NEHAZUGGY

Ez már csak természetes itt, Európa Kubájában

Hat nap. Hat kurva nap nem tud úgy eltelni az életemből, hogy éppen nem figyelek oda, és nem történik valami. Nemhogy valami, hanem minden, ami jobb helyeken nem szokott. Pedig tényleg csak pár napig nem figyeltem.

Kezdve a parókás bohóc fülének ellövésétől, ami kivételesen nem nálunk, hanem a szintén zenész populista nyugdíjas újrázásra való készülődése közben esett meg az Egyesült Államokban. Mert mint tudjuk, mindenki el akarja hallgattatni a békecsinálókat, akik küzdenek a háborúpárti libsikkel reggeltől estig, akár az életük árán is. Egy hét után is hihetetlen, hogy a csak szinte fül nélkül maradt lovag a cipőjét keresgélte, hogy ez volt a legfontosabb számára, miután majdnem fejlövést szenvedett. Meg az, hogy Fight! Vagyis harcoljatok. Erre  a sok hülye szektatag a következő összejövetelén már leragasztott füllel jelent meg, miközben harc felkiáltással éltették a vezérüket. Így kell ezt! Így kell szolidárisnak és következetesnek lenni, ha hív a haza meg a hazafias kötelesség.

Két napja aztán váratlanul hazánkba látogatott a világkörüli békemisszión lévő Júdás, aki nem volt rest és begurult a lopva szerzett közrádióba és előadta a szokásos hazugságmonológját azoknak, akiknek ez ad erőt és mindent lebíró akaratot, hogy együtt harcoljon Dagi Dög oldalán a végtelen lipsi seregekkel és a gaz brüsszeli bürokratákkal szemben, hogy végül ez a harc legyen a végső, csak összefogni hát, hogy nemzetközivé legyen végre a világ! Megtudhattuk, hogy Magyarország nem támogatta Ursula von der Leyen újraválasztását, mert „az elmúlt ötéves teljesítménye a Bizottság élén harmatgyenge volt”

Az, bazdmg. Az volt. Ha te mondod, akkor az úgy is van, és úgy is lesz. A téren is a gyerekek úgy fociznak, hogy mindenki ott van, ahol a labda van, nem pedig ott, ahol majd lesz. Nem tudják, hogy kell. Bezzeg ő, a nagy orákulum, mindig ott áll készenlétben, ahova a labda érkezni fog, ő csak berúgja a labdát a kapuba, és kész. Ilyen egyszerű ez, ha valaki nem tudná. Akkor van baj, ha a labda odaér és hiába van ott a mi aranylábú Dundiegónk, ahova a labda gurult, nem tudja berúgni azt. Márpedig a helyzeteket ő nem berúgni szokta, hanem sorra kihagyni. Vagy ha egy testhezálló focihasonlattal szeretném illusztrálni ennek a világsztárnak a teljesítményét, akkor azt mondhatnám, hogy többnyire öngólokat szokott rúgni, amivel mindig hátrányba hozza a csapatát, jelen esetben az Európai Uniót, aminek egyelőre ő is az egyik pályán tartózkodó falábú játékosa. Mondjuk nagyon érik neki már egy piros lap, szóval én a helyében visszafognám magam, mert nem csak őt, hanem vele együtt minket is az öltözőbe küldhet a játékvezető.

De az az igazság, hogy hablatyolt ennél cifrábbakat is. „Az európai politika sajátságos, az itthon megszokottól eltérő rendszerben működik: Von der Leyen a mi alkalmazottunk, az öné is, igaz, hogy rajtam keresztül, de ez a lényegen nem változtat” – mondta arra utalva, hogy az Európai Tanács – azaz a kormány- és államfőket tömörítő testület – irányadását kellene követnie az Európai Bizottságnak és vezetőjének, már csak azért is, mert „ő egy alkalmazott, aki az európai költségvetésből kapja a fizetését, amit a tagállamok dobnak össze, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy ő egy függelmi viszonyban van”. Állj, állj, állj! Itt álljunk meg egy szóra, mondaná Grétsy tanár úr, ha még élne.

Mindannyiunk alkalmazottja, hiszen választások útján került oda, ahova. Őt is a többség választotta meg, ahogy téged is, csak ott demokratikus úton történt ez, itthon meg egy kétharmados többséggel átírt választási trükkel, ami azt jelenti, hogy egy kétmilliós kisebbség a többség, a maradék meg szívja ezt az egész őrületet 15 éve. A másik. Te meg a mi alkalmazottunk vagy, és nem az ország uralkodója, amiről folyamatosan elfeledkezel, és leszarod azokat, akik ezt szóvá teszik, mi több, kiátkozod és megbélyegzed azokat, akik mint én is, ez ellen napi szinten kifejezzük a nem tetszésünket. Mindenesetre te legalább már kurva jól is keresel ezzel, hiszen a legmagasabb a fizetésed az összes uniós vezető közül, ha az átlagbért vesszük alapul, amit szintén tőlünk kapsz, mert mi dobjuk össze rá a befizetett adóforintjainkból. Szívesen. A mellékesről meg ne is beszéljünk, de hát ez már csak természetes itt Európa Kubájában. 

