NEHAZUGGY

Amikor a miniszterelnöknek eszébe jut, hogy van itt egy ország

Swan Edgar | Július 19, Péntek | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,438,210 forint, még hiányzik 1,561,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Kényszeres rongyrázás. Fogalmam sincs, hogy a szakirodalomban van-e ilyen kórkép, és ha igen, annak mi a hivatalos elnevezése, bár szerintem ez nem orvosi értelemben vett viselkedészavar, egyszerűbb ennél a helyzet. Parvenü, ezt mondja a köznyelv azokra, akik mostanra ellepték a felsőbb köröket, mely felső körök meghatározás sajnálatos módon nem a szellemi elitet jelöli. Ezt mondja a magyar nyelv értelmező szótára:

PARVENÜ [ë] főnév -t, -je [e] (régies írva: parvenu is) (1945 előtt, választékos, rosszalló)

1. <A polgári társadalomban> szegényebb sorból származó, (hirtelen) meggazdagodott ember, aki előkelőnek tartott szokásokat igyekszik utánozni. A parvenük sokszor nevetségesen viselkedtek (forrás)

Különösen fájdalmas a kulturális életbe beszivárgott nerencek elképesztő viselkedése. Mert az nem különösebben meglepő, ha a Magyar Nemzeti Bank elnökének kevéssé szerencsés külsővel megáldott fiacskája a nem teljesen önerőből megszerzett vagyonnal kompenzál, hogy az egykori gázszerelő nem tudja felmérni, meddig kellene elmennie a rongyrázásban, ahogy az sem annyira meglepő, hogy a hajlékony gerinc és gátlástalanság kombinációja miféle végeredményt produkál akkor, ha erre igény van a húsosfazék környékén. A művészek számára biztosított luxusautót természetesen nem a művészek használják, hanem – a sajtó szerint, és aligha van okunk kételkedni a dolog igazságtartalmában – az Operaház igazgatója használja, minden pozícióhoz (pontosabban zsákmányszerzési lehetőséghez) juttatott nertárs és kedves családja bőségesen él a lehetőségekkel. A parvenüség – szerintem – abból következik, hogy fel sem fogják (vagy le is szarják), honnan a sok pénz, kinek a rovására megy a flanc. Eszükbe sem jut diszkrétebben viselkedni, visszafogottabban kérkedni az érdemtelenül szerzett vagyonnal. És akkor rájuk kell nézni. Nem arról beszélek, hogy elvárás lenne a tökéletes külső, az ideális testalkat nem akarat, hanem genetika kérdése. Van, amikor az kell az érvényesüléshez – ők a ner-feleségek -, de általánosságban nem. Elég lenne annyi, ha lenne ízlésük az uborkafára felkapaszkodottaknak, de nincs nekik. Ahogy egészséges énképük sincs. Magukra rángatják a legdrágább ruhát, pólót, nadrágot, szoknyát, a legfrissebb divat szerinti göncöket, és pontosan úgy néznek ki kívül, mint belül. A drága póló rátapad a sörhasra, a nadrág dereka fölött kibuggyanó úszógumi, a rövidnadrágból kikandikáló görbe karikaláb, a gyűrött gatyába hanyagul betűrt ing a hájas potroh fölött, az oszlopnyi lábakat közszemlére bocsátó kurta szoknya, a vaskos testre feszülő milliós ruha pontosan azt mutatja kívül, ami belül is van. Igénytelenséget, ízléstelenséget, indokolatlan pökhendiséget és sok-sok pénzt.

Ahogy Vidnyánszky Attila a maga során képtelen elismerni a hibáját, és inkább tetézi a bajt, úgy Ókovács Szilveszter is nekiállt megmagyarázni, hogy miért is ő használja a luxusautót. Sőt, még azt is hozzáteszi az Operaház közleménye, hogy ők tulajdonképpen még spóroltak is, mert a főigazgató nem kapott sofőrt az autóhoz, a saját két, dolgos kezével tekergeti a kormánykereket:

A Magyar Állami Operaház főigazgatója által használt szolgálati személygépkocsit az intézmény a BMW Group Magyarországgal kötött korábbi támogatói szerződései értelmében a vezetőségi flotta egyik darabjaként kapta használatra. Nem igaz tehát a szakszervezeti vezető állítása, hogy a BMW dedikáltan a Dalszínház művészei számára ajánlotta volna fel a személygépkocsikat. A járműgyártóval folytatott 10 éves, gyümölcsöző stratégiai együttműködés során ugyanakkor valóban volt olyan periódus, amikor operai művész külön márkanagyköveti felkérést kapott a BMW Group Magyarországtól.

Továbbá Bárány Balázs, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke komoly károkat okoz, de legalábbis szándékozik okozni az intézménynek.

Például azzal, hogy a stratégiai partnert megkerülve a németországi anyacégnél fogalmazott meg hamis vádakat a Magyar Állami Operaház vezetéséről, most pedig az Opera főigazgatójára tett durván sértő és dehonesztáló kijelentéseket megalapozatlanul, érzékelhetően azzal a céllal, hogy lejárassa az intézmény vezetőjét, a sajtó, a közvélemény és nem kevésbé a szakszervezeti tagok félrevezetéséből egyéni tőkét kovácsoljon és tárgyalási pozíciójának javítását remélve nyomást gyakoroljon a Dalszínház vezetésére. (Index)

Azt én egészen őszintén nem látom magam előtt, hogy Bárány Balázsnak ebből miféle haszna, milyen tárgyalási előnye származna. Mármint személy szerint neki. Az is különös, hogy az Index foglalkozik kiemelten ezzel a történettel. Lehetséges, hogy másik nertársnak kellene a poszt? A másik lehetőség, hogy oltári botrány lesz, és igyekeznek időben kihátrálni Ókovács mögül. Más ötletem nincs.

Jó kormányunk idő közben újabb barátot szerzett magának az Európai Unióban. Miután háborút hirdettek Ursula von der Leyen ellen, ma mégis őt választották az Európai Bizottság élére, mégpedig meglehetősen nagy többséggel. Jó lesz ez, nem vitás. Mindeközben – párhuzamosan az operaházi luxusjárgány körüli huzakodással – Szijjártó Péter egy nemzet csodálatára számíthat, legalábbis erre gyanakszom:

72 órája indultunk, ebből 39-et voltunk a levegőben Három kontinens után újra itthon és nincs is ennél jobb! (Facebook/Szijjártó Péter)

Menő. A Bethesda Gyermekkórház pedig segítséget kér. Nem a maguk, hanem a gyerekek érdekében. Ide teszem, hátha valaki úgy gondolja, ott jó helyen lenne a támogatása.

Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön nyilvánosságra hozta az ukrán, orosz, kínai és török vezetőkkel, és Donald Trump korábbi amerikai elnökkel folytatott megbeszélései összefoglaló értékelését, valamint javaslatait, amit Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének küldött el a napokban. (24.hu)

A kérdés már csak az, hogy mi a francnak. Hiszen már a nemzetközi sajtó nyilvánosságra hozta, véleményezte, elemezte az összes levélkét. Komolyan most akar úgy tenni, mint akit érdekel, hogy mit gondol erről az ország népe? Lesz róla nemzeti konzultáció is? Mert tényleg már csak ez hiányzik. És egy jó, hideg limonádé.

Még mielőtt megüt a szél jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!