NEHAZUGGY

Kinek mit intézett a közepes képességű könyvelője

Molnár Bálint | Július 16, Kedd | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,526,278 forint, még hiányzik 473,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvastam tegnap, hogy egy felmérés szerint a mimagyarok több mint kétharmada nem jut el idén nyaralni, pihenni legalább egy hétre, vagyis tulajdonképpen a populáció szűk egyharmadának kiváltsága a nyaralás. Ennek a sajnálatos tényállásnak mindenféle okai vannak, bár ahhoz nem kell feltétlenül felméréseket készíteni, hogy meg tudjuk mondani: akinek van pénze, jó eséllyel nyaral; minél több pénze van valakinek, annál nagyobb eséllyel nyaral annál többet, és nincs rákényszerülve arra, hogy számolgassa, mennyit költhet, mennyit engedhet meg magának, hogyan ossza be, hogy a lángosra és a sörre is fussa. Ámde nem gúnyolódva és nem elvitatva ennek és a hasonló felméréseknek a fontosságát, biztos van olyan szempontrendszer, amely szerint van ennek jó oldala is. Például aki nem jut el nyaralni, de egyébként a napi rutinja részét képezi a politika, az legalább nem esik ki a ritmusból, és a pusztító hőhullám idején is képben marad a sok cifra mocsokkal, amit a politikai uborkaszezon tartogat a tátott szájú közönségnek úgy általában. Ráadásul még egy legyet leüt ugyanazzal a csapással, amennyiben engedelmes honpolgárként megfogadja a MÁV intelmeit is és nem teszi ki magát olyan jellegű tortúrának, illetve kálváriának, hogy akkor is vonatra száll, amikor nem kéne. És mint tudjuk, Európa illiberális, unortodox, kereszténynemzeti, egyik sikert a másik sikerre halmozó fellegvárában nagyjából soha nem javallott vonatra szállni, mert a négy évszak, a közlekedésért is felelős miniszter, illetve maga az A-ból B-be eljutni kívánó felhasználó egyaránt nagy ellensége az állami cégnek.

Tehát aki nem tud elmenni nyaralni idén se legalább egy összefüggő hét erejéig, az például vigasztalódhat azzal, hogy Varga Mihály, minden közepes képességű könyvelők leghírhedtebb pénzügyminisztere is küzd, mint malac a jégen. Neki se nagyon jön össze élete egyik legnagyobb vergődése, pedig már időtlen idők óta megkapta az ukázt a főnökétől, hogy hajtsa be Brüsszelen a sok nyelven beszélő, marhára hasznos, migránsokat szelektíven és megadott célokhoz igazítottan áteresztő (ha például Robert Fico választási kampányügyi migránsozását nem ártana megtámogatni némi hatékony, elborzasztó bizonyítékokkal, akkor simán átcsörtet a déli határ irányából egy rakás migráns Magyarországon Szlovákia irányába, aztán eltűnnek a picsába, ha a választás megnyerődik), rohadtul sokszor túlárazott szittya magyar határkerítés árát. Persze a magyarok idén nem/sem nyaraló kétharmadával ellentétben Varga Mihály, az állami költségvetés szanaszét férceléséért felelős szakmunkás idén is a magyarok azon választott képviselőinek sorát gazdagítja minden valószínűség szerint, akiken keresztül a kétharmados többség nyaral és olyan kiváló intézkedéseket hoz, hogy jövőre se tudjanak elmenni nyaralni, de ezt a majd a maga idején fogjuk értékelni. Amit ezzel szemben már most is tudunk értékelni az, az Index tegnap megjelent, szerintem zseniális, egyszersmind igazságtalanul alulértékelt cikke, amelynek ezt a címet adták:

Példátlan lépést tett Varga Mihály, amiből majdnem kéthavi nyugdíjkiadást lehetne fedezni

Ugye az nem hír – ha már így a költségvetésért felelős miniszterről beszélünk -, hogy a magyar költségvetés egy komolytalan fércmunka (fércelés tekintetében csak a gránitszilárdságú alaptörvény képes felvenni vele a versenyt), és hogy minden ellenkező sikerpropagandával ellentétben olyan fekete lyukak tátonganak benne, hogy a Mariana-árok adja a másikat. Az sem hír, hogy az összeomló magyar költségvetést olyan brutálisan drágán képes csak finanszírozni Varga és kormánya, ami párját ritkítja egész Európában. Egy rakás minden nem hír azzal kapcsolatban, hogy az adófizetői pénzeket elsősorban a saját hatalma fenn- és megtartására fordító Orbán-kormány hogyan károsította meg az országot azzal, hogy az állami feladatok ellátása helyett saját magát és a holdudvarát finanszírozta és tömte ki orrvérzésig a közösből.

