NEHAZUGGY

Ki a francot érdekel az üdítő összetétele, amikor éppen romokban az ország?

Tamás Róbert | Július 18, Csütörtök | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,829,150 forint, még hiányzik 1,170,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kellemesen hűvös szép reggelt kívánok mindenkinek! Hihetetlen örömmel tölt el a tudat, hogy országunk védőszentje, látnoka és többségi tulajdonosa a kimerítő szarkavarás után szakít időt a felhőtlen kikapcsolódásra. Ahogy általában, most sem a Balatonnál nyaral, hanem Horvátországban. A cselédei egészen biztosan hálás szívvel gondolnak rá Brüsszelben, ahol hiába szeretnék, nem tudják teljesíteni a megbízatásukat. Valóban karanténba zárták őket, egyetlen fontosabb posztot sem sikerült megszerezniük. De méltó bosszút álltak, amikor az Európai Parlament alakuló ülésén – ahol normális esetben ott kellett volna lenni a soros elnökség vezetőjének, nem pedig nyaralós ingben egy horvát éttermet reklámozni, de ugye nem kapott lehetőséget, hogy megtartsa a székfoglalót és bemutassa az elnökség programját – úgy demonstráltak rendes fideszesként, hogy ülve maradtak az uniós himnusz közben. Biztosan nem tudták a szervezők, hogy szélsőjobbos cselédségnek az Ismerős Arcoktól kell lejátszani a kedvenc nótájukat, arra felugrálnak mindjárt. Meccsen is úgy szokták.

Orbán Viktor igen, de Lázár János nem nyaral, most ő harcol addig is, ameddig a gazdája kisimítja az agytekervényeit. Jelenlegi harcolásának tárgya az, hogy valamelyik cukros-bubis üdítőitalban kevesebb a gyümölcstartalom, pontosabban a narancslé-tartalom, mint a másik országban forgalmazott cukros-bubisban, és ezt persze a nemzeti büszkeség nem tűrheti, mert mimagyaroknak is jár annyi narancslé – már amennyiben lehet narancslének nevezni azt a kulimászt, amit az élelmiszeripar annak titulál – jár, mint a többi ország polgárának. Az nem fontos, hogy buszon-vonaton halomra hull a nép a hőségtől, hogy a vonatot majdnem az utasnak kell tolnia, ha haladni akar, hogy sok ember alig tudja megfizetni a létfenntartáshoz szükséges alapvető dolgokat, hogy vajúdó nőket hurcolnak órákon át, mert nem működnek a szülészetek, hogy baleseti sérültek, betegek nem kapnak gyors ellátást, hogy műtéteket nem tudnak megtartani, mert ötven fok van a műtőben – a kórtermekben meg alapvetően hőgutát lehet kapni, kivéve télen, amikor megfagyhatnak -, millió dolog nem foglalkoztatja a politikusokat, de hogy az üdítőben mennyi narancslének mondott izé van, az nemzeti sorskérdés. Szerintem aki üdítőt iszik, az tudja, hogy cukrozott műanyagot iszik. Ne tegyünk már úgy, mintha ez lenne a vitaminforrás. Aki egészségesen óhajt élni, az vegyen narancsot és facsarja ki, de jobban jár, ha friss, helyben termet gyümölcsöt eszik, aztán megiszik egy pohár vizet. Már amennyiben jön víz a csapból. Nem vagyok megszállott egészségestáplálkozás-harcos, mindenki azt eszik és iszik, amit akar, én is megiszom az üdítőt, ha néha ahhoz támad kedvem, szóval nem a hittérítő beszél belőlem, hanem a józan paraszti ész. Ki a francot érdekel az üdítő összetétele, amikor éppen romokban az ország?

