NEHAZUGGY

Ha a kormányt nem érdekli az ország jövője, akkor miért érdekelné a fiatalokat?

Lázár Gergő | Július 17, Szerda | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,829,150 forint, még hiányzik 1,170,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

381 olyan állami ösztöndíjas nappali tagozatos osztatlan -és alapszak van, amit senki sem írt be első helyre az idei felvételin, ennek mintegy 77 százaléka valamilyen osztatlan tanári szak – írja az Eduline az Oktatási Hivatal adatait elemezve. Korábban Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár azt mondta, hogy amíg találunk munkaerőt ilyen kondíciók mellett, nem fogunk többet fizetni. Nos, egy ideig még lehet, hogy fognak munkaerőt találni – a nyugdíjba küldött tanárok visszajönnek, mert nem tudnak megélni a nyugdíjukból -, de a valóság az, hogy egyre öregszik a tanári kar, és ma már helyettesítő tanárokat sem találnak, nem hogy fiatal, életerős, frissen végzett tanárokat, akik előtt több évtizedes jövő áll. Jól láthatóan már a magyar fiatalok sem hiszik azt, hogy az oktatásban lehet bármiféle jövőjük, hiszen egyértelműen magasról szarik a tanárok fejére a magyar kormány.

Miközben évek óta ígérgették nekik a béremeléseket és arról beszéltek, hogy javulni fog a közoktatás helyzete, azzal kellett szembesülnünk, hogy az alaptanterv átírásával és az egyetemek alapítványok mögé helyezésének következtében a közoktatás színvonala egyre csak romlik. Ma már tényleg portások tartanak órát egyes helyeken, vagy volt rendőrök és katonák, akiket kirúgtak, mert hely kellett az új haderőnek. Miközben egy normális országban az oktató az egyik legjobban képzett és fizetett dolgozó, addig nálunk szinte olyan szintet képvisel egy tanár, mint egy utcaseprő, vagy közmunkás. Ma már nem becsüli meg sem a kormány, sem pedig az emberek a tanárokat, hiszen már szinte csak azok maradtak, akik vagy belefáradtak a harcba a kormánnyal, vagy akik egyébként is teljesen elvannak a jelenlegi helyzettel, hiszen egyébként is Fidesz-szavazók.

Ne felejtsük el, hogy annak idején a tanársztrájkok alkalmával nem 50% feletti részvétel volt a jellemző, hanem inkább 20-30 százalék, ami azt jelentette, hogy a tanárok többsége vagy elégedett a helyzettel, vagy beszari. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb dolog egy tanár esetében. Mégis, akiket a legjobban sajnálok ebben az egészben, azok a diákok, akik nem választhatják meg a tanárukat. Egy fiatal sem tehet arról, hogy nincs földrajz-, vagy történelem tanára és a testnevelésoktató az, aki kénytelen valahogy átadni számára a tudást. Mégis milyen felnőtt lesz az ilyen fiatalból? Mekkora esélye lesz jól fizető állást kapni, ha a legalapvetőbb tudással sem rendelkezik? Hogy lesz képes jól megfontolt döntést hozni egy választás alkalmával akkor, amikor még a legalapvetőbb dolgok megértése is problémát jelent számára? De ne csak az én szavamnak higgyenek, hanem olvassák el az alábbi sorokat.

A magyar közoktatás jelenleg évente 26 388 fővel gyarapítja azoknak a számát, akik nem képesek a használati utasítás alapján beindítani egy mosógépet, 30 145 fővel azokét, akik nem képesek kiszámolni a visszajárót egy bolt pénztáránál, s 23 400 fővel növeli azok számát, akik a globális felmelegedésből annyit értenek, hogy kevésbé fognak fázni. Mindannyian tudjuk, hogy a hátralévő életükben milyen életminőséget remélhetnek azok, akiket ma 15 évesen tanulási kudarcra ítél a rendszer.

Ez a megállapítás a 2022-es OECD PISA vizsgálata alapján született. A helyzet azóta vélhetően nem javult, de legalább sokat romlott. Ehhez pedig hozzáadhatjuk a cikk elején lévő sorokat és gyorsan rádöbbenhetünk arra, hogy egy óriási tragédia felé rohan az ország. Nem mondom, hogy más uniós országok nem szenvednék meg a Covid-járvány utáni időszakot, de ennyire rossz helyzet talán sehol sincs. Bulgária és Görögország lehet talán csak a kivétel, de ez még azért nem sok jót jelent. Ha valaha is valódi változásokat akarna a kormányzat, akkor legalább megduplázná a közoktatás irányába tartó pénzek mértékét, és mindent megtenne annak érdekében, hogy az egyetemisták a tanári szakot újra vonzónak lássák. Máskülönben mégis honnan lesznek tanáraink? Mert ez nem olyan, mint egy gyári munka, ahova lehet keleti vendégmunkásokat hozni, hiszen be lehet őket tanítani bizonyos feladatok elvégzésére. Egy tanár nem nagyon lehet külföldi, hiszen az anyanyelv tökéletes használata elengedhetetlen ahhoz, hogy diákokat taníthasson. Akkor viszont miként kívánja a kormány megoldani ezt, a korunk talán egyik legsúlyosabbnak nevezhető problémáját?

Nos, jól láthatóan sehogy. Még oktatási minisztere sincs az országnak és egy olyan ember felel az oktatással kapcsolatos ügyekért, aki a poroszos nevelésben hisz és abban, hogy parancsokkal minden megoldható. Viszont ha a kormány nem próbálkozik, akkor a fiatalok miért próbálkoznának? Ezzel viszont maga alatt vágja a fát a kormány és észre sem veszi, hogy visszafordíthatatlan károkat okoz mindannyiunknak. Ha így haladunk, akkor Szalacsi bácsi nem egy vicces ritkaság lesz, hanem a mindennapok valósága.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!