Az is vicces volt, hogy nem mondja el, mikor és hova megy rombolni, majd megtudja mindenki, ha már lerombolta azt, amit le szeretett volna. Tulajdonképpen így járt az EU-is, amelyik most bután néz maga elé, miután július elsején átadta ennek az áruló senkiházinak az elnökségi pozíciót, ez meg úgy randalírozik szerte a világban, mintha ezt kérték volna tőle. „A naiv európaiak azt gondolják, hogy szóljunk már Putyin elnök úrnak, hogy ne bombázza már le a nem tudom milyen várost, vagy szóljunk az ukrán elnöknek, hogy persze adunk neki fegyvereket, de messzire ne lőjön be Oroszország területére, mert az nem szép, szóval, ez így nem megy”. De nem ám. Sajnos nem, Putyin elnök úr szemmel láthatóan azt csinál, amit akar, illetve amit Júdásnak utasításba ad, ha szabotálni kell valamit a szövetségi rendszerben, rá lehet számítani, nagyon jó ügynök! És ha ez nem lenne elég, akkor beszélt Trumppal is, akinek a gazdasági terveit követendő mintának tekinti. Példaként felhozta, hogy a Republikánus Párt elnökjelöltje adómentessé tenné a borravalót. Júdás szerint sem kell, hogy a borravalót adó terhelje, mert ezzel lehet igazán nagyot segíteni a családoknak. Nem mintha eddig nem lett volna adómentes, de ezt hagyjuk. Nála a valóság soha nem volt mérvadó, a lényeg, hogy jól hangozzon, amit pofázik, és lehetőleg mindenki a fejét vakargassa, hogy mit is akit ezzel mondani.

És persze nem ment el szó nélkül a hét gigabotránya, a szolnoki kalandparkban történt bántalmazás mellett, amikor is egy nevelő a felügyeletére bízott gyerekek egyikét úgy lerúgta, hogy a fiú beverte a fejét a földbe. A fekvő fiút a nevelő egyszerűen otthagyta. Júdás az esetről elmondta, „a dolog elviselhetetlen, tűrhetetlen és következményekért kiált”. Amikor táborba adja a szülő a gyerekét, akkor a szervező felelősséggel tartozik érte, „nem fordulhat elő, hogy bárki felnőtt bántsa a gyereket”. „A kormánynak az a dolga, hogy aki nem tud ennek a felelősségnek megfelelni, az ne szervezzen tábort.”

Ha valaki, hát ő biztos tudja, milyen az, ha egy gyereket agyba-főbe ver egy felnőtt. De ha ő nem, mi biztosan érezzük Orbán apuka törődést , amit a fiacskáján vezetett le annak idején. Ez van, amikor valaki nem tud védekezni, és később másokon éli ki a frusztrációját. Köszönjük, Győző bácsi, nagy segítség volt ez nekünk. Mindenesetre a bántalmazó köszöni szépen, jól van, éppen nyaralgat valahol külföldön, de majd ha kipihent magát, akkor napbarnítottan befárad a rendőrségre ahol egyébként már azonosították. Ha ennyi ideig tart valakit beazonosítani, akiről szemtanúk, ipari kamera felvételek és feljelentés is készült, akkor mi van azokkal, akikről nem? Miért nem vették azonnal őrizetbe? Tudom, ez ebben az esetben nem releváns, hiszen aki az el a kezekkel a gyermekeinktől nevű brand kitüntetettje, az nem tartozik az átlagemberek közé. Ő előbb nyaraljon, majd aztán megkérdezik tőle, hogy akkor mi is volt az, amin egy egész ország háborog néhány napja.

A családok védőszentje most nagyon következetes, mert ugye egyelőre mindenki azt várja, hogy mikor akad horogra egy nemváltó buzilobbista, aki éppen egy nyári táborozás közben műti át a a gyanútlan gyermeket kisfiúból tüllszoknyás balerinává, helyette folyamatosan csak a Katika által kitüntetett pedofilok, azok segítői vagy szimpla karate mesterek verik agyba főbe a kölköket, ha azok nem fogadnak szót. Közben előkerült egy hölgy is, akit állítólag megerőszakolt, és előkerültek fiúk, akiket a hajuknál fogva rángatott végig a padlón, mondván, ezért ne hordjanak hosszú rőzsét. Irány a borbély, fiatalok! Tibi bá megmondta. Beszarsz, bazdmg. Halkan jegyzem meg, hogy régen a szamurájoknak minél hosszabb volt a hajuk, annál nagyobb tekintélyük volt, és az volt a legnagyobb megaláztatás, ha levágták a tincseiket. Csak hogy a tradícióknál maradjunk, amit állítólag oktatott ez a hétmérföldes geci. 

Szóval nagyjából ennyi, a többi agyfaszt érdemlő eseményt a kollégák szorgosan virtuális papírra vetették, hogy megmaradjanak az utókornak. Ha másért nem, elrettentő példának. Egy személyes a végére: Mérlegelő nevű követőmnek üzenem, hogy senki nem távolította el semmit az üzenő falról, sem szerkesztőségileg sem személyemben, csak mivel én blokkoltam őt, így nem láthatja a bejegyzést. Ott van az, el lehet olvasni, én továbbra is tartom magam az ott leírtakhoz. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább