NEHAZUGGY

Egyetlen ember miatt mások százainak életét is képesek tönkretenni

Lázár Gergő | Július 22, Hétfő | 18:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben több iskolában is elutasították a diákok és szülők által is kedvelt és szakmailag kifogástalan iskolaigazgatók pályázatait, addig Nagycenken egy olyan iskolaigazgatót sikerült újraválasztani – ráadásul a tankerület szerint ennek oka, hogy a diákok érdekében történt mindez -, akit sem a diákok, sem pedig a szülők nem képesek elfogadni, ezért több tucat gyermeket írattak át más, környékbeli iskolákba. Egy petíciót is aláírt több, mint 300 szülő (ez a település 11 százaléka), miszerint az ellen vannak, hogy a 2009 óta az iskolát vezető igazgatót újra kinevezzék. Tehát az érintettek H. Gabriella kinevezése ellen foglaltak állást, mégis úgy döntöttek a legfelsőbb körökben, hogy miközben elképesztő számban hagyták el az iskolát a diákok, az ő érdekükben, a szakmai tudására hivatkozva mégis a korábbi igazgatót nevezik ki újra az iskola élére. Ezzel egy olyan hullámot indítottak el, amelynek hatására már ott tartanak, hogy egyszerűen nem maradt elég gyerek a településen ahhoz, hogy első osztályt indítsanak.

Nem azért, mert számszerűen ne lenne elég fiatal egyébként a teleülésen, hanem azért, mert olyan sokan elfogadhatatlannak tartják az igazgató személyét és viselkedését, hogy inkább buszoznak, vagy autóztatják a gyermeküket az anyukák és apukák, mint hogy egy olyan iskolába vigyék, ahol sokan lelki terrorról számolnak be. És ezzel most egyáltalán nem túlzok, egyes beszámolók szerint már szinte csak olyanok maradtak az iskolában, akik nem alkalmasak a munkájuk elvégzésére. A tanárok többsége elhagyta az iskolát, és csak azok maradtak, akik sokszor visszaélnek a hatalmukkal és súlyos károkat okoznak a gyermekeknek. Sokan ugyanis alábecsülik azt, hogy egy ilyen ember megjegyzései, beszólásai milyen hatással lehetnek egy éppen kialakuló személyiségre. Csak egy pár példát említenék most az Eduonline-on megjelent témával kapcsolatos cikkből.

Van például olyan szülő, aki más gyerek szüleitől tudta meg, hogy a tanító néni a túlsúlyos másodikos kisfiának azt mondta; ha nem zabálna annyit, talán a matek is jobban menne neki. Más gyerekeknél gyomorfájdalmak, hányinger képében nyilvánul meg az iskolai stressz, és olyan is volt, aki álmában elkezdett újra bepisilni. Ezekben az esetekben is hiába fordultak a szülők az intézményvezetőhöz majd a tankerülethez, megoldás sosem született, így egy idő után inkább már nem is próbálkoztak.

(…) Ehhez képest az iskolában vannak gyerekek, akik rendszeresen bántalmazzák az osztálytársaikat, hiába fordulnak azonban a szülők az igazgató asszonyhoz, általában azt a választ kapják, hogy nem tud mit tenni. Egy kislányt például tanítási idő alatt, az egyik órák közti szünetben véraláfutásosra rugdostak a társai, a szülők panaszára azonban az igazgatónő azzal felelt, hogy miért nem védte meg magát a gyerek, a probléma megoldására neki nincsenek eszközei, és hogy „majd akkor tud cselekedni, ha a társai az ablakon lökik ki” a kislányt.

Egy ilyen közegben nemhogy tanulni nem lehet, de létezni sem. Ez olyan lelki és jól láthatóan fizikai sérüléseket is okoz a gyermekeknek, amelyek feldolgozásához szakértőkre lesz majd szükségük a jövőben. Ezekről a panaszokról a fenntartó és a döntéshozók is pontosan tudnak, mégis újra és újra megválasztják azt az iskolaigazgatót, akinek ezeket a problémákat elsősorban „köszönhetik”. Léteznek a hatalmukkal visszaélő igazgatók és tanárok is, ez mindig is így volt, de más az, ha egy ilyen ember évekig fontos pozíciót tölt be és az iskolában tanuló diákok már nem tudják, hogy mit tegyenek. Ezért döntött sok szülő a gyermeke vagy gyermekei kiíratása mellett, amely úgy vélem, az egyetlen olyan döntés, amely valamiféle eredményt érhet el, hiszen ha már nem lesz kit tanítani az iskolában, akkor a döntéshozók csak rádöbbennek már arra, hogy legyen ez az ember bárkinek is a haverja, családtagja vagy szeretője, nem éri meg tovább a helyén tartani.

Mert hát az ilyen emberek – rendelkezzenek bármilyen szaktudással is – nem azért elmozdíthatatlanok, mert olyan nagyszerű vezetők, hanem azért, mert valakik valakijei. Igen ám, de itt egy iskoláról van szó, amely egy gyermek életének alapját jelenti, ezért ha már itt megfeneklik a dolog, akkor azzal az egész életét tönkretehetik. Egy iskola igazgatójának olyan szakembernek kell lennie, aki képes megfelelően vezetni az intézményt, és akinek köszönhetően a szülők nem ki-, hanem beíratják a gyermekeiket az intézménybe. Márpedig jól láthatóan arról van szó, hogy egyetlen ember miatt több száz embernek kell szenvednie csak azért, mert valaki számára fontos ennek az embernek a pozícióban tartása. Mi lesz akkor, amikor már alig lesz pár gyermek az iskolában? Mi lesz akkor, amikor már nem lesz kit terrorizálni és hülyének nézni? A diákok és velük a szülők is a lábukkal szavaznak, ha már a tankerület képtelen volt hallgatni az ő véleményükre. Megérdemlik a kialakult helyzetet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!