegnapi hírecske például, hogy közel 108 milliárd forintos hiánnyal zárt júniusban a költségvetés úgy, hogy miközben az év első felében 578 milliárd forint uniós pénz érkezett a büdzsébe, az uniós kiadások párhuzamosan 945,7 milliárd forintot tettek ki. E két tétel közötti közel 370 milliárdos különbözetre természetesen lehetne azt mondani, hogy végre a doktorminiszterek elnökének igaza lett, mimagyarok végre nettó uniós befizetők lettünk, csakhogy ma is brutálisan erős az UV-sugárzás, ezért nem mondom ezt; nincs semmi kedvem viccelődni. Az viszont megfordult a fejemben – tudva, hogy az év első felét az államháztartás összesen több mint 2656 milliárd forintos hiánnyal zárta, amiből a központi költségvetés 2640 milliárd forintot könyvelhetett el, és bár egyáltalán nem vicceskedni akarok -, hogy a 27%-os világbajnok áfa, a büdösen gyenge forint, a sokáig Európa-bajnok infláció vagy éppen a munkabért terhelő súlyos járulékok mellett mekkora kiemelkedő teljesítmény kellett összehozni egy ekkora rohadalom hiányt.

A vastag, undorító, romlott hab ezen a tortán az, hogy e kiemelkedő unortodox teljesítménybe értelemszerűen beletartozik az is, hogy az említett ember által uralt Magyarország az ő akaratából nem jogállam, ám pechére egy ideje az uniós forrásokat jogállamisági feltételek teljesítéséhez köti Brüsszel=az új Moszkva, miközben úgy hírlik, hogy az említett ember a június 9-i választás előtt nem akart alkudozni a belga főváros patás ördögeivel a mimagyarokat egyébként állítólag alanyi jogon megillető rengeteg zsetonról, így teljesen megszakadtak idén a tárgyalások a befagyasztott EU-pénzekről. Ennek a dacos, csak azért se típusú keménykedésből fakadó késlekedésnek pedig bizony komoly ára van, konkrétan mintegy 400 milliárd forint, amely összeg történetesen megegyezik azzal az összeggel, amennyit a védelmi hozzájárulás nevű új különadóval idén a mimagyarokról lehúzna az a kormány, amelyik azt hazudja magáról, hogy a megszorítás szót nem is ismeri. Legalábbis hivatalosan ennyit vallottak be, amikor kardot csörtetve, mellet döngetve, méltatlankodva, szemöldököt ráncolva hadat üzentek a multiknak és a bankoknak.

Hozzáértők vitatják, hogy ez az idén 400 milliárdos sarc (ami jövőre majd 800 lesz) valóban csak 400 lenne, sokkal életszerűbbnek tűnik az ezermilliárdos nagyságrend, de bármennyi is a vége, hogy ez nettó lehúzás, megszorítás, kizsigerelés, az kurvaélet. Hogy a magyar adót fizetők fogják kinyögni, az is vitán felül áll. Ami még inkább hihetetlenné és megmagyarázhatatlanná teszi, hogy miközben a 2021 és 2027 között időszakban több EU-s támogatás érkezhetne Magyarországra, mint valaha (értsd: naponta 5 milliárd forint), a propagandisztikus Brüsszelre mutogatáson kívül miért nem mozdítják az elvtársak a kisujjukat se azért, hogy amennyi uniós forrást lehetséges, annyit lehívjanak. Annál is inkább, mert ketyeg az a 200 millió eurós büntetés is, amit az EU bírósága szabott ki azért, mert az Orbán-kormány évek óta nem tette EU-konformmá a menekültügyi törvényt, márpedig ha nem változtatnak a törvényen, akkor napi egymillió euró további bírságot kell fizetniük visszamenőlegesen is, egészen addig amíg a törvényen nem hajlandóak változtatni.

Egy ilyen helyzetben, amikor a kórházi klímakatasztrófától a tömegközlekedési katasztrófán át a számtalan területet és foglalkozási csoportot sújtó pénzhiányig (csak példának okáért: akkora a pénzhiány a rendőrségnél, hogy nem tudják kifizetni a saját igazságügyi szakértőiket, miközben a köztársaság nélküli köztársaság elnöke sem tudja támogatni a bírói illetményemeléseket), amikor nincs pénz lóvéra és úgy tűnik, hogy a mindent egy lapra felpakoló akkumulátornagyhatalmi törekvésekből se lesz gazdasági növekedés, az említett embernek nagyjából egyetlen magyarázatra futja két békemissziónak csúfolt világ körüli szarkavarás, provokáció és figyelemelterelés között:

Amíg az Európai Unió és a tagállamok pénze Ukrajnába megy, addig az európai gazdaság nem tud jobban teljesíteni!

Ha valaki nem értette volna: a magyar gazdaság se tud jobban teljesíteni, mimagyaroknak azért szar, mert Ukrajnában két és fél éve háború van, és ameddig háború lesz, addig az említett ember nem is tervez mást tenni (ha tudna se), mint széttárni a karját, hogy ez van, basszátok meg. Arról egy büdös szót nem ejt, mert hülyes is lenne, hogy a korrupciós ámokfutása miatt most a magyarok zsebéből veszi ki (mert neki a magyarok az elsők, naná) a Brüsszelben veszni hagyott csilliárdokat, hogy olyan megszorítások vannak az asztalon, amelyekhez képest a Bokros-csomag egy madárfüttyös kirándulásnak tűnik a májusi napsütésben, és hogy világ szégyenére és az elmúlt ezerév legsikeresebb évtizedének örömére az a a bravúr is összejött, hogy eljárás indul Magyarország ellen az elszállt költségvetés miatt. Pedig milyen büszkék voltak magukra, hogy ők soha nem kerülnek a gyurcsányi szégyenpadra, mert legalább kormányozni azt tudnak. Valóban. Kár, hogy mostanra minden esik szét, amihez valaha is hozzányúltak. Kár, hogy úgy elfoglalták Brüsszelt, hogy a lakosságot kell megsarcolniuk ahhoz, hogy pótolni tudják az elfoglalt Brüsszel által nem utalt pénzt, amely sarcból elsődlegesen nyilván a közpénzcsecseken lógó nemzeti burzsoáziát kell zabáltatni, hogy fel ne lázadjon.

Innen lesz szép győzni már megint, bár kétségem nincs afelől, hogy papíron megint sikerülni fog. Kár, hogy közben az ország jelene és jövője darabjaira hullik. De hát mi így szeretjük, mi így élünk, hogy közben haldoklunk. És általában a becsapódás előtt még kibontunk egy üveg pezsgőt.

A címlapkép illusztráció.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!