A patrióta szó eredetileg hazafit jelent. Mostanra már a hazafi is meghatározásra szorul; hazáját szerető, hazájáért lelkesen dolgozó és népe társadalmi haladásáért harcoló ember. A szavak jelentése ma: fideszes, a diktatúra hűséges szolgája. Ahogy múlik az idő, és ahogy omlik össze a rezsim, úgy mutatják ki ezek a sem nem keresztény, sem nem patrióta cselédek a valódi énjüket. Ahogy mállik le a diktatúráról az álarc, úgy bukkan elő az ocsmány, undorító valósága annak a hazug világnak, amit felépítettek maguknak. És amit fel szeretnének építeni nekünk.
A természetben vannak a dögevők. Fontos munkát végeznek, mert az állatok nem temetik el a kimúlt társaikat, az elhullott állat pedig fertőzés forrása lehet. A dögevők elfogyasztják a tetemeket, így szolgálva a környezetüket. Nem önként, és nem szívjóságból tesznek így. Ez a természetük, így alakította őket az evolúció. Mindenki számára hasznos a létük, a tetemek nem hevernek szerteszét, és persze ők is jól járnak, hiszen számukra az elpusztult állat nem más, mint táplálék. Amennyire tudom, az emberek között nincsenek dögevők. És még csak azt sem állíthatom, hogy ez ne lenne igaz, hiszen ezek az önmagukat nemzetinek, hazafinak hirdető lelki toprongyok semmi hasznosat nem csinálnak.
Még csak azt sem értik, hogy már az elnevezés, amit magukra rángattak, az is hazugság. A hazafi az eredeti, nem fideszes jelentés szerint a hazáját, a hazája polgárait igyekszik szolgálni. Ezek a megélhetési patrióták a diktatúrát és a diktátort szolgálják. Nem mások és nem többek, mint az olyan cselédek, akik hűséget hazudnak, alázatoskodnak, és abban a pillanatban döfik a kenyéradójuk hátába a kést, amikor erre lehetőségük nyílik. Ostobák is, mint egy pár gumicsizma, hiszen képtelenek felfogni, hogy az ország nem azonos az ő rabló gazdájukkal, soha nem is lesz azonos, ráadásul már egészen biztos, hogy hamarosan bukni fog. Akkor pedig az ilyen, és ehhez hasonló szemétdombokon szorgoskodó cselédek ideje is lejár, lehet keresni másik gazdát, hogy ott hirdethessék tovább az éppen aktuális hitüket, ami természetesen mindenki számára irányadó.
Rengeteg ilyen patkányfészket finanszíroz a hatalom a mi adónkból. Ezeknek semmi egyéb funkciójuk nincsen, minthogy a kiadott utasításoknak megfelelően ráugorjanak a kijelölt áldozatra, és összekenjék a mérgező nyálukkal. Az csak bónusz, hogy ettől érzik magukat hazafinak, kereszténynek, jó embernek. Ezek közül egyik sem felel meg a valóságnak. A természetben mindennek oka és funkciója, haszna van. A légynek, a szúnyognak is, pedig ezeknek kevés rajongója akad. Az ilyen propagandaipari hulladékoknak semmiféle haszna nincs. Néhány – hozzájuk hasonlóan beteg lelkű fasz – odakommentel, igyekeznek túlszárnyalni egymást gyűlölködésben, aljasságban, sötétlelkűségben, de ezen kívül semmi nem történik. Legfeljebb annyi, hogy elriasztja azokat, akik keresgélnek a politikai palettán, de van józan eszük és emberségük. Ők elvesznek a Fidesz számára. Mostanra ott tartunk, hogy csak kicsit is egészséges lelkű ember elborzad attól a gondolattól, hogy hazafinak nevezze magát, még a valódi hívők is igyekeznek titkolni a hitüket, nehogy összemossák őket a turbókeresztényekkel, sokan nem akarják használni többé a nemzeti jelzőt, mert ezek azt is összerágták, bemocskolták.
Miközben képesek egy elhunyt embert lerántani magukhoz a mocsokba – vagy legalábbis megpróbálják -, miközben úgy gondolják, hogy a gazdájuk hatalmából ők is birtokolnak egy részt, és ez feljogosítja őket arra, hogy egy embert magyargyűlölőnek tituláljanak pusztán azért, mert velük ellentétben van saját akarata és véleménye, őket nem érheti kritika. Azt nem viselik el. Kórusban visítanak, ha valaki tükröt tart eléjük. Semmiben nem különböznek a rezsim cselédeitől. Vitaképtelen, agresszív, ugyanakkor gyenge, szánalmas és nem különösebben okos figurák. Olyanok, akik saját eszüktől, saját tehetségükkel soha, semmiféle rendszerben nem vitték volna semmire, ám jó kufárok módjára azt kínálják megvételre, amijük van. Ha a felkínált árucikk nem tehetség, nem szorgalom, nem szakértelem, nem bátorság, csupán egy hosszú nyelv, és egy hajlékony gerinc, akkor arra meg kell találni a megfelelő vevőt. És nekik ez sikerül is, minden diktatúrának szüksége van elvtelen talpnyalókra. Olyanokra, akik elsőként fogják megtagadni a vezérüket, mielőtt hármat kukorékolna a kakas. Vagy akár csak egyet.
Ha vége ennek a rémálomnak, rengeteg tennivaló lesz. Nehéz lesz, keserves, a nulláról kell indulni, ismét fel kell építeni annyi mindent. Bizalmat, empátiát, meg kell ismernünk, el kell fogadnunk egymást. Meg kell tanulnunk ismét figyelni egymásra, szembe kell néznünk önmagunkkal, és szembe kell néznünk a következményekkel. Nem lesz egyszerű működésbe hozni a lepusztult, romos országot, sem pedig a kapcsolatainkat a szövetségeseinkkel. A bizalmat könnyű elveszíteni, de nagyon nehéz visszaszerezni. Ám talán még ezeknél is nehezebb lesz megtanulni, hogyan ismerjük fel az emberi dögevőket, és hogyan zárjuk ki őket a közéletből. Örökre. Mert ha maradnak, vagy ha engedjük visszaszivárogni őket, mindent megmérgeznek maguk körül. Ahogy azt most is teszik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.