NEHAZUGGY

Nem mond le, hanem megmagyarázza

Tamás Róbert | Július 22, Hétfő | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 425,173 forint, még hiányzik 2,574,827 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Azt hiszem, megvan az év legzseniálisabb cikke. Nem is akárhol, a Riposton olvastam az imént. Az történt ott, hogy a szerző be kívánta bizonyítani, hogy ok nélkül sírdogálunk, igenis csodás találmány az árfigyelő rendszer (hála legyen érte a kormánynak!), és egyáltalán nem luxus kaja a lecsó, szinte fillérekből ki lehet hozni egy négytagú családnak egy ebédre valót, csak egy kicsit szemfülesnek kell lenni. Úgy kezdődik a dolog, hogy olajat nem veszünk, mert az biztosan van otthon mindenkinek, elvégre miféle háztartás az, ahol nincs. Veszünk viszont hagymát, amit messze az Auchanban tudunk a legolcsóbban megkapni, itt veszünk virslit is. Innen átszáguldunk a Tescoba paradicsomért, mert az ott a legolcsóbb. A paprikát a Lidliben vesszük, tojásért elcsattogunk a Sparba, és már meg is vagyunk! Na ugye, milyen jó nekünk az árfigyelő! Úgy tudunk vele spórolni, mint a vöcsök! Aki írta, és aki átengedte ezt a kis írásművet, szerintem komolyan esélyes valami jó kis kormányzati állásra. Az éleslátás, a szociális érzékenység és a realitásérzék megvan hozzá. Már amennyiben feltételezzük, hogy az ország teljes lakossága Budapesten él, és van egy olyan bevásárlóközpont, ahol egymás mellett sorakoznak ezek az üzletek, és attól az ország teljes lakossága mindössze sétatávolságra lakik.

Amennyiben ez nem így van, de még mindig Budapesten él az egész ország lakossága, akkor vagy kalkulálni kell a közlekedés költségeivel, mire eljut a még mindig egy kupacban lévő üzletekbe, majd haza, vagy pedig rá kell szánni a bevásárlásra néhány gyaloglással töltött órát. Vagy napot. Ám sajnos az ország erősen túlnyomó többsége nem a fővárosban lakik – így aztán az átlagbére sem kiemelkedő az országos átlaghoz képest -, hanem más városokban, továbbá falvakban. Olyan helyeken akár, ahol nem hogy nincs meg az összes élelmiszeráruház, hanem egyik sincs, egy kisbolt van mindössze, ott pedig az árfigyelő csodás árai ellenére kétszeres, háromszoros áron tudja megvenni a lecsónak valót. Vagy egy kisebb városban lakik, ahol a kívánatos üzletekből egy van jelen, ahol olcsón meg tudja venni az egyik hozzávalót, az összes többi pedig kétszer annyiba kerül, mint az árfigyelős álomvilágban, az íróasztal mögött ülve, ahol a képzelet szabadon szárnyalhat. Néha azért nem ártana kimerészkedni a valóságba, hátha ott nem működnek ezek a jólélési taktikák.

Keményen bírálta a kormányt Hernádi Zsolt egy véleménycikkben a Mandineren, ami továbbra is a kormányközeli Mediaworkshöz tartozik. (444.hu)

Ez lehetne egyfajta naésakkormivan ügy is, de távolról sem az. Hernádi Zsolt 23 éve a MOL elnök-vezérigazgatója. Nagyon komoly túlélőképességekkel rendelkezik, nem volt olyan kormány ez idő alatt, amivel ne lett volna jó kapcsolata. Ezt köszönheti többek között annak is, hogy nagyon jó ritmusérzékkel váltott, amikor látta, hogy kicsúszik a hatalom az aktuális nagykutya kezéből. Mióta az állam megszerezte a MOL tulajdonrészének egy részét, különösen fontos a zökkenőmentes kapcsolatrendszer. Akkor is, ha az ellopott magánnyugdíj-vagyonból vásárolt részvényeket azóta már átjátszotta a kormány más zsebekbe, merthogy azok a zsebek ott fityegnek a trottyos nadrágokon, kihízott zakókon. A miniszterek elnökével és közvetlen udvartartásával – továbbá az ország egyetlen valódi oligarchájával – a stadionokban együtt szotyolázó túlélőművész aligha merészelné nyíltan kritizálni a kormányt. Illetve akkor tenne ilyet, ha érzi, látja, tudja, hogy belátható időn belül tróndöntés következik. Akkor azonban aligha hozná le a Mandiner az írását. Miután ez és így történt, nem nagyon tudok másra gondolni, minthogy megint törik a fejüket valami aljasságon a nertársak. A másik opció, hogy valamiféle palotaforradalom kezdetének lehetünk tanúi, és nem csak Hernádi ismerte fel a közeledő változást, hanem a Mandiner tulajdonosi köre is. Én szeretném remélni, hogy erről van szó.

Az államtitkár azt is elmondta, a globális felmelegedés miatt át kell állni Magyarországon is arra, mint ami a mediterrán országokban van már 20 éve, hogy a halasztható műtéteket a hőhullámok idején nem végzik el. Ahol a klímaberendezések hibája miatt teljesen le kellett állítani a műtéteket – négy ilyen kórház van Takács szerint –, ott a betegeket átszállítják más kórházakba. Ahhoz, hogy a kórházakat teljesen felszereljék klímával, az államtitkár szerint az kell, hogy a villamos hálózatot Európa-szerte fejlesszék. (RTL)

Takács Péter, aki az egészségügyért felelős államtitkár – ha már egészségügyi minisztérium , így aztán egészségügyi miniszter sincs, mert minek az nekünk – ahelyett, hogy azt tette volna, amit minden kultúrországban tenni szoktak abban az esetben, amikor egy minden szempontból fontos ágazat csődöt mond, tehát ahelyett, hogy azonnal beadta volna a lemondását, megmagyarázza a dolgokat. Azért szartak be a klímák a műtőkben, mert Európában gyatra a villamos hálózat. Hát valóban ez lehet, mindenki más tehet róla. Ha már a háborúra és Sorosra, továbbá a migránsokra nem lehet fogni, akkor lelni kell mást. Arról nem mesélt a jó államtitkár, hogy vajon a kórtermek klimatizálását mikorra tervezik, gondolom azért, mert nem is tervezik. Jó annak a frissen műtött betegnek, terhes nőnek, idős embernek a negyven fokban is, akinek nem jó, az fizesse meg a magánellátást. Gondolom. Arról pedig én még nem hallottam – bár attól még akár igaz is lehet -, hogy például Spanyolországban bármiben is gátolná az egészségügyi ellátást a meleg. Itt ugyanis nem egy hétig van kánikula, hanem három hónapig. Vagy tovább. Stabilan negyven fokról beszélek. Valahogy mégis minden működik, a sürgősségi ellátás annyit jelent, hogy a beérkezéshez képest 1-1,5 óra múlva a beteg el van látva. Tehát megcsinálták a vérvételt, ultrahangot, röntgent, gipszben, aminek gipszben kell lennie, infúzió bekötve, ha az kell. Nem ám, hogy egy rákbeteg 24 órán át üvölt a fájdalomtól a sürgősségi váróban. Ott ilyen elő nem fordul, nem is fordulhat, mert letépnék az emberek az illetékesek fejét. Az biztos. Mert itt ki tudnak állni magukért és egymásért az emberek, Magyarországon meg nem. Talán ezt is érdemes lenne átvenni a mediterrán országoktól, hátha otthon is működik. Rosszul gondolom?

Jó ébredezést, szép napot, szorgos munkálkodást kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!