Tudnám javasolni Lázár Jánosnak – és az ő összes kollégájának, továbbá a békeharcos főnöküknek, hogy először itthon rakjanak rendet, és a fontos dolgoknak legyen prioritása, az üdítő gyümölcstartalma, és a világbéke megteremtése csak ezután kerüljön sorra. Ameddig előfordulhat az, hogy legyengült, immunhiányos, beteg gyerekek szenvednek a 32 fokra felhevülő úgynevezett steril boxban, mert elromlott a klíma, és ameddig a kórház első reakciója az, hogy hazudik arról, mikor romlott el – egy szülő panaszos levele hétfőn érkezett az RTL-hez, a kórház pedig azt állítja, kedden romlott el a klíma, ami semmi mást nem jelenthet, mint hogy vagy a szülő látnok, vagy a kórház vezetősége hazudik gátlástalanul -, addig semmi más nem lehet fontos. Mármint egy normális országban persze, nem Magyarországon.

És most jöjjön egy kis frissítő hír, a lehető legtávolabb a politikától.

Alkoholmentes sörkert nyílik Münchenben, ahol a világ legismertebb sörfesztiválját, az Oktoberfestet rendezik évről évre. A cél, hogy reagáljanak a megváltozott szórakozási és fogyasztási szokásokra, Németországban ugyanis egyre kevesebb sör fogy (HVG.hu)

Ez magyar szemmel-füllel biztosan nagyon mókás, és legalább annyira érthetetlen dolog. Mert minek az alkoholmentes sör, amikor alkoholos is lehet? Ám a világ más pontjain – jelesül Granadában, ahol élek – totálisan megszokott. Millióféle alkoholmentes sör kapható a boltokban is, bárokban is. Sőt, van alkoholmentes bor is (ami valójában must), vannak alkoholmentes koktélok, és nap közben a vendégek jókora része ezt kéri. Mert már délben nyitnak a tapasbárok, ahol ki reggelizni, ki ebédelni ül be, és ahol az ital mellé jár ingyen a kaja. A hőségben a sör sokkal jobb, mint a cukros, vagy édesítőszeres üdítők, ugyanannyiba kerül, ám kevesen óhajtanak már délben alkoholt fogyasztani. Ezért az alkoholmentes sör igenis nagyon jó alternatíva, ráadásul – miután rengeteg sörgyár van az országban, és kivétel nélkül mindegyik csinál alkoholmentes változatot is a söreiből, ezért komoly tapasztalattal rendelkeznek, és nagyon finom söröket csinálnak – komoly fogyasztás is van ebből a termékből, hiszen sok muszlim ember él itt, akik eleve nem fogyasztanak alkoholt. Koktélozni inkább este szokás, és tapasztalatból mondom, ízben, élvezeti értékben az alkoholmentes koktélok nem maradnak el az alkoholostól. Sőt, itt egész utca van, ahol végestelen végig teaházakat találunk, egy csepp alkoholt nem lehet kapni sehol, ellenben van ezernyi nagyon finom tea, lehet vízipipát szívni, vannak arab sütik, és mindig zsúfolásig tömve vannak ezek a helyek. És mindez egy olyan országban, ahol 1-2 sör, vagy pohár bor elfogyasztása után még szabad autót vezetni, nincs nulla tolerancia, szondáztatni csak baleset esetén szokás. És mégis. Mert lehet ám szesz nélkül is élvezni az életet, a boldogságot nem maligánban mérik. Még a foci EB győzelem után sem randalíroztak részeg tömegek az utcákon, bár sok sör fogyott, de azt inkább egymásra locsolták, mint megitták. Szóval nem feltétlenül kell kiröhögni a németeket ezért, bár önmagában szerintem a hely nem fogja eltartani magát. Az szerintem a baj ezekkel a dolgokkal, hogy szigorúan különválasztják és szétültetik az embereket. Csakhogy egy családon, vagy baráti társaságon belül lehet olyan, aki fogyaszt alkoholt és olyan, aki nem. Éppen úgy, ahogy lehet valaki a társaságban vega, vegán, és lehet húsevő. Ha együtt kínálnák ezeket a szolgáltatásokat, valószínűleg mindenkinek jobb lenne.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi pedig hamarosan jövünk vissza az első beszólással. Mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!