Éppen ezért arra kíváncsi lettem volna, hogy az az ember, aki ehhez a szégyenletes, miniszteri teljesítményként értékelhetetlen gánymunkához évről évre a nevét adja, miféle példátlan lépést tett annak érdekében, hogy a nyaralni nem járó nyugdíjasok kéthavi nyugdíjára fussa. Lehet, hogy nem csak züllött balliberális, de félanalfabéta is vagyok, de rohadtul nem derült ki számomra semmi ilyesmi ebből a fantasztikus írásműből. Annyi derült ki, hogy Varga Mihály panaszkodik. Arra panaszkodik, amire eddig is panaszkodott: hogy a tagállamok helyett Magyarország fizeti meg annak az árát, hogy az Európai Unión belül ne legyen szükség határvédelemre, vagyis hogy Belgium fővárosa nem ad pénzt lóvéra. Meg arra is panaszkodik, hogy Johannes Hahn uniós biztos lepattintotta őt, a közepes képességű könyvelőt, aki azért kuncsorgott nála, hogy az Európai Unió vállaljon nagyobb részt a megnövekedett (?) teherből. A panaszos panasza szerint Hahn előbb azt mondta, hogy inkább a magyar EU-elnökség prioritásairól hajlandó tárgyalni, de végül már inkább nem is fárasztotta magát, Varga sirámai szerint az utolsó pillanatban elfordult egy Magyarország számára súlyos probléma megoldásától. Az éktelen vernyogásba belekeverte azt a 200 millió eurós bírságot (a napi egymillió eurós kényszerítőbírságot most hagyjuk), amelyet Varga elvtársainak úgy sikerült az ország nyakába varrniuk, hogy szándékosan meghágták az Európai Unió menekültügyi szabályait, amelyeknek a világon semmi közük nincs semmilyen határkerítéshez. A panaszos szerint azonban van, a szolidaritás és a tagállamok közötti igazságos elosztást sérti a bírság, igazságtalanok ezek a retkek és komolyan megterhelik a szuverén magyar költségvetést, és ahelyett, hogy határvédelmi kvótát fizetnének migránskvótát csesznek a nyakunkba, 700 milliárd forintos (ezt vajon mibű számolta ki?) költségtérítés helyett pedig 80 milliárdos büntetést. Pedig minden pénz nekünk jár, úgyhogy PÉLDÁTLAN LÉPÉSKÉNT Varga könyvelő

továbbra is azt szorgalmazza, hogy vegyék napirendre a határvédelem szempontjából felmerülő költségeinket.

Ja, oké, akkor megnyugodtam. Bár jó lenne tudni, csak erről szintén nem beszélt a miniszter úr, hogy még van bármi más terve a szorgalmazáson kívül, de én vele ellentétben annyira nem bíznék abban, hogy sebaj, majd az őszi ECOFIN-üléseken felmerül a határvédelmi költségek kérdése. Nem csupán azért, mert Európa szélsőjobboldali elfoglalása nem sikerült, hanem azért is, mert ahogy okos emberek mondták, ahogy az állami támogatásokból nem lesz hatékony és jó gazdaság, a kormány konfliktusos külpolitikája is visz, nem hoz. Konkrétan ide vezet. Nem igazán hozza lázba már az európai döntéshozókat, hogy miképpen veri a földhöz magát Varga Mihály, és mit sír a szája időről időre, az Európai Unió opponálásának, aláásásának önsorsrontó politikája több százmilliárdba kerül évente az országnak, a Varga Mihály által fércelgetett költségvetésnek. Ez a pénz rohadtul hiányzik, és akkor is hiányozna, ha nem lopták volna szét teherautóval az állami költségvetést (törvényesen, persze, ezt mindig tegyük hozzé), és akkor is, ha most nem az lenne a helyzet, hogy a magyar soros elnökség Orbán moszkvai ügyintézést nem a közmegvetés és a közös uniós bojkott fenyegetése övezné. De az övezi, és ha minden így marad, akkor ez még sokat fog romlani. Sokféleképpen bele lehet állni a földbe, ha egy ilyen remek kormánya és ilyen remek közepes képességű könyvelőminisztere van. Aki mostanra már csak a propaganda felböfögésében teljesít kiemelkedően